Nagy lehet a boldogság a Mercedesnél, 2017-ben rekordmagasságokba csaptak az eladási mutatók, a prémiumszegmensben ez stabil első helyet jelentett. Nem állítjuk, hogy közvetlen az összefüggés, de mióta az elmúlt pár évben fiatalos, lendületes dizájnú Mercedes modellek érkeznek, jól érzékelhető a márka körüli vibrálás. A harmadik generációs CLS-t próbáltuk, amit rögtön meg is választottunk a négyajtós kupék legszebbjének.
A CLS az ellentmondások autója: nehezen érthető, hogy egy középkategóriás limuzin helyett miért választana az ember olyan autót, amiben kisebb a fejtér, a csomagtartó megközelítése és raktere sem ér fel egy limuzin hátsójához, és még többe is kerül, mint a minden praktikussági szempont szerint jobban teljesítő E osztály.
A szépség és a használhatóság közti potmétert hajszálpontosan lőtték be, talán ez az egyetlen magyarázat arra, hogy a Mercedes hogyan tudta ennyire stabilan verni a négyajtós kupék mezőnyét éveken keresztül. Még 2004-ben olyan gyorsan vált tanulmányból szériaautóvá, hogy a mindig szoros versenytempót diktáló BMW és Audi csak egy modellciklussal később, 2010-ben tudott kézzel fogható ellenfelet előállítani.
Ez a harmadik generáció pedig igazi autóipari gyöngyszem. Diadalmas kiállásával már messziről üzeni, hogy nem egyszerű üzleti limuzinnal állunk szemben. Úgy köszönnek vissza a formán az elmúlt idők sikeres Mercedeseinek vonásai, hogy közben meg is ágyaz a jövő nemzedékének. Jövőre már Kecskeméten is hasonló fazonú A osztályok készülnek, és az AMG GT 4-door Coupén is megfigyelhetők a CLS ismertetőjegyei. (Más kérdés, hogy nekünk hiányzik belőle a GT vagánysága.)
Hogy mi van belül?
Ha kimaradt néhány fejezet a Mercedes legutóbbi enteriőreiből, garantáltan le fog esni az állad.
Kéz a kézben jár a szépség és a használhatóság.
Az egyetlen hagyományos mutatót a középkonzolon találjuk, és a pontos idő olvasható le róla, a vezető előtti műszerek helyén egy termetes tablet figyel. Kedvedre válthatsz a Classic, Sport és Progressive megjelenítések között. Ja, és mindehhez jön még egy 64 színárnyalatból álló hangulatvilágítás. Ezt nyilván nem azoknak találták ki, akik a lazacpiros és a rózsaszín között nem látják a különbséget (nincs is). Hajszálnyit belemar a giccsparádéba, hogy a szellőzők világítása is annak megfelelően lesz vörös vagy kék, hogy milyen hőmérsékletűre állítjuk a levegőt, de szerencsére ezt csak a sajtóanyagban látjuk, a valóságban nekem végig tökegyforma lilán világítottak a rácsok. És jó is volt ez így.
Ha nem derült volna ki eddig, a csomagtartót és pakolhatóságot nem a legfontosabb paraméterek között határozták meg a CLS tervezésekor. Ennek ellenére 520 literes csomagtartónak és 40-20-40 arányban dönthető hátsó üléseknek jutott hely, ami megsüvegelendő teljesítmény (ne felejtsük, az első CLS még csak négyszemélyes volt alapból, ez hatalmas növekedés a használhatóság tengelyén).
Mély, több dimenziós vezetési élményt kapunk a CLS-sel.
A lóerőkínálat 286-tól indul, ilyen konfigurációk mellett:
- CLS 350d 286 LE, 600 Nm
- CLS 400d 340 LE, 700 Nm
- CLS 450 367+22 LE, 500+250 Nm
- AMG CLS 53 435+22 LE, 520+250 Nm
Rögtön jön a műszaki magyarázat a +22 lóerőre. A 48 voltos integrált indítómotor/generátor besegít a motor teljesítményébe, ami gyorsításkor vagy elinduláskor jelent plusz erőt és nyomatékot, és képes a vitorlázó üzemre (járó motor nélküli gurulásra). Ez az EQ boost tulajdonképpen nevezhető egyfajta egyszerűsített hibridnek is, ami értelemszerűen abban is segít, hogy a 400 lóerős autó méretéhez képest takarékosnak mondható 10 literes fogyasztással elfusson.
És milyen érzés egy CLS kormánya mögé ülni?
Azt magyarázni sem kell, hogy a Mercedes legfontosabb célja, hogy ugyanakkora adagban adagolja a sportosság mellé a biztonságot. Ez nem versenyelőny vagy versenyhátrány például a BMW-hez képest, hanem egyértelmű különbség. Aki többet szeretne bevállalni, és kevesebbet vár az autó elektronikai rendszerétől, annak a BMW a megfelelő választás, akinél viszont elsődleges a mindig kiszámítható viselkedés, még akkor is, ha néhanapján a megengedett felhőtlen örömautózásba zokszó nélkül nyúl be az elektronika, az a Mercedesszel jár jobban.
Ha CLS-t vezetsz, azzal a magabiztos tudattal teheted ezt, hogy alig néhány hajszál választ el az S osztálytól, attól az autótól, ami nem csak a Mercedes, de a teljes prémiumszegmens csúcsát jelenti. Ennek fényében érthető, hogy a legújabb generációs sávtartó, félig önvezető funkció is elérhető. Egész ügyesen vált magától sávot, képes követni a terelések felfestéseit is, a navigáció és a látott táblák alapján pedig alkalmazkodik az adott útszakasz sebességhatáraihoz.
Egy hajszállal mindig hamarabb figyelmeztet a közelgő vészre, a túl közeli autóra, az előttünk fékezőre, vagy a meg-megcsúszó kerekekre. Cserében kapunk egy olyan autót, amivel bármikor szívesen vágnánk neki egy európai körtúrának.
Ehhez mérten a motorok teljesítménye szinte túltervezettnek tűnhet. Pedig a cél csak az, hogy egy kamionhadat megszégyenítő lóerő- és nyomatékhalom álljon mindig készen a vezető talpa alatt, ami higgadt magabiztossággal tölti fel a CLS vezetőjét.
Tudjuk, hogy később lesz nyolchengeres motorral is CLS AMG, de mi ezzel a CLS 53 AMG-vel is vígan eléldegélnénk életünk végéig. Abban a jóleső tudatban, hogy még akkor is vonzó és kívánatos jármű lenne alattunk.