Úgy fest, hogy a Vénusz túlnyomórészt szén-dioxidból álló légkörében nincs elegendő vízgőz ahhoz, hogy azt feltételezhessük, a Naprendszer hozzánk igen közel keringő poklát egykor óceánok borították.
Egykor még a Vénusz sejtelmes felhői alá óceánokat és mocsarakat reméltünk, amikor azonban megérkeztek oda az első űrszondáink, jött a kellemetlen meglepetés, a fekete leves, amely forró és gőzölgő volt, mint egy kénköves horrorfilmben.
A bolygón több mint 460 Celsius-fokos hőmérséklet tombol, kénsaveső csepereg a felhőiből, a felszíni nyomás pedig a földinek legalább a 90-szerese. Nem épp egy szívderítő hely.
Azonban mindez nem gátolta meg a tudósokat abban, hogy tovább nyomozzanak a Föld-méretű bolygó múltjával, jövőbeli lehetőségeivel kapcsolatban.
Sokan úgy gondolták, hogy túl későn jutottunk el a szomszédbolygóra, és lekéstük a Vénusz paradicsombeli időszakát, amikor a földihöz hasonló körülmények uralkodhattak rajta.
A Cambridge-i Egyetem tudósai viszont arra a következtetésre jutottak, hogy ez vélhetően nem így volt. Szerintük, ha a Vénusznak valaha is lett volna földi szemmel nézve idilli életszakasza, akkor jelenleg sokkal inkább gőzfürdőnek kéne uralkodnia a bolyón, nem pedig a már kiszimatolt pokolszerű körülményeknek.
A kutatók szerint a Vénusz légkörében jelenleg nagyon alacsony a vízgőz aránya, ami arra utal, hogy régebben még lehetett víz a bolygón, de az korán elillant a különleges környezeti adottságai miatt.
Ez a felfedezés új irányokat szabhat a következő évtizedek kutatásainak, a tudósok például jobban megérthetik azt, mely bolygók rendelkezhetnek vagy rendelkezhettek egykor az élethez szükséges feltételekkel. Mert ha a Vénusz – ez a bizonyos értelemben földszerű bolygó, amely életpozitívnak tűnik a méretei, felszíni gravitációja, Naptól számított távolsága miatt – sosem volt lakható, akkor bizony más, szemre is zűrösebb bolygók esetében talán még kevésbé feltételezhetjük azt, hogy egykor alkalmas lehettek volna arra, hogy ellébecoljunk rajta.
És ha már Vénusz:
