Ez a cikk már több mint 90 napja készült. A benne szereplő információk elavultak lehetnek.

Ritka, hogy az ember úgy utazik el Prágába, hogy egy kicsit sem gondol az esti andalgásra a Károly-hídon, nem tervez meglátogatni egyetlen híres sörfőzdét vagy neves épületet sem.

Velünk mégis ez történt, hiszen igazából arra voltunk kíváncsiak, milyen lehet egy hibrid Porsche Cayenne, esetleg a hivatalosan épp most debütáló Taycan szélvédőin keresztül látni a történelmi belvárost, egyik kedvenc építészünk, Frank Gehry Táncoló Házát, vagy bejárni a cseh vidéket.

Amikor Porsche túrára készülünk, mindig tudjuk, hogy különleges élményben lesz részünk. Hogy miért? 

Elsősorban, mert egy ilyen, néhány napos tesztút olyan, mint maguk az autók is: az ember minden pillanatban talál egy apró finomságot, egy érdekes részletet, figyelmességet. Az egészet a kidolgozottság, a precizitás, a profizmus hatja át. Mindez pedig úgy válik igazán értékelhetővé, hogy a mögöttes tartalom és technológia is érthető lesz.

Most sem volt ez másképp.

Hello, Taycan!

A prágai utunk így aztán nemcsak pár száz kilométernyi vad vezetésről szólt a környék erdőségeinek szűk, vizes útjain, hanem néhány órányi “alapozásról” is. Ha egyetemen lettünk volna, Taycan alapismeretek I. és II. lett volna a neve, ahol tényleg elképesztő alapossággal kaptunk képet és részletes választ a miértekre.

Azt már korábbi adatokból tudtuk, hogy a Taycan pokolian gyors: 2,8 másodperc alatt repül 100 km/óráig, ráadásul a Nürburgringen is csúcstartó a kategóriában a maga 7 perc 42 másodperces köridejével.

Arról nem is beszélve, hogy huszonhat alkalommal hozta 10 másodpercen belül a 0-200 km/órás sebességre történő gyorsulást, ami egészen döbbenetes.

Ami viszont a hétköznapokban fontosabb lehet, hogy a Taycan egyszerre jó sprinten és középhosszú távon is. A hivatalos adatok szerint 450 kilométert is képes megtenni egy töltéssel - bár mi még nem tudtuk ezt tesztelni, de ekkora teljesítmény mellett ez még 10-15%-os hibahatárral is szép eredmény.

A másik, szintén hasznos tulajdonsága a Taycan Turbónak, hogy egy hosszabb kávészünet, azaz alig több mint húsz perc alatt képes 5-ről 80%-ra tölteni. A titok igazából egy mérnöki zsenialitás: a Taycan 800 Voltos rendszerével nemcsak elképesztő hatékonnyá tették a töltést a Porsche koponyái, de még az autó – egyébként elég tetemes – súlyát is csökkentették vele.

Ha a szakemberekhez hasonló precizitással szeretnénk megmutatni, milyen fizikai magyarázata van ennek, jó néhány grafikont kellene most beszúrnunk, hiszen a rendszer maga több fontos folyamat előnyét együttesen kamatoztatja.

A töltési rendszeren túl ez annak az elektronikának is köszönhető, ami nemcsak megtervezi a töltőpontok alapján a tökéletes útvonalat, de az akkumulátor hőmérsékletét is szabályozva folyamatosan figyeli és felkészíti az autót arra, hogy az energiával a lehető legjobban gazdálkodjon és a töltés a lehető leggyorsabb legyen.

Jóllehet, hatótávolságban a Taycan még mindig nem az elektromos álomautó, ha viszont ízig-vérig sportautóként tekintünk rá – amit a fejlesztők szerencsére nem akartak mesterséges motorhangokkal kamu-benzinessé tenni –, akkor az egyik legizgalmasabb autó a piacon.

A négy különböző vezetési mód (Normal, Range, Sport, Sport Plus) ma már nem újdonság, az annál inkább, hogy a Taycan féktárcsái volfrám-karbid bevonatot kaptak, ezzel elnyűhetetlenné téve egy kopóalkatrészt. A végeredmény nem kevesebb, minthogy a Taycan féktárcsáit tulajdonképpen soha nem kell kicserélni.

Nehéz ugyan elképzelni, hogy ezentúl a Porsche jelenti majd az autózás zöld jövőjét. Az viszont kétségtelen, hogy a Taycanban úgy sikerült összefűzni a teljesítményt a praktikummal, hogy a sportautóknál megszokott, emóciókra alapozott vásárlási döntés mellé egy rakás racionális érvet is kapunk.

Vigasztalódás hibridekkel

Bár a Taycan teszt most elmaradt, néhány órára kárpótoltak a Cayenne és a Panamera hibridek, amik tökéletesen ötvözik a sportosságot és az elektromos élményautózást.

A közel 300 km/órás végsebesség mellett az az igazán lenyűgöző, hogy 135 km/órás sebességig tisztán elektromos hajtással vágtathattunk a sztrádán, közel 30 kilométeren át. A pályáról letérve és a hegyi utakra kanyarodva aztán csatlakozott a bivalyerős turbómotor is, amivel egyszerűen nem lehet betelni, az ember újra és újra gyereknek érzi magát, és egyszerre feszegeti az autó és a saját határait.

Közben mégis a Taycanon jár az eszünk. Mert valahogy az az érzésünk, hogy nem született még olyan sportautó, ami ilyen tökéletesen illeszthető be a városi hétköznapokba.

A Taycan mérföldkő lett, és alig várjuk az első közös utunkat, na meg a folytatást.

(Fotók: Porsche)

Hírlevél feliratkozás

Iratkozz fel a hírlevelünkre, és mi minden héten érdekes, szórakoztató sztorikat küldünk neked a világból.