Porsche 911 Turboval próbáltuk ki, milyen a jégen, szöges gumival, keresztbe venni minden kanyart!
Amikor 2016 nyarán Istanbulban a Formula 1-es versenypályán azon kaptam magam, hogy (többek között) 911 Turbo S Porschéval rójuk a köröket pár kiváltságos európai újságíróval, egy pillanatra megállt az idő, könnyek szöktek a szemembe a ritka élménytől és úgy éreztem, hogy az élet különleges jóságot előlegez nekem. Álmomban sem gondoltam volna, hogy fél évvel később minden idők talán legtöbb érzelmet kiváltó autós rendezvényére leszek ismét meginvitálva a stuttgarti csapat jóvoltából.
December 23-án, gyakorlatilag életem legdurvább karácsonyi ajándékaként érkezett a meghívó, miszerint 2017. február 2-4 között, ha nem ellenkezem, akkor lehetőség lenne Magyarországról másodmagammal rápillantani, mit lehet kihozni az északi-sarkkörtől 170 km-re északra, egy Levi nevű finn településen pár milliárd forint értékű Porsche flottából, 10 db jeges versenypályából és egy rahedli garnitúra szöges gumiból Porsche Winter Driving Experience programnév alatt.
A pupilláim kitágultak, a szívverésem egyre hevesebb lett, és a tarkómon enyhe hidegrázás tünetei jelentkeztek.
Nyeltem egyet, majd megjelöltem az emailt olvasatlanként. Két perc múlva újra megnyitottam, és még mindig ugyan az állt benne: idén Wéber Gáborral mi lehetünk azok a nagykövetek, akik hírét viszik, miféle eseményre mondja azt a szakma, hogy nehéz ennél jobbat mutatni.
A 2014-es nyitás óta az elmúlt években volt szerencsém a Totalcar és a Vezess.hu élményeiből értesülni, mi folyik Leviben, és most rajtam a sor. RAJTAM!
A repülőút Budapest-München, München-Kittila átszállásos manővert jelentett, Münchenben már az újságírókból álló ötvenfős csapat egy kis chartergéppel ugrott fel Finnországba, ahol egy olyan reptéren szálltunk le, ahol nagyjából hazament a személyzet, miután kisétáltunk gyalog a kifutópályáról, 6-kor. Valószínű a légiirányítók részmunkaidős dolgozók, másodállásként tolják a kittilai légikikötőben, olyan kicsi (és egyébként hangulatos a reptér). Szinte magamat kellett megmotozni visszafelé felszálláskor, hogy nincs-e nálam semmi veszélyes.
A Leviben található hotel/főhadiszállás (Hotel Levi Panorama) 15 kilométerre van a reptértől, onnan pedig további 20 perces buszút vezetett a 10 pályából álló jégparkba.
Hogy mi volt a feladat?
Minden kanyart keresztbe bevenni, és ráérezni a "skandináv flick" ízére, megtapasztalni a szöges gumi-jégpálya tapadási-surlódási együtthatóit különböző Porsche modellek által, és bekekszelni az élménytől.
A Porsche Driving Experience egyik programjaként megtalálható foglalkozás a fizetős ügyfelek számára 5 napos, nálunk egy igen komplex napba sűrítették a modulokat, így az alábbi élményekben volt részünk:
Autók, amiket különböző pályákon vezethettük:
718 Cayman
911 Carrera 4S
911 Turbo S
…és egy pro versenyző (hello Yukka, köszi mégegyszer, szépen körbeértél!) megtaxiztatott minket a leghosszabb pályán egy 918 Spyderrel.
Amiből 918 darab készült
Amiből még a mobile.de oldalon is csak 17 darab kapható. Aminek darabja 1.5 millio Euro körül mozog. Ami 886 lóerős. Amilyen autója nagyon kevés embernek van (mert már mind a gazdára lelt), és azok is inkább kiállítják.
Feladat(ok)
Egyre bonyolultabb vonalvezetésű pályákon szigorúan driftelve-keresztben végigmenni.
A program felépítése logikus volt, hiszen első feladatként bolyázás volt, hogy megérezzük, mennyire is csúszik a jég, mire számíthatunk a szöges gumiktól. Jó kis bemelegítés volt, jó volt újra beülni a 911-be, nyáron úgy összeszoktunk, hogy már nagyon hiányzott.
A második feladat szintén egy apró eleme volt a későbbi teljes-pályás élményeknek: egy kisebb és egy nagyobb körben kellett folyamatosan kilinccsel előre haladnunk, a cél a megfelelő sebesség megválasztása mellett az autót orral a kör középpontjának irányában tartva körözni. Táncoltunk az autóval, ha felnőttünk a feladathoz, gyönyörű érzés volt egy teljes körön keresztül optimális sebességet találva kilinccsel előre piruettezni. Majd ezek után jöttek az egyre több kanyarral megtűzdelt, egyre hosszabb pályák, ahol minden elemet igyekeztek beépíteni a fejlődésünk érdekében.
Az instruktorokkal a feladatok előtt átvettük, hogy nagyon izgalmas tapasztalatokat fogunk gyűjteni, hiszen a Porsche különböző modelljei teljesen máshogy fognak viselkedni ezekben a helyzetekben: hátsókerekes, farmotoros 911 Carreratól a középmotoros, hátsókerék-meghajtású Caymanon át a négykerekes-farmotoros 911 Turbo S-t és az orrmotoros, négykerekes Panamerát is kipróbálhattuk, elég komplex élmény volt. Záróakkordként azért még a 911 GT3RS-t is bezavarhattuk magunk alatt a jégpályára, ami szintén hátsókerék-farmotor kombóban, de kifejezetten versenyautóként megépítve, becsövezve jelenti a széria Porschék utcai végállomását. A jó élmény érdekében szöges gumikkal vágtunk neki a kalandoknak, hogy legyen esélyünk a jég ellen.
Bónuszként megkaptam mellé Wéber Gábort is (újságíró útitársnak), aki az Autó-motor csapatát képviselte, emellett pedig gyakorlatilag félnapos tréninget tartott nekem, így valószínűleg nekem volt a legjobb csomagom az összes újságíró közül.
Kronológiában a 911 Carrera volt az első autó a nap folyamán, aminél felhívták a figyelmet, hogy hátsókerekes (nyilván ezzel tisztában vagyunk), és ha sikerült túltolni a kanyar után a kormányzás-gáz kombinációt, és bebicskázik az autó, akkor itt (ellenben a négykerekessel) nem az lesz a megoldás, hogy még gázt adunk neki, és úgy húzzuk ki a kanyarból, hanem a szokásos túlkormányzás-csúszás helyzetekhez illeszkedő lassú gázelvétel-óvatos ellenkormányzás technikával tudjuk újra magunk elé tenni az autó orrát.
Ezt követően átültünk a 911 Turbo S-ekbe, mert kevés volt a jégen a 370 lóerő, és szükség volt még további 210-re.
A négykerék meghajtású 911 érezhetően erősebb vas, ugyanakkor egy sokkal kezelhetőbb történet, mint a sima 911. Összkerekes autóként a kanyarban érdekes tapasztalás volt, hogy mivel az első kerekek is hajtottak, így a bebicskázást követő túlkormányzásos helyzetekből kisebb ellenkormányzás melletti gázadással tudjuk kihúzni az autót a megfelelő ívre. Sokkal stabilabb és nyugodtabb a Turbo, mint a Carrera, nem ficánkol úgy az autó eleje, nagyobb sebességgre vagyunk vele képesek a kanyarokban.
Számomra a legsikeresebb vezetési élményt a következő etap és a Panamera nyújtotta; nagyon kíváncsi voltam, hogy az őszi, lengyelországi közúti élményeim után milyen viselkedést fogok tőle látni a havas-jeges pályákon.
A folytatásban Gábor kedvenc aznapi programja következett; megkaptuk a GT3RS-t is, a legnagyobb pályára, hosszabb időre, így Gábornak volt lehetősége megmutatni, hogy mit keresett az elmúlt 15 évben különböző túraautós bajnokságok előkelő pozícióiban.
Nagyszerű élmény volt ellesni a kormánymozdulatokat, a gázreakciókat, az egész vezetési dinamikát Gábortól, és végignézni, hogy amikor rendesen koncentrál, akkor 3 kör alatt olyan munkát végez az autóban, hogy a nézésétől izomlázam lett (és ő is láthatóan kifáradt benne). GT3RS - farmotoros, hátsókerekes, becsövezett, 500 lóerős, szívómotoros 911-es. Számomra komoly kihívás volt a Panamerával megélt sikerek után akár arra csak halványan is emlékeztető teljesítményt kihozni magamból, ilyen körülmények között már azért kell tudni rendesen vezetni, ami Gábornak nagyon szépen sikerült, így a rám jutó időm egy részét oda is adtam neki ennél az autónál, hogy inkább csodájára járhassak a tudományának. Gyakorlatilag versenyzett vele, én meg nap végére kezdtem élesben is megtapasztalni, hogy miért ő ment a WTCC-ben, és miért nem én.
A középmotoros-hátsókerekes Cayman volt a vezetős program utolsó fejezete, ami az összes aznapi autó közül talán a legnehezebben terelgethető jószág volt. Amikor kibillent az egyensúlyából, sokkal nehezebb volt jóútra térni vele. A középnehéz autó könnyed eleje és hátulja Gábor szerint is nehezebben bevehető akadály volt, a 911 Turbohoz képest sokkal finomabb gázadásokat és korménymozdulatokat kér. Később reagált a terelgetésre, amikor viszont elkapta a fonalat, hirtelen meglódult és a beavatkozások után tovább járta a saját útját, amíg elkezdett engedelmeskedni. Olyan volt egy kicsit, mint amikor a hang csúszik a képhez képest a tévében: mozdulatainkat az autó karakterisztikája miatt később reagálta le, ezért gyakran amatőr kalimpálás lett belőle, mintha szándékosan kerülgetnénk képzeletbeli bólyákat az út közepén, kellett három kör, mire elhagytam a kapálózó manővereket.
Nehéz szavakba önteni, mekkora élmény volt a nap aktív része, mennyi mindent lehetett tanulni akár csak ilyen rövid idő alatt is ezekről az útviszonyokról és a különböző meghajtású és súlyeloszlású autókról.
Utolsó állomásunk záróakkordként két taxikör volt, nem is akármilyenek: a kétszeres világbajnok rally-legenda Walter Röhrl volt a pilótája annak a GT3-nak, amivel a Porsche célja az volt, hogy a nap végén megmutassák, mi van akkor, ha valaki ezt rendesen tudja csinálni.
Ez a program már majdnem sötétben történt, így külön vagány élmény volt a felkapcsolt lámpákkal megvilágított, erdőszéli kanyarok professzionális bevétele, a beláthatatlanabb pálya még jobban növelte a sebességérzetet.
A másik taxikörben egy fiatal finn pilóta, Yukka (jelenleg a Porsche kupában versenyzik) vitt minket körbe ugyan azon a pályán egy 918 Spyderrel. Ahhoz, hogy erről a megfelelő minőségben tudjak mesélni, nagyjából 13 évet kellett volna eltöltenem Ady mellett személyi asszisztensként. Ezzel a körrel gyakorlatilag közelről szagoltam bele az éppen íródó 21. századi autós történelemkönyv egyik legszebb fejezetébe.
Páratlan élmény egy ilyen autóban még a kormány nélküli oldalon is ülni. Simán kibírnék mozdulatlanul egy hetet is, étlen-szomjan, csak a motor járjon.
Hát ez történik Finnországban, a világ talán legkülönlegesebb autós rendezvényén, ami elérhető azok számára is, akik bár nem tulajdonolnak (még) Porschékat, de a belátható horizontot jelentik a márka modelljei az anyagi lehetőségeik tekintetében. Ha én olyan cégnél lennék hr-es, ahol hasonló értékben ösztönzik a munkaerőt/csapatot az erőn felüli munkavégzésre, biztos, hogy ilyen programokat kötnék le (Porsche Travel Club, Porsche Driving Experiences), mert életre szóló élmény és valószínű sírig tartó lojalitás lesz a viszonzás.
(Fotók: Donkó Péter, Porsche)