Az Apollo-11 leszállóegysége, a Sas (avagy Eagle) kereken ötven éve, 1969. július 20-án, magyar idő szerint 22 óra 17 perckor landolt a Holdon, fedélzetén Neil Armstronggal és Edwin "Buzz" Aldrinnal. A jeles évforduló alkalmából összeszedtünk néhány érdekességet, amelyek között biztosan találsz olyat, amiről korábban még nem hallottál.

1. Nem az Apollo-11 legénysége volt az első, akik eljutottak a Holdhoz

A történelemkönyvek nem hazudnak, valóban Neil Armstrong volt az első ember, aki a Holdra lépett, ám az Apollo-8 már fél évvel korábban, 1968 decemberében elérte a Holdat. Ennek a küldetésnek azonban még nem volt célja, hogy leszálljanak az égitesten (a holdkomp sem készült el időre), csupán Hold körüli pályán körözve gyűjtöttek információkat az égitestről, többek között a lehetséges leszállóhelyekről.

2. A világ legszerencsésebb és legszerencsétlenebb embere

Ha már szóba került az Apollo-8, ezen a küldetésen a parancsnoki egység pilótája egy bizonyos Jim Lovell volt, aki később az Apollo-11 tartalékparancsnoka lett. Ha Neil Armstronggal történik valami, ő lehetett volna az első ember, aki a Holdra lép, ám hiába vett részt három Apollo-küldetésben is, Lovell sosem élhette át, milyen érzés lehet egy másik égitest felszínén botladozni. Az Apollo-8 nem szállt le a Holdon, az Apollo-11-nél nem volt szükség a tartalékosokra, a harmadik küldetés pedig, amiben részt vett (már biztosan kitaláltad) az Apollo-13 volt, aminek az űrhajón történt robbanás miatt vissza kellett fordulnia, mielőtt elérte volna a Holdat.

Lovell ennek ellenére több szempontból is szerencsésnek nevezheti magát, elvégre túlélt egy űrben bekövetkezett robbanást, és épségben visszatért a Földre, a balsorsú küldetésről készült filmben pedig Hollywood akkori legnagyobb sztárja, a pályája csúcsán levő Tom Hanks alakította őt - valami, amit Neil Armstrong nem mondhat el magáról. Lovell amúgy ma is él, 91 éves.

3. Be volt tervezve, hogy meghalnak

Nehéz lenne pesszimizmussal vádolni a NASA-t, elvégre a holdra szállás minden idők talán legveszélyesebb küldetése volt, ennek megfelelően pedig arra az esetre is felkészültek, ha az asztronautákkal történik valami. A hivatalban levő amerikai elnöknek, Richard Nixonnak egy kész beszéde is volt erre az esetre, amit szerencsére végül nem kellett elmondania. A beszéd így kezdődött: "A sors úgy hozta, hogy azok az emberek, akik békével mentek felfedezni a Holdat, a Holdon fognak békében nyugodni".

Armstrong és Aldrin kilátásai nem lettek volna túl rózsásak, ha valamilyen okból ott kell őket hagyni a Holdon, William Safire, Richard Nixon szövegírója szerint választhattak volna, hogy éhen halnak, vagy öngyilkosságot követnek el.

4. Neil Armstrong életbiztosítása

A fentiek tükrében talán érthető, hogy az Apollo-11 parancsnokának nem volt annyi pénze, hogy életbiztosítást kössön, ezért egy rafinált trükkhöz folyamodott: az indulás előtt ő és társai több száz képeslapot írtak alá, így ha történik velük valami, a családjuk valószínűleg csillagászati áron adhatta volna el a lapokat. Az ötlet annyira bevált, hogy később a többi Apollo-küldetés legénysége is hasonló módszerhez folyamodott. Ma egy ilyen képeslapért 30 ezer dollárt, vagyis csaknem kilencmillió forintot is megadnak a gyűjtők.

5. A halálos por

És hogy mibe haltak volna bele Armstrongék? Bár a kézenfekvő válasz az, hogy az űrhajóval történik valami, a NASA-nak volt egy másik félelme is, nevezetesen a Hold pora. A hatvanas években a csillagászok még jóval kevesebbet tudtak a Holdról, mint manapság, így számos, rémesebbnél rémesebb forgatókönyvvel álltak elő. A lehetőségek között szerepelt, hogy a holdkomp egyszerűen elsüllyed a Holdat borító finom porban, akár a futóhomokban. Bár a Surveyor-küldetésekben a NASA több szondával is tesztelte és kizárta ennek lehetőségét, de ahogy Buzz Aldrin fogalmazott "természetesen senki sem tudhatta biztosra, amíg oda nem mentünk".

A küldetés tervezőinek másik nagy félelme az volt, hogy a statikus elektromosság miatt annyi por kerül az űrhajóra, hogy a visszatéréskor az asztronauták nem fognak kilátni az ablakon. Emellett az a lehetőség is felmerült, hogy a holdpor kémiai reakcióba lép a leszállóegység oxigéndús levegőjével és tüzet okoz. Ezek közül a forgatókönyvek közül, mint tudjuk, végül egyik sem valósult meg.

6. Alig egy percen múlt, hogy sikerült leszállni a Holdra

Az Apollo-11 kicsit később ért a Holdhoz, mint eredetileg tervezték, így amikor a holdkomp megkezdte a leszállást, elvétették a NASA által eredetileg kijelölt célpontot a Nyugalom tengerének nevezett területen. Armstrong felismerte, hogy a nagy kráterekben lehetetlen lenne sikeres leszállást végrehajtani, így átvette az irányítást, és olyan helyre navigálta a leszállóegységet, ahol biztonságosan tudtak landolni. Ez viszont időbe telt, így a Sasnak alig egy percre elegendő üzemanyaga maradt, mire sikerült letenni. Ha Armstrong kicsit tovább tököl, az egész missziót le kellett volna fújni, és visszatérniük a parancsnoki modulba.

7. Michael Collins nem unatkozott

Bár azt gondolhatnád, hogy több mint egy napon keresztül egyes-egyedül keringeni a Hold körül eléggé nyugis dolog lehet, Michael Collins biztosan nem unatkozott. Mivel a leszállóegység több kilométerrel célt tévesztett, a földi irányítás arra kérte Collinst, hogy ugyan találja már meg a holdkompot. Ez nem volt egyszerű feladat, hiszen a Columbia parancsnoki modul 110 kilométeres magasságban keringett, de Collins mindenesetre derekasan próbálkozott, és minden alkalommal, amikor elszállt a Nyugalom tengere felett, próbálta kiszúrni a leszállóegységet. Nem jött össze.

8. Az első zene, ami felcsendült a Holdon

Nem az amerikai himnusz volt, hanem egy sokkal odaillőbb szám. Buzz Aldrin a leszállás után ugyanis előkapott egy kazettás Sony TC-50-et, és benyomta Frank Sinatra klasszikusát, a Fly Me to the Moont.

9. Rosszul tűzték ki az amerikai zászlót

Az amerikai zászló a visszatérő eleme a holdra szállással kapcsolatos összeesküvés-elméleteknek, mivel a gyűrődései miatt a fotókon úgy tűnik, mintha lobogna, de a "csillagok és csíkok" (ahogy gyakran nevezik) nem csak emiatt érdekes. Aldrin és Armstrong ugyanis a holdkomphoz túlságosan közel szúrták le a zászlót, így Aldrin beszámolója szerint a felszállás közben az űrhajó fúvókái egyszerűen elfújták a zászlót. Ha ez nem lenne elég, a Holdon hagyott zászlók mindegyike ma már tiszta fehér, hiszen évtizedeken keresztül voltak kitéve a napfénynek, a szélsőséges hőingadozásnak és elsősorban az UV-sugárzásnak.

10. Az asztronauták két hónapig voltak konzervdobozba zárva

Bár sokaknak az lehet az elképzelésük, hogy a holdra szállás egy tök menő dolog, aminek a végén a dicsőséges asztronauták hatalmas ünneplés közepette vonulnak végig az ünneplő tömegen, a valóság ezzel szemben az, hogy Armstrong, Aldrin és Collins a küldetés előtt három hétig volt elzárva, a visszatérésük után pedig ugyancsak 21 napig karanténban voltak egy igen szűkös helyen. A kettő között meg többnyire ugyebár a még szűkösebb űrhajóban üldögéltek. A hatalmas ünneplés természetesen megvolt, de csak miután megbizonyosodtak róla, hogy az űrhajósok nem hoztak haza semmit a Holdról, ami veszélyes lehetne az emberiségre nézve.

Legfrissebb

Füst, Fény, Hollywood

Magasélet

Tech
Tech
Tech
Highlife
Highlife
Highlife
Otthon
Otthon