Fernando Alonso ötlete nyomán csiszolták közúton is használható éles pályagéppé az Aston Martin V12-es sportautóját, a szédítően szexi Valiantból csak harmincnyolc darabot készít az egyedi építésekkel foglalkozó Q részleg.
Igazi ritkaság az Aston Martin Valour, melyet a vállalat száztizedik születésnapja alkalmából mutattak be. A limitált szériás sportautó a tizenkét hengeres Vantage alapjaira épül, de kizárólag kézi váltóval készül. Fernando Alonso azonban meglátta benne a tökéletes pályagépet, ezért egyedi kéréseinek megfelelően elkészült az aerodinamikai elemekkel gazdagon díszített Valiant.
Karosszériájába olvad a hatalmas karbon hátsó szárnya és látványosan burkoltak a felnik is, hogy több leszorítóerőt termeljen.
Egyértelműen felfedezhető a Vantage-hez fűződő erős rokonság a tető vonalában és az ablakok ívében, de a formatervezők rengeteget merítettek az Aston Martin korábbi modelljeiből is. Az autó sziluettje a hatvanas évekbe nyúlik vissza, amikor még a milánói Carozzeria Touring műhelyben készültek a csővázra épülő Superleggera karosszériák, de a Zagato DB4-esének merészsége is benne van a vonalaiban.
Szépen tisztelegnek a kilencvenes évek legerősebb sorozatgyártású autója előtt is, az ikerkompresszorral szerelt V600 Vantage épp annyira megjelenik a Valour és a versenypályára hegyezett Valiant formatervében, mint a nyolcvanas évek Le Mans-ban induló RHAM/1. Az összeszerelési minőséget illetően az Aston Martin One-77, az egyedi tervezésben pedig a Victor tette magasra a lécet. Innen nézve a Valiant pazar tisztelgés a modern autóépítés és a klasszikus sportautók előtt.
Nagyon látványosak a szénszálas karosszéria aerodinamikai elemei, a hosszan előrenyúló splitter, az éles küszöb és a hátsó szárny is egyértelműen versenyautóhoz illő elem, így a Valiant több leszorítóerőt termel, mint a sokkal inkább utcai használatra hangolt Valour. Nagy valószínűséggel azonban sem a száztíz példányban gyártott Valour, sem pedig a harmincnyolc darabos limitált szériában készül Aston Martin Valiant nem sokszor mozdul majd ki a tehetős gyűjtők temperált garázsából.
Két turbófeltöltővel 745 lóerőre és 753 Nm nyomatékúra hergelték az 5,2 literes, V12-es motort.
Annak érdekében, hogy az autó súlyát tovább csökkentsék, a Valianton rengeteg elemet átdolgoztak. Merevebb a váza és 3D nyomtatással készült a hátsó segédváz, így 3 kilogrammal könnyebb. A motortól a hátsó tengelyen lévő váltóig (transaxle) vezető torque tube magnéziumból készült, így 8,6 kilogrammot takarítottak meg. 14 kilogrammal csökkentik a rugózatlan tömeget a szintén magnéziumból készült 21 colos kerekek és további 11,5 kilogrammot nyertek a motorsportban használt lítiumion akkumulátorral.
Nem Monte Carlo utcáin araszolva lesz igazán értelme az Aston Martin Valiant speciális futóművének, mely kifejezetten versenypályán mozog otthonosan. A Multimatic Adaptive Spool Valve (ASV) lengéscsillapítók kevesebb mint hat ezredmásodperc alatt képesek képesek állítani a karakterisztikát. Ezzel mindig a helyzethez illő csillapítása van és az autó is messze precízebben irányítható. Ez ugyan nem látszik kívülről, de az ilyen fejlesztések jelenthetnek értékes tizedmásodperceket a köridőkben.
Utasterében bukócső és a Recaro Podium kagylóüléseken függő négypontos övek fokozzák a biztonságot. Az egész beltér legszebb eleme azonban a minden irányból nyitott kulisszás, hatfokozatú kézi váltó. Ez az ezüstösen csillogó szerkezet egyszerre a kabin éke és nagyszerű kapcsolat a szűretlen mechanikával.
Ez is érdekelhet: