Romelu Lukaku ma a belga válogatott és a Manchester United első számú csatára. Sikeres a pályán, nincsenek anyagi gondjai, bármit megadhat a családjának. A gyerekkorában viszont ez közel sem volt így.
Lukaku a The Players’ Tribune-ben írt egy érzelmes, elgondolkodtató cikket a gyerekkoráról, a nyomorról, szegénységről, amiben felnőtt.
„Emlékszem arra a pillanatra, amikor megtudtam, hogy nincs pénzünk. Magam elé tudom idézni a képet, ahogy édesanyám a hűtőszekrénynél áll, én meg nézem az arcát. Hatéves voltam, a szünetben hazamentem ebédelni az iskolából. Anyám ugyanazt adta mindennap, tejet és kenyeret. Amikor gyerek vagy, nem is gondolsz erre. Ennyit engedhettünk meg magunknak.
Majd egy nap hazaértem, és láttam, hogy ugyanúgy áll a tejjel, csak belekever valamit. Rögtön rájöttem, hogy vízzel hígítja. Nem mondtam semmit, de ígéretet tettem, megesküdtem Istennek. Pontosan tudtam, hogy mit kell tennem, és mit fogok csinálni.”
Írta Lukaku, majd azzal folytatta, hogy volt olyan időszak, amikor hetekig áram nélkül éltek. Nem volt meleg vizük, ha tisztálkodni akart, akkor az édesanyja egy csészével öntötte a vizet a fejére.
„Sokan mondják, hogy a futballistáknak fejben erősnek kell lenniük. Hát, én vagyok a legerősebb srác, akivel találkozni fog. Mert emlékszem, hogy ülünk a sötétben a testvéreimmel és édesanyámmal, imádkoztam, hittem benne és tudtam, hogy meg fog történni.”
Majd megkérdezte az édesapjától, hogy hány évesen lehet valaki profi futballista, azt a választ kapta, hogy 16. Onnantól kezdve minden meccs olyan volt számára, mint egy döntő, nem számított, hol, ki ellen futballozik.
12 éves volt, amikor a kongói nagyapjával telefonon beszélt, aki megkérte, hogy vigyázzon az édesanyjára. Először nem értette, hogy miért, öt nappal később a nagyapja meghalt.
15 évesen az Anderlecht U-19-es csapatában focizott, de legtöbbször csak a padon ült. Ezért fogadott a csapat edzőjével, hogy ha beteszi a kezdőbe, akkor decemberig 25 gólt fog rúgni. Novemberben már megvolt a 25, így az edzőnek ki kellett takarítania a csapat buszát, és a játékosoknak minden nap palacsintát kellett készítenie.
„Legyen ez egy lecke, ne szórakozz egy éhes fiúval!”
Majd a 16. születésnapján aláírt az Anderlecht nagycsapatához, 11 nappal később pedig már játszott is. A meccset elveszítették, de ő a mennyországban volt, mert teljesítette az ígéretét.
Az írását így zárja:
„Bárcsak nagyapám is láthatná ezt. Nem a Premier League-ről, nem a Manchester Unitedről, a BL-ről vagy a vb-ről beszélek. Hanem arról, ahogyan élünk. Hogy a lánya jól van, nem kell a földön aludnunk, nincsenek patkányok a lakásban. Nincs több stressz és minden rendben van.”
Lukaku egyébként remekül kezdte az oroszországi világbajnokságot, Panama ellen két gólt lőtt, legközelebb Tunézia ellen bizonyíthat.