Messi hivatalosan még nem jelentette be, hogy a válogatottól visszavonul, de az oroszországi vb előtt már jelezte, valószínű, hogy ez az utolsó nagy tornája az albicelestében. Na meg 2016-ban már egyszer visszavonult, miután két év alatt egy világbajnoki döntőt és két Copa América-finálét bukott a nemzeti csapattal.

Ahhoz, hogy megértsük Leo Messi és a válogatott helyzetét, kapcsolatát, érdemes néhányat hátralépni.

Nyilván azzal nagy újdonságot nem mondunk, hogy Argentína óriási futballnemzet, már-már vallás ott a foci. Ami azt jelenti, hogy imádják az emberek a játékot, de közben óriásiak az elvárások. Már az első 1930-as vb-n döntőt játszott az argentin csapat, 1978-ban a hazai rendezésű tornát pedig megnyerte a Kempes-féle társasát, mindezt úgy, hogy a döntőben a legendás holland válogatottat verte meg, 1986-ban aztán ismét világbajnok lett az albiceleste, Maradona volt a hős, élete tornáját játszotta. Négy évvel később a döntőben kapott ki Argentína, 1994-ben Maradona doppingolt, Hagiék már a 16 között kiejtették a dél-amerikai csapatot.

Mindezt azért fontos feleleveníteni, hogy lássuk, Argentína egy roppant sikeres periódus után szépen lassan egyre mélyebbre süllyedt. Legutóbb nagy tornát (az olimpiát nem számoljuk ide) 1993-ban nyertek az argentinok, konkrétan a Copa Americát. 1998-ban és 2002-ban is brutálisan erős csapatuk volt, favoritnak számítottak, de lehetett ott Batistuta, Crespo, Simeone, Verón, Zanetti, Ayala és még sorolhatnánk, ennek ellenére leszerepeltek – 1998-ban a nyolc között estek ki, 2002-ben még a csoportból sem jutottak tovább.

Hasonló volt a helyzet 2006-ban is, annyi különbséggel, hogy ekkor már ott volt a csapatban a fiatal Messi. Aki a korosztályos válogatottakkal vb-t nyert, később 2008-ban az olimpián is aranyérmet szerzett. A németországi tornán azonban még nem volt alapember, és bár a csoportban jók voltak, végül tizenegyesek után kiestek a nyolc között a házigazda németek ellen. Messi egy gólt lőtt ezen a tornán, ekkor már mindenki a következő Maradonát látta benne, aki majd a válogatottat vb-címig vezeti.

2010-ről sokat nem igazán van, amit mondani, Maradona volt a szövetségi kapitány, vele meg egyetlen válogatott sem tud komoly sikereket elérni, még akkor sem, ha játékosok minőségében nincsenek akkora problémák. Elértünk az előző vb-hez, ahol Argentína egészen a döntőig menetelt. Egy masszív, nagyon szervezett, jól védekező argentin csapat volt a 2014-es, amely keretének a minősége közel sem volt annyira jó, mint korábban, de egy jól teljesítő Messivel, jó taktikával és némi szerencsével a döntőig ment az a társaság, ahol a védelemben Zabaleta–Demichelis–Garay–Rojo négyes volt a kezdő, a középpályán pedig Biglia vagy Pérez szerepelt. A torna előtt nem igazán számolt Messiékkel senki, számos erősebb válogatott volt (spanyol, német, brazil), de Alejandro Sabella olyan rendszert talált ki, amelyben a gyengébb képességű futballistákból kihozta a maximumot csapatszinten.

A döntő eredményét ismerjük, Németország hosszabbításban szerezte meg a világbajnoki címet. Messinek egy igazán nagy helyzete volt, amit elpuskázott, később azt nyilatkozta, hogy arra a ziccere azóta is többször gondolt.
Egyetlen játékos nyakába nyilván nem lehet varrni egy generáció sikertelenségét, de amit Gonzalo Higuaín az argentin válogatott fontos meccsein nyújtott, az a maga nemében egészen egyedi. A vb-döntőben ziccere volt, aztán a következő év Copa América döntőjében is olyat hibázott, amit ilyen szinten be kéne rúgni, sőt 2016-ban sem volt nagy segítség a vesztes döntőben. Nyilván nem azt mondjuk, hogy Higuaín miatt nem nyert a válogatott és Messi, de az azért elgondolkodtató, hogy ha a három finálé közül legalább az egyikben elfogadhatóan teljesít, akkor mennyiben változott volna az eredmény és az argentin foci helyzete, megítélése otthon. Vagyis, egy vb-címmel Maradona szintjén lenne Messi az argentinok szemében? Vagy ha 1986-ban a mai technológia adott, és elveszik Maradona szabálytalan gólját, akkor is vb-t nyer? Érdemes eljátszatni ezekkel a gondolatokkal, de természetesen megmarad a ha szintjén a gondolatmenet, válaszokat már nem kapunk.

2016 után Messinél betelt a pohár, visszavonult a válogatottól. Majd miután borzasztóan szerepelt az albiceleste a selejtezőben, visszatért és egymaga kilőtte az oroszországi tornára Argentínát. Közben az edzők jöttek és mentek, tavaly az a Jorge Sampaoli lett a vezetőedző, aki Chilével Copa Américát nyert, majd a Sevillánál is jó munkát végzett.

Messi nélkül az argentinok idén márciusban 6–1-re kikaptak Spanyolországtól, intő jel volt a barátságos meccs, hogy valami nagyon nincs rendben. Azt már a vb előtt tudtuk, hogy ez a keret tele van olyan játékosokkal, akik vagy nem Európában játszanak (Mascherano, Pérez, Pavón, Meza), vagy olyan európai klubokban futballoznak, ahol nem alapemberek (Caballero, Rojo).

Aztán jött a vb, ahol Izlanddal ikszelt, Horvátországtól simán kikapott, Nigériát meg nagy nehezen megverte Argentína, így csoportmásodikként bejutott a 16 közé. Közben mindenki arról beszélt, hogy Sampaoli már csak egy báb, a játékosok nem értenek egyet a döntéseivel, és a színfalak mögött Mascheranóék döntik el, hogy ki játszik és ki nem. Ezeket figyelembe véve az már papírforma volt, hogy az erősebb kerettel rendelkező Franciaország ellen nem tudták hozni a bravúrt.

És akkor most elértünk Messihez. Akit szerintünk ezen a tornán már valóban lehetett kritizálni. Korábban bár nem hozta a válogatottban azt a zseniális játékot, mint a Barcában, de húzta a csapatot, fontos gólokat lőtt, és ami még fontosabb látszott, hogy számára valóban számít, hogy a nemzeti csapattal sikeres legyen. Az elmúlt két hétben viszont az volt az érzésünk, hogy Messi már nem hisz abban, hogy a mostani csapattal felérhet a csúcsra. Nem is játszott jól, és sokszor tűnt úgy, hogy nem is szakad meg a pályán. Érdemes megnézni, hogy például négy éve a döntőben, vagy két éve a bukott Copa América után mi volt a reakciója, aztán hasonlítsuk össze a francia meccs utáni Messivel. Nyilván tényként nem állítjuk, hogy magasról tett a mostani tornára, de a testbeszéde, a mimikája alapján hiányzott belőle az igazi tűz.

Amit meg lehet érteni és el is lehet ítélni. Egyrészt az elmúlt években olyan nyomásnak volt kitéve, amilyennek kevés sportoló, és amikor a tőle telhető legtöbbet megtette, akkor sem tudott felérni a csúcsra, masszív kritikát kapott, amit talán nem érdemelt meg. Másrészt viszont egy profi futballistától azért elvárható, hogy egy világbajnokságon, csapatkapitányként fusson, hajtson, és ne a fejét leszegve sétáljon.

Messi minden idők egyik legjobbja, a történelem egyik legnagyobb tehetsége, ez vb címmel vagy nélküle is tény. Viszont a hagyatéka szempontjából a válogatottal elért siker fontos lett volna, de most már egyre valószínűbb, hogy úgy vonul vissza, hogy egyetlen tornát sem tudott nyerni Argentínával.

Ha azt nézzük, hogy mit várt el tőle az argentin nép, milyen terhet rakott rá a sajtó, akkor valahol helytálló, hogy kudarc a válogatottban mutatott teljesítménye. Azt viszont azért hozzá kell tenni, hogy az argentin foci körül komoly a káosz. Korrupció, nehezen átlátható, szövevényes kapcsolatok és klikkek jellemzik az ottani futballt, közben meg már rég nem az van, hogy sorra jönnek a fiatal zsenik. És ilyen körülmények között várják el Messitől, hogy Maradona nyomába lépjen, ő is hős legyen. Messi viszont teljesen más jellem. Nem fogja ordítva buzdítani a társait és nem is kapja le senkinek a fejét egy hiba után. Az ő személyisége más. Teljesítményével képes vezér lenni, de Al Pacino-féle motivációs beszédeket soha nem tartott és nem is fog. Megfelelő rendszerben, ha kihasználják az erősségeit, akkor Messi páratlan, ezt számtalanszor bizonyította, de egyedül nyilván ő sem tud csodát tenni.

Azt írtuk, hogy a válogatottal elért siker a hagyatéka szempontjából fontos lett volna, amit tartunk továbbra is, de a pályafutása összképét nem csak ez határozza meg. Nyilván ezt sem szabad kiradírozni, ahogy azt sem, hogy a Barcelonával négy Bajnokok Ligáját nyert, vagy ötször megkapta az Aranylabdát.