Fennállásának száztizedik évfordulójának alkalmából az Aston Martin bemutatta a Valour limitált szériás sportautót, melyet a tizenkét hengeres motor és a kézi váltó mellett az egyedi forma tesz ínyenceknek való különlegességgé.
Távoli lehetetlenbe mutató elektromos jövőkép vagy divatot követő fertelmes szabadidő-autó helyett az Aston Martin azzal ünnepli a száztizedik évfordulót, amihez a legjobban ért, tehát a vezetni imádó úriembereknek terveztek egy elegáns sportkupét, méghozzá tizenkét hengeres benzinmotorral és kézi váltóval.
Egyszerre gyűjtőknek való műtárgy és eszeveszett sportautó az Aston Martin Vantage V12 alapjaira épülő Valour.
Tetővonalában és az ablakok ívében egyértelműen felfedezhető a Vantage-hez fűzhető rokonság, de a formatervezők mindent bevetettek, hogy ez tényleg csak halványan jelenjen meg az autón. Az egyedi sziluett egyúttal a 60-as évekre is emlékeztet, amikor még az Aston Martin is a milánói Carozzeria Touringgal készítette a csővázas Superleggera karosszériákat a DB5-ösre vagy épp a Zagato alkotott valami igazán merészet a DB4 mechanikája köré. A Valourt azonban nem bízták másra, az Aston Martin dizájnerei a múltból merítettek a formatervhez, így találkozik a múlt és a modern autóépítés.
Ihletet merítettek az ikerkompresszorral szerelt V600 Vantage-ből, mely a 90-es években a világ legerősebb sorozatgyártású autója volt, valamint a V8 Vantage-ből épített RHAM/1-ből, mely a 80-as években indult a Le Mans-i 24 órás versenyen. Az építési minőség a One-77 szupersportautót idézi, az összkép pedig az egyetlen darabban készült Aston Martin Victort.
Orrmotoros, hátsókerekes, lapos és kétszemélyes, mint egy vérbeli sportautó.
Kerek fényszórók között van a karbonnal keretezett, de alumínium lamellás hűtőmaszk, melyen túlnyúlik a hosszan hullámzó motorháztető, majd a lapos szögben felfelé tartó szélvédő mögött ott az utaskabin, mely hetykén felfelé ívelő szárnyban végződik, alatta hatalmas diffúzorral és három kipufogóval középen. Szénszál erősítésű műanyagból készül a Valour minden karosszériaeleme, a gépháztetőn végigfutó hűtőnyílás pedig a V12-es motor hőmenedzsmentjét segíti. Hat részre osztott hátsó lámpája olyan, akár a Valkyrie-n, de rímel a 80-as évek Aston Martin V8 Zagatójára is.
Huszonegy színben elérhető az Aston Martin Valour, melyhez különböző grafikák is választhatóak, de aki még ennél is jóval egyedibb autót szeretne, annak a – James Bond ügyeletes kütyüellátója után elnevezett – speciális igényekkel foglalkozó Q részleg teljesíti minden kívánságát. A utasterének legfontosabb eleme a hatfokozatú kézi váltó, melynek rudazatát láthatóvá tették, a váltógomb pedig alumíniumból, titánból, karbonból, vagy akár elegáns diófából is lehet.
Huszonegy colos felnije, mintha horgolt volna, pedig kovácsolt alumíniumból készült.
Huszonhárom kilogrammal csökkentik a rugózatlan tömeget az elöl 410, hátul pedig 360 milliméter átmérőjű karbon-kerámia féktárcsák, melyeket az első tengelyen hatdugattyús féknyergek szorongatnak. Elsősorban utcai használatra tervezték a Valourt, de a fékrendszer a versenypályán sem jön zavarba, akár 800 fokos hőmérsékleten is képes rendesen meglassítani az Aston Martint. Komfortosabbra hangolták a rugózást, állítottak a kerékdőlésen és az összetartáson, valamint állítható lengéscsillapítókkal, új rugókkal és kanyarstabilizátorokkal szerelik. Több ponton megerősítették a padlólemezt, így a merevebb karosszériával javult a vezetési élmény is, melynek fontos része az igazán közvetlenre hangolt kormányzás.
5,2 literes, biturbó V12-es motorja nem a Mercedes-AMG-től érkezik, hanem az Aston Martiné, a Valourban 715 lóerővel és 753 Nm nyomatékkal. Transaxle elrendezésű, tehát a hatfokozatú manuális váltó a hátsó tengelynél található, ahol mechanikus önzáró differenciálmű teszi igazán intenzívvé a vezetést.
110 darab készült az Aston Martin Valourból, melyet a gyűjtők és befektetők kapkodnak el, így csak kevesen élvezik majd valóban, hogy milyen is egy ilyen úri sportautóval lefűzni a Cote d’Azur legszebb útjait.
Ez is érdekelhet: