Súlyos dollármilliók és rajongók ezrei. A játéktörténelem legnagyobb botrányaiban nem babra megy a játék.
A nagy PSN leállás
2010. április 21-én hajnali egy óra környékén Pistike éppen osztotta a halált a Killzone 2-ben a Playstation-je előtt ülve, amikor két fejlövés között a játék elkezdett akadozni. A miniterminátor nem esett kétségbe. Már megint vacakol a netkapcsolat! – gondolta, ám amikor a szerver kilökte az aktuális játékból, lehervadt az arcáról az elnéző mosoly. Néhány óráig folyamatos ki- és bejelentkezésekkel még lehetett játszani, aztán a Playstation Network elnémult, és másnap több millió regisztrált felhasználó bámulhatott értetlenül a működésképtelen bejelentkező-képernyőre. Pár nap múlva kiderült, hogy a Sony szakemberei kapcsolták le a PSN-t egy akkor még nem beazonosított külső támadás miatt. Minden idők legnagyobb hacker-támadása a Sony-nak 14 milliárd japán jen-be került, ami körülbelül 171 millió amerikai dollárt jelent. Az anyagi veszteségek mellett az adatlopás miatt óriási volt a cég presztízsvesztesége is, ezért a rendszer teljes újjáépítése, majd a május 14-i visszaállítás után több millió dollár összértékű digitális tartalmat nyújtott át ingyenesen minden regisztrált felhasználónak. Az illegális behatolás során hátrahagyott üzenet tanúsága szerint az Anonymous nevű hacker-csapat követte el a támadást, de ezt a csoport hivatalos levélben cáfolta. A videóban egy elkeseredett játékos könyörög a PSN visszakapcsolásáért. Valószínűleg nem Pistikének hívják.
Egy gyűrű mind felett
Egy új generációra való átállás soha nem zökkenőmentes. Például a Playstation 3 megjelenése idején egy egész világ elképedve figyelte a japán vásárlóközönség viselkedését, amikor kiderült, hogy a Sony konzoljából nem áll rendelkezésre elég mennyiség a boltokban. A nagyobb áruházak előtt már hetek óta sátorozó keleti barátaink a készlethiányt észlelve átmentek zombiba, és olyan tömegverekedéseket, fosztogatásokat produkáltak, melyekhez képest a tatárjárás könnyed majális volt csupán. A nevetséges patália éppen a Sony malmára hajtotta a vizet, azonban a Microsoftnak már nem volt ilyen szerencséje. A kezdetektől elvárás volt a cég vezetősége részéről, hogy az Xbox360-nak a PS3 előtt kell megjelennie és a nagy sietség végül egy olyan hibában öltött testet, mely játékosok tízezreinek okozott kellemetlen perceket. Az első kiadású X ugyanis komoly konstrukciós defektusban szenvedett. A gyenge hűtés és a hardware jelentős igénybevétele miatt használat közben a gép túlmelegedett, majd a kikapcsolást követően az azonnal leálló ventilátor képtelen volt megakadályozni, hogy az alaplapról a gyenge forrasztások higanyként olvadjanak le. A felhasználók ezek után a következő bekapcsoláskor már csak azt tapasztalhatták, hogy se kép, se hang, az Xbox pedig a hibát a bekapcsoló-gomb körül felvillanó három piros fénnyel jelezte. Ezt a fényívet a csalódott játékosok elnevezték a „Halál Piros Gyűrűjének” („Red Ring of Death”), mely meg is adta a jelenség rettegett nevét: RRoD. A Microsoft a botrányt mindenestre korrektül kezelte. Először is elismerte, hogy az első kiadású gépek több mint felénél előfordul a hiba, másodszor pedig erre a sorozatra három év rendkívüli garanciát vállalt. A vevőbarát reakció ellenére rengeteg új vásárló inkább a rivális konzol mellett döntött, és a garanciaprogram is milliárdos kiadásokat jelentett a Microsoftnak.
A játéktörténelem legdrágább menete
A Rockstar világsikere, a Grand Theft Auto: San Andreas című 2004-es játék már megjelenését követően a szokásosnak mondható szülői felháborodás kereszttüzébe került a végtermék erőszakossága miatt. Ez volt továbbá az első olyan rész a Rockstar nagynevű sorozatában, melyben a főszereplővel csajozni is lehetett, és ha sikerült a kiválasztott hölgy kedvében járni, akkor egy idő után a játékos kaphatott egy félreérthetetlen meghívást némi testedzésre. Ilyenkor a kamera diszkréten a házon kívül maradt és csak apró nyögések jelezték, hogy a dolgok a terv szerint haladnak. Egy ideig ezzel nem is volt semmi baj, de később a programkódot akkurátusan átnyálazó felhasználók rábukkantak a fejlesztők ottfelejtett ajándékára, egy minijátékra, melyben a játékosnak a szobában elvégzett intimtornát kellett minél hatékonyabban és látványosabban levezényelnie. A bajt csak tetézte, hogy közben terjedni kezdett egy program, melynek telepítését követően automatikusan megnyílt ez a „hot coffee” névre keresztelt plusz jelenet. A kis meglepetés nem sokáig maradt titokban, hiszen a CBS Evening News is bepakolta a hírei közé, és pár óra múlva a játékot kiadó Take Two postaládája megtelt habzó szájú szülők felháborodott leveleivel. A kommunikáció ennek a cégnek sem volt az erőssége, mivel kezdetben határozottan tagadták, hogy a Rockstarnak köze lenne az incidenshez, később azonban szakértők egyértelműen igazolták, hogy a kódsor már a lemezen megtalálható volt. A kínos közjáték nem csupán tiltakozó szülői csoportokat doppingolt izmosra, de több millió dollár veszteséget termelt a Take Two-nak, nem beszélve a hónapokig húzódó korhatár-mizériáról.
Kóla, puska, Mr. Thompson
A legnagyobb port a videojátékok zöldellő mezőin két esemény kölcsönhatása verte fel. Az egyik a Columbine Középiskolában történt vérontás, a másik pedig egy sokkal kevésbé tragikus, de még így is sajnálatos esemény; Jack Thompson megszerezte az ügyvédi diplomáját. 1999. április 20-án az állig felfegyverkezett Eric Harris és Dylan Klebold ámokfutásba kezdett iskolájuk menzáján. A golyózáporban életét vesztette tizenkét diák, egy tanár, megsebesült további 21 személy, majd az elkövetők magukkal is végeztek. A mészárlásról Michael Moore készített Oscar-díjas dokumentumfilmet 2002-ben Bowling for Columbine (Kóla, puska, sültkrumpli) címmel. Thompson Úr már korábban sem volt egy szimpatikus figura, mivel sokszor nemtelen, provokatív eszközökkel harcolt a videojátékok ellen. Amikor tehát kiderült, hogy a columbine-i mészárlás elkövetői is játszottak néha a Doom-mal és a Wolfenstein 3D-vel, hősünk akcióba lendült. Szinte napok alatt őrjöngő tömeget varázsolt a gyermekeiket elvesztett szülőkből, akik a sokkhatás alatt szinte még azt sem tudták mi ellen foglalnak állást, és aláírtak minden tiltakozó levelet és petíciót, amit az ügyvéd az orruk alá dugott. A botrány nyomán fellépő indulatokat aztán csak tovább szította a videóban szereplő Danny Ledone, aki Super Columbine Massacre RPG címmel „megjátékosította” a szörnyű tragédiát. A mesterségesen generált botrány egy idő után elcsendesedett, mivel szakemberek sem tudták bizonyítani a bűncselekmény és a játékok közötti kapcsolatot.