A tűzhányó oldala robbant ki, következtében 600 négyzetkilométernyi erdő pusztult el, a hegy pedig 401 métert veszített magasságából.
1980. május 18-án bekövetkezett Észak-Amerika addigi legnagyobb természeti katasztrófája, amikor a Cascade-hegységben található vulkáni eredetű hegy, a Mount Saint Helens (vagy Mount St. Helens) felfelé helyett oldalirányba tört ki, vagyis a tűzhányó oldala robbant ki. Ennek következtében az északi oldala teljesen leomlott (a kürtőben fokozatosan növekvő, belül forró kőzethalom, úgynevezett lávadóm emelkedett ki), a hegy pedig 401 métert veszített magasságából.
A kitörési hamufelhő 25 kilométeres magasságot ért el, mintegy 1 km³-nyi vulkáni hamu jutott az atmoszférába, a levegőbe került kén-dioxid pedig szokatlan színű naplementéket és napkeltéket idézett elő. Az izzó felhő hőmérséklete elérte a 600 Celsius-fokot. A kitörés következtében 57 ember halt meg és 600 négyzetkilométernyi erdő elpusztult.
Hogy miért is pusztítóbb egy oldalirányú vulkánkitörés, arról itt írtunk:
Mi történne, ha betonnal tömnénk be a vulkánokat? Rosszabb, mintha hagynánk rendesen kitörni
A beton ellenállna, de a vulkán nem.
(Fotó: Getty Images)
Ez is érdekelhet:
A NASA elárulta, számíthatunk-e az emberiség számára elháríthatatlan természeti katasztrófára a közeljövőben
Kiderült, hogy kell-e aggódnunk aszteroidabecsapódás miatt.
Videón, ahogy lézersugarak jelennek meg Japán egén
A NASA szerint nagy dolognak lehettünk a szemtanúi.
