Egy friss kutatás szerint a Jupiter pályája körül bóklászó 67P/Csurjumov–Geraszimenko üstökös vizének molekuláris összetétele hasonlít a földi óceánokéhoz. Ez az eredmény újraéleszti azt az elméletet, miszerint a Jupiter-család üstökösei fontos szerepet játszhattak bolygónk vízkészletének kialakulásában.
A földi vízkészlet eredete igen régóta vita tárgya. Egyes tudósok szerint a bolygó eredeti vízkészletének nagy része elpárolgott a Nap hője miatt, míg mások úgy vélik, hogy a vulkáni tevékenység és a korai Naprendszerben történt becsapódások pótolták azt.
Már régebben is igazolták azt, hogy az aszteroidák víztartalma és a földi vízkészlet között molekuláris szinten átfedés tapasztalható, de az üstökösök szerepe eddig kérdéses volt ebben az elméletben.
A 67P/Csurjumov–Geraszimenko üstökös vizének deutérium–hidrogén aránya a háromszorosa volt a Föld vizéhez képest akkor, amikor az Európai Űrügynökség űrszondája, a Rosetta, valamint annak leszállóegysége, a Philae vizsgálatokat folytatott az égitesten. Így ekkor kétségesnek tűnt az, hogy az üstökösöknek szerepük lehetett a víz Földre juttatásában.
Egy új vizsgálat azonban most kimutatta, hogy a korábbi méréseket torzíthatta az üstököst körülvevő por mennyisége.
A deutériumban gazdag víz gyakrabban kötődik a porszemcsékhez, így a mérések nem tükrözték pontosan az üstökös vízkészletének molekuláris összetételét – amikor viszont a por távolabb kerül az üstököstől, a deutériumban gazdag víz eltűnik, így pontosabb értékek nyerhetők ki. Ez az új megközelítés pontosabb képet adhat arról, hogy az üstökösök milyen mértékben járulhattak hozzá a Föld vízkészletének kialakításához, és új lendületet adhat a Naprendszer keletkezéséről szóló kutatásoknak.
Ezek is érdekelhetnek:
(Forrás: Science, Interesting Engineering, kép: Interesting Enrineering)