A telefon első ránézésre elegáns, a letisztult, szögletes formát ügyesen dobja fel aljának lekerekített vonala. A tesztkészülék minőségi, ébenfekete színű műanyag borításával olyan telefon benyomását keltette, amit szégyenkezés nélkül kicsaphatsz a kávézó asztalára az iPhone-ok és Samsungok közé, de ha nem jön be a fekete szín, az Ascend P1 fehér és rózsaszín külsővel is elérhető.

A P1 méreteiben (129x64x7,69mm) és tömegében (110 g) valamivel alullicitálja a konkurenciát, és bár egy kézzel az alsó gombok elérése még így is igényel némi gyakorlatot, ez a kategória összes telefonjáról elmondható. A borítást házilag nem lehet megbontani, a SIM kártyát a telefon tetején, a microSD-t pedig az oldalán tudjuk becsúsztatni és egy kis műanyagkupakkal lezárni. Ez azonkívül, hogy praktikus, kicsit akadályozza a SIM kártya eltávolítását, ezért nem lenne baj, ha az USB töltőn és fülhallgatón kívül egy körömcsipeszt is mellékelnének a telefonhoz.

Megjelenés

A kijelző kapacitív Super AMOLED, a kategóriában megszokottnak mondható 4,3 colos képátlóval, qHD felbontásban (540x960), 16 millió színben és 256 ppi-s pixelsűrűséggel jeleníti meg a képeket. A képernyő a tartósabb, de valamivel gyengébb minőségű PenTile mátrixtechnológiát használja, de a gyakorlatban ez egyáltalán nem zavaró, a P1 színei kifejezetten kellemesek, élénkek és a technológiára jellemző szőrösödés még olvasáskor sem zavaró mértékű. Vehemensebb vérmérsékletűek biztosan szívesen hallják, hogy a kijelző a törhetetlen Gorilla Glassból készült.

A P1-en alapból az Android 4.0 Ice Cream Sandwich fut, a Huawei éppen csak annyit változtatott rajta, hogy egyedivé tegyék a Google operációs rendszerét. A feloldógomb megnyomása után egy mozdulattal érhetjük el a főképernyőt, az SMS-t, a hívásindítást és a fényképezőt, ezenkívül kapunk három különböző témabeállítást és egy 3D-s nézetet, amivel a főoldalakat körkörös animációval forogva léptethetjük. A telefon használatát megkönnyíti, hogy a menü magyar nyelvű, az első indítás után pedig a készülék tutorial-szerűen vezet végig a legfontosabb tudnivalókon, például az ikonok elhelyezésén, a mappák létrehozásán és widgetek alkalmazásán.

A megszokott androidos programokat (Gmail, Google Maps, Google Play, YouTube, Facebook, Twitter, hangrögzítő, jegyzetfüzet, számológép, óra, zenelejátszó) természetesen megkapjuk, emellett alapból találunk a telefonon videószerkesztő (filmstúdió) és Word-kompatibilis dokumentumkezelő (Polaris Office) alkalmazást, valamint FM-rádiót, vakut és a Rigtide GP nevű jetski versenyjátékot.

Hardver

A telefon kezelése nagyon kellemes, az érintésre villámgyorsan reagál, az OS használata közben és netes böngészésnél sem tapasztalható pillanatnyi akadás sem. A zavartalan működésről egy kétmagos, 1,5 GHz-es Cortex–A9 processzor gondoskodik, mellé egy PowerVR SGX540 grafikus procit szereltek. Ez a konfiguráció elég ahhoz, hogy a GTA 3-t a legdurvább beállításokkal is gond nélkül futtassa, de videók lejátszásánál sem tapasztaltunk megakadást. RAM-ból a szokásosnak nevezhető 1 GB került a telefonba, a belső tárhelyet viszont a versenytársakhoz képest meglepően szűkösre szabták, mindössze 4 GB, amiből ráadásul csak 2,36 GB-tal gazdálkodhatunk szabadon. A tárhely a már említett microSD kártyával legfeljebb 32 GB-ig bővíthető.

Kamera

Az Ascend P1 kamerában is hozza a kötelezőt, azaz egy nyolc megapixeles (3264x2448) kamerát, két LED-es vakuval és egy 1,3 megapixeles frontkamerával. A képek minősége jónak mondható, de a széleken látható elmosódás azért kicsit lehúzza az összképet. Videót 1080p-ben, másodpercenként 30 képkockát rögzíthetünk. A felvételek minősége enyhén, de azért közel sem zavaró mértékben zajos; lehet, hogy nem a P1-gyel fogod leforgatni életed filmjét, de azért a célnak tökéletesen megfelel.

A hangminőség a Dolby 5.1-nek köszönhetően megfelelően tiszta, a telefon hangszóróját viszont érezhetően nem zenehallgatásra tervezték, egy jó minőségű fülhallgató beszerzése tehát erősen ajánlott.

Adatátvitel

A telefon a 2G-s és 3G-s adatátviteli rendszereket támogatja, azaz négysávos GSM (850/900/1800/1900) és ötsávos UMTS (850/900/1700/1900/2100) modult találunk benne, valamint b/g/n szabványú wifit, ami hotspotként is használható. A telefonba 3.0-s bluetooth és a gyorsabb és megbízhatóbb A-GPS-t támogató helymeghatározó került. Az adatátviteli szabványok közül tulajdonképpen csak az NFC-t és az LTE-t kell nélkülöznünk, de ezekre a technológiákra nem is számítottunk ebben a kategóriában.

A számítógéppel való kommunikáció USB 2.0-n keresztül történik, amivel a hagyományos fájlkezelés mellett lehetőségünk nyílik komolyabb szinkornizáció elvégzésére is, a Huawei saját, HiSuite névre keresztelt programjával, vagy médiaközpontként is csatlakoztathatjuk a telefont.

Akkumulátor

A készülékbe vékonyságához képest egész tekintélyes, 1670 mAh-s Li-Ion akkumulátor került, amivel egy napot simán kibír a telefon, de kíméletesebb használat mellett akár két–három napig is elvan feltöltés nélkül. Az akkumulátor beépített, így a helyes töltésre érdemes odafigyelni, mert csak szervízben cserélhető. A helyes akkumulátortöltés fortélyaival korábban külön cikkben foglalkoztunk, érdemes átolvasni a telefon bekapcsolása előtt.

Összegzés

A végére maradt a feketeleves, ugyanis az Ascend P1 jelenleg egyik magyarországi mobilszolgáltató kínálatában sem szerepel, bolti ára viszont jelentősen fölötte van a konkurens telefonokénak. A Huawei minden erejével arra törekedett, hogy jó diákként, hiba nélkül felmondja a leckét, ami sikerült is nekik: az Ascend P1 nagyjából minden szempontból pont annyit tud, amennyit egy felső-középkategóriás telefontól elvárnánk. Ez kezdésnek nem rossz, ugyanakkor feltételezzük, hogy a brandet nem ismerő (vagy félreismerő) vásárlók inkább választanak majd maguknak egy semmivel sem gyengébb, de árban kedvezőbb HTC One S-t, Sony Xperia S-t, esetleg Samsung Galaxy S2-t.