Szinte hihetetlen, hogy az X-Trail már a tizenkilencedik évét tapossa. Ez persze már a harmadik generáció, annak is a frissített változata, és mintha a Nissan kicsit el is kényelmesedett volna a majdnem két évtizedes siker hatására.
Kétezerben még nem sejtettük, mekkora siker lesz itthon a Magyarországon akkor induló Legyen ön is milliomos!, még nem tudtuk, milyen változásokat hoz a devizahitelezés, ha majd engedélyezik, nem voltunk biztosak benne, hogy a mogyoródi ideiglenes türelmi zóna a prostitúció űzésének legkevésbé rossz módja, és nem jósoltuk meg, hogy bő tíz év múlva már az is szabadidő-autót akar majd venni, aki akkor még a fogalmat sem ismerte.
A Nissan viszont megérezhetett valamit a fentiek közül. Nem jelentkeztek Vágó Istvánhoz a magas székbe, nem alapítottak bankot, nem szálltak be a szexiparba, de piacra dobták a Nissan X-Trailt. A kedves külsejű, a márka akkori magyarázata szerint biztonsági okokból a fedélzeti műszereit középen hordozó, dobozosüdítő-hűtővel felszerelt, úton is jó, és terepen is meglepően ügyes konstrukció akkora sláger lett, hogy elindította a céget a jelentős crossover-gyártóvá válás útján.
A sikerrecepten nem változtattak, csak finomítottak, a második generáció kicsit átsimított formában szinte egy az egyben hozta az előd dizájnvilágát és piaci eredményeit is, hogy aztán 2013-ban érkezhessen a sokkal sablonosabb külsejű, de a vevők igényeit megint eltaláló harmadik széria.
Ezt frissítették nemrég az autóipari faceliftek közhelyszótárának pontos útmutatásai alapján: kicsit másfajta hűtőmaszk, kicsit másfajta lámpák, kicsit másfajta felnik, kicsit másfajta kormány, kicsit nagyobb csomagtartó, új színek, opcionális LED-fényszórók és félönvezető mód hivatott követni a kort az immár az X-Trailhez hasonlóan slágerré vált Qashqaihoz hasonló testben.
„Erőt sugárzó stílus, megbízható funkciók, magasabb szintű technológiák, valamint a gyerekekkel eltöltött emlékezetes kalandokhoz szükséges kényelem és rugalmasság” – ha a Nissan honlapján sem sikerült semmi konkrétumot kiemelni, akkor legfeljebb úgy lehetne igazán izgalmas egy X-Trail-teszt, ha kiderülne, a kocsi teljesen használhatatlan, vagy hogy olyan új dimenzióját mutatja meg az autózásnak, amilyent eddig elképzelni sem mertünk.
De nem. Az X-Trail kevesebb karakterrel ugyan, de továbbra is tökéletes autót készít az átlagos igényű SUV-vásárlók számára. Ebbe kérhető plusz két ülés – a Qashqaiba már nem, a +2-t már nem gyártják –, persze ne felejtsük el, hogy hét embernek mikrobusz való, nem két pótszék egy ötszemélyesként tágas autóban. Csomagtartója alaphelyzetben 565 literes, szóval tényleg van tér a cuccoknak, miközben az emberek is bőven elférnek.
A nyugalmas utazást szolgálja a beltér is, egy cseppnyi izgalmat sem okoz semmi, a már említett közhelyszótárban az X-Trail műszerfallal illusztrálják a „jól áttekinthető” szócikket. Nincs ezzel baj, az egész autó koncepciója ezt a nyugalmat sugározza, amiben azonban nem csak a meghökkentés hiánya, hanem az is benne van, hogy a kocsi minden olyan körülmény között megbízhatóan megy előre, amilyennel egy átlagos vásárló találkozhat.
Ez nem kamu-SUV, rendes összkerékhajtása van (a tesztautónak legalábbis, létezik csak elsőkerekes X-Trail is furcsa gondolkodásúaknak). A kétliteres, 177 lóerős dízelmotor remekül illik az autó karakteréhez, nem a kellő erővel, hanem annál azért lazábban visziel a nagy testet, nehezen érthető, hogy gondolták a Nissannál, amikor csak 1,6-os dízelt kínáltak hozzá. Az persze olcsóbb volt, ezzel a motorral, 4x4-gyel tízmillió fölé csúszott az alapár.
Hatfokozatú kézi váltójáról annyit lehet elmondani, hogy van, a másik opciót, a fokozatmentes automatát nem próbáltuk, lehet, hogy kellett volna, és akkor odalennénk a manuálistól. Nem kiemelkedő – ahogyan épített úton ma már az X-Trail sem, amelynek 2018-ban egy akkora mezőnyben kell helyt állnia, amilyent 2000-ben még elképzelni sem lehetett.
Sokkal kevésbé karakteres, miközben persze kifinomultabb kocsi, mint az őse, csak a piacot szétfeszítő SUV-dömpingben ennyi már nem elég ahhoz, hogy az elsőhöz hasonlóan szerethessük. Ha viszont néha terepeznénk is egy kevéskét, akkor sokkal inkább az X-Trailt választanánk, mint a konkurencia nyolcvan százalékát.
Ez is érdekelhet:
Amikor az Opelben V8, a Citroënben Maserati-blokk volt - Tömeggyártók luxuspróbálkozásai - Roadster
A nagy, drága, elegáns kocsik különleges mágnesek: nemcsak az emberek jó részét vonzzák, hanem az autógyártókat is. Ahogyan azonban nincs mindenkinek szüksége és/vagy lehetősége venni egy ilyen autót, úgy a gyártók közül sem kell mindenkinek ilyen típus fejlesztésébe fognia. Ettől még időről időre előfordul, hogy tömeggyártók is igyekeznek belekóstolni a prémiumvilágba, legtöbbször sokkal kevesebb, mint valamivel több sikerrel.
(Fotó: Nagy Gergely)