Hagyományosan az Aston Martin az úriemberek sportautója, de mindig ott voltak azok a különleges nagy dobások, amik bőven túlmutattak ezen. A One-77-nek még az orrában volt a motor, de a versenyautóhoz már sokkal közelebb álló Valkyrie-ben már a kabin mögött van a Cosworth-szal közösen fejlesztett tizenkét hengeres motor. Most pedig itt van a Valhalla, mely az Aston Martin első sorozatgyártású középmotoros szupersportautója, melynek minden részlete csodálatos.

Két ikeráramú turbófeltöltővel hergelt V8-as motor és három villanymotor repíti az Aston Martin Valhallát.

Középmotoros sportautó, tehát a 826 lóerős, 4,0 literes, síkforgattyús főtengelyű V8-as biturbó motor közvetlenül az utascella mögött van. A benzinmotorhoz egy olyan nyolcfokozatú duplakuplungos automata váltó csatlakozik, melynek házába még egy villanymotort is integráltak. Ez az egység egy elektronikusan vezérelt differenciálművön keresztül hajtja a hátsó kerekeket. Az első kerekeket további két 251 lóerős villanymotor tekeri, tehát a Valhalla összkerékhajtású, csak mechanikus kapcsolat nincs az első és a hátsó tengely között.

Elektromos módban kizárólag az első villanymotorokat használja az autó, de a hatótáv csak 14 kilométer. Két turbóval megfújt V8-assal és három villanymotorral az Aston Martin középmotoros szupersportautójának rendszerteljesítménye 1079 lóerő, a maximális nyomatéka pedig hegyeket mozgató 1100 Nm. Ezzel a szárazon 1655 kilogrammos Valhalla 2,5 másodperc alatt villan 100-ra, a végsebessége pedig 350 km/óra.

Race módban 255 millimétert emelkedik ki a Valhalla hátsó szárnya, mely már 240-es tempónál 600 kilogramm leszorítóerőt termel.

Minden részletén látszik, hogy az Aston Martin Valhallán csak azért van rendszám, hogy ne kelljen trélerrel elvinni a versenypályáig. Ami hűtőnyílásnak néz ki az autón, az tényleg azért van, hogy mindig ideális legyen a hajtás hőmenedzsmentje. A széles hűtőmaszk körül szénszálas aerodinamikai elemek vezetik a levegőt a karosszériában kialakított légcsatornákra. Aktív első légterelője alapvetően a légellenállást csökkenti, de a legdurvább módban (Race) a maximális leszorítóerőre áll át.

Elöl 410 milliméter átmérőjű karbon-kerámia tárcsákat szorongatnak a hatdugattyús féknyergek, a hátsó féktárcsák 390 milliméteressek, a nyereg pedig négydugattyús. A Valhallában a Bilstein döbbenetesen gyors reagálású aktív lengéscsillapítói vannak, ezért nagyon érezhető a különbség az üzemmódok között is.

Nem utastere van az Aston Martin Valhallának, hanem olyan pilótafülkéje, mely sokkal közelebb áll a versenygépekéhez, mint a sportautókhoz.

Nincs hátsó ablaka, ezért digitális a belső visszapillantó tükör a Valhallában, de sokkal érdekesebbek a karbon kagylóülések és a szögletes kormány, melyhez a Forma-1-es autók adták az inspirációt. A műszerfalon két kijelző áll, az egyiken a legfontosabb adatok jelennek meg a vezető előtt, a másik pedig az érintőképernyős fedélzeti rendszer. Az üléspozíciója is egyértelműen versenyautós, hiszen a pedálok és a csípőpont majdnem egy vonalba esnek.

Egyértelműen új irányba mutat az Aston Martin a Valhallával, melyet még elsőként 2019-ben mutattak meg Genfben (ekkor még hathengeres motorral), majd a 2021-es No Time to Die (magyarul Nincs idő meghalni) című James Bond filmben bukkant fel. A 999 darabos széria első példányait 2025 második felében szállítja az Aston Martin.

Ez is érdekelhet: