Tipikusan audis formával, világújdonságokkal lépett piacra az A8-as új generációja. A gyengébb motorral próbáltuk, de nem panaszkodtunk.

Az új fejlesztésű luxusautó nem azért érdekes, mert nagyobb a lábtere, tizedekkel kisebb a fogyasztása és a gyorsulása, bőrebb az ülése, mint az elődjéé vagy a konkurenseié. A luxusautó olyan, mintha hozzánk már júniusban jönne a Mikulás, roston sülten, mártással fognánk ki a halat, vagy már a reptérre menet, a taxiban mosolyogna ránk a stewardess: korábban élvezhetjük azt, amit később majd mások is.

A Mercedes-Benz S osztályában, a 7-es BMW-ben és az A8-as Audiban több olyan, a maga korában hihetetlen különlegesség mutatkozott be – blokkolásgátló, légzsák, xenon fényszóró, navigációs és menürendszer, elektromechanikus rögzítőfék, vezeték nélküli mobiltelefon –, ami ma már egy kisautóban is alapfelszerelés, vagy gyakori extra. A nagy német hármas állandó versengése miatt nem lehet úgy piacra gurítani egy új típust, hogy az valamivel ne tudjon többet, mint a többiek – a társadalom viszonylag széles, 30 millió forintos autók által nem érintett része pedig figyelhet, és találgathat, mi jelenhet meg majd belőle évek múlva, a leendő saját autójában.

Jelenleg az A8-as Audi a legfrissebb német luxuslimuzin. Ez a világon az első autó, amely az önvezetés hármas szintjére képes: 60 km/h sebességig, osztott pályás, több sávos úton a vezetőnek már nem kell a kormányon tartania a kezét, mert az első rendszámtábla alá épített lézerszkenner a többi huszonhárom szenzorral együtt képes biztonságosan, önállóan részt venni a fogalomban.

Az új A8-asban mutatkozik be az elektromechanikus aktív futómű, amely többek között a kerekekhez épített egy-egy villanymotor segítségével előre fel tud készülni egy kátyúra vagy egy bukkanóra, ha az érzékelők ezt jelzik a számítógépnek. Még fontosabb, hogy oldalütközés veszélyekor nyolc centit megemeli az adott oldalt, hogy a masszívabb küszöb fogja fel az ütközést az erősítések ellenére is sebezhetőbb ajtók helyett.

Mivel hűtő-fűtő-masszírozó ülést már lassan mindenki kínál, az Audi az anyósülés támlájába épített talpmasszírozóval próbálja elnyerni a jobb hátul ülő főnök kegyeit – ez is egy olyan újdonság, amiről sokat lehetett hallani az A8-as bemutatója kapcsán.

Az olvasó most biztosan azt várja, hogy meséljem el, milyen is ez a sok csuda a gyakorlatban – jobbindulatúak talán az ütközéspróbától eltekintenek. Nem biztos, hogy célszerű egy cikk első felében akár továbbkattintásra ösztönző csalódást okozni, de a helyzet az, hogy

a hármas szintű önvezetés technikai lehetőségét még nem érte utol a jogi szabályzás, elektromechanikus futómű később lesz, a talpmasszázs pedig hiányzott a tesztautóból,

hiába lökték fel az extrák a kevesebb mint 28 millió forintos alapárat több mint 43-ra.

Igazán boldog emberként élhetünk, ha ez a legnagyobb csalódásunk. Az új A8-asban ugyanis a hiányérzet az utolsó, ami eszünkbe jut, és az újdonságok sora sem ér itt véget, bár kétségtelenül sokkal izgalmasabban hangzik, hogy autópálya-dugó közben lehet újságot olvasni tévézni a vezetőülésben, mint hogy a megszokott, 12 voltos elektromos hálózatot segédrendszerré fokozta le a 48 voltos főhálózat.

Pedig utóbbi is fontos: ennek köszönhető, hogy 160 km/h sebességig menet közben leállhat a motor, ha elvesszük a gázt, és a kocsi nulla fogyasztássál és károsanyag-kibocsátással gurulhat tovább, motorfékhatás nélkül, akár negyven másodpercig. A start-stop rendszer sem csak megálláskor aktiválódik, hanem már húszas tempóra lassulva is – elég egy gázadás, és gyorsíthatunk tovább. Fékezéskor pedig a rendszer áramot termel, ugyanis

minden új A8-as Audi hibrid.

A később érkező konnektoros hibridet leszámítva ez lágy (mild) hibrid rendszert jelent, tisztán elektromos hajtásról nincs szó, zöld rendszámról gondolat se, a fogyasztás és a szennyezés viszont ezzel is csökkenthető.

Ebből kívülről nem látszik semmi: az A8-as leginkább új része a hátsója a nyitáskor-záráskor fényjátékként funkcionáló LED-ekkel:

Bocsánat, ezt akartam:

Elöl is megtaláljuk a mérnöki zsenialitás nyomát: sikerült minden eddiginél nagyobbra húzni a single frame maszkot, méghozzá úgy, hogy a fényszóróknak is maradt helye. Nemhogy az autók, de még a felüljárók is lehúzódnak előle az autópályán, ami úgyis elvárás az ilyen autók tulajdonosai részéről. Egyébként a méreteit leszámítva szinte pont ugyanolyan, mint az összes többi négyajtós Audi szedán, könnyedén összetéveszthető az új A6-ossal: igazán örömteli, hogy a kínaiak végre megismerték a márkát, le lehet venni a duct tape-et az egyedi részletekért felelős dizájnerek csuklójáról, eddig ugyanis a gigantikus kínai piac miatt kellett gyakorlatilag azonosra rajzolni az Audikat.

Az A8-as műszerfalát is legfeljebb csak a négy karikával tetovált fanatikusok tudnák megkülönböztetni az A7-esétől vagy az új A6-osétól. Alig vannak hagyományos gombok, az infotainment tízcolos monitora alá ugyanis került egy másik, valamivel kisebb – akár a Range Rover Velarban –, amelyről például a klíma vagy az ülések vezérelhetők.

Méghozzá úgy, hogy az érintéseinket rezgés és hang is nyugtázza, ami egy autóban nemcsak kényelmi, hanem biztonsági szempont is – senki nem akarja, hogy olyan autó jöjjön vele szemben, amelyiknek a vezetője a menürendszer bugyraiban bolyong ahelyett, hogy az útra figyelne.

Az A8-asban azonban nemcsak a monitor érintésérzékeny, hanem a szellőzőrostélyokhoz tartozó intenzitásállítóig minden – a szellőzőrácsok egyébként láthatatlanok, csak akkor bújnak elő kis villanymotorok segítségével, ha szükség van rájuk –, egészen hightech a hangulat, mégsem rideg, amilyen például a Bangle-féle 7-es BMW-ben volt a kétezres évek elején.

A nyomkodás élménye a hátsó utasoknak is járhat, akik a kartámaszból kiemelhető tablettel állíthatnak mindent, netezhetnek, megnézhetik a kocsi adatait, vagy mondjuk egy filmet addig, amíg a sofőr dolgozik. Már amennyire munka vezetni egy A8-ast.

Ha az, akkor mindenkinek ilyen legyen a nyolcórás műszakja. A tesztautó négy kerekét a még csak kéttagú motorkínálat gyengébbje, az 50 TDI jelű háromliteres, 286 lóerős V6-os hajtotta, 600 Nm a nyomatéka, hat másodpercen belül ér százra vele a kocsi, 250 km/h a vége.

Mégsem sportos, ahhoz a hangszigetelés és a légrugózás miatt túl steril az élmény, simán csak magabiztosan, mindig elegendő erőtartalékkal oldja meg a helyzeteket, akár kényelmesen kell eljutni Frankfurtba, akár – nem túl stílusosan – szeretnénk mindenkitől elhúzni, ha zöldre vált a lámpa. Kanyarodás, gyorsulás, lassulás: nem jó kifejezés, hogy az Audi jól megoldja a feladatokat, mert nyilvánvaló, hogy ezek neki nem feladatok.

Lehet érezni, hogy az A8-as a legfrissebb modell a német prémiumlimuzinok közül – drukkolunk, hogy minél előbb leszivárogjanak az újdonságai a nép által elérhetőbb autókba is.

Forró, illatos masszázs kétszáznál – Mercedes-Benz S 400 d 4matic Lang-teszt

A felfrissített S Klasse vállaltan a klasszikus értékeket képviseli, de azt felsőfokon. Csak figyelni kell a konfigurálásnál.

Négy turbója van, mégsem M-es – BMW 750Ld xDrive-teszt

A 7-es BMW-k között nem ez a csúcs, a dízelek között viszont igen, a hathengeres 50d mellesleg világrekorder is. Megnyújtva és teleextrázva tettük próbára.

(Fotók: Tóth István)

Támogatott és ajánlott tartalmaink

A cipőkollekció, melyben kompromisszumok nélkül lehetsz szabad, egyedi és vagány

Menhelyről? Tenyésztőtől? Honnan legyen kutyád?

Piacot akar robbantani az új Audi Q6 e-tron

További cikkeink a témában