Stílusosan, két nővel érkeztem, és bár nem beszéltünk össze, sikerült tökéletesen összeöltöznünk. Ennek persze az lett az eredménye, hogy a lányokat folyamatosan lecsapta a kezemről valamelyik fotós. Tanulság: nem az Operabálba kell kiöltözni egy bulvár-címlapfotó reményében, hanem a Millenáris Velodromba, jóval igényesebb médiumok lencséi elé. A szervezők ruházatra vonatkozó kérését szerencsére sokan komolyan vették, a sajtó képviselői közül is, így minden adott volt a korhű hangulathoz. Az autó- és motorkínálatra legalábbis nem lehetett panasz, minden korszakból akadt valami érdekesség, és persze az elmaradhatatlan velocipédek is képviseltették magukat.

A placcon álló autók közül a legtöbben a hétvégi Oldtimer Expóról érkeztek, ám itt lehetőség nyílt a közelebbi mustrára is. A veteránozásnak valahol pont ez a lényege: megosztani az érdeklődőkkel a múlt egy darabját. Kordonok helyett nyitott ajtók, motorháztetők és csomagtartók vártak a szemfülesekre: nevezetesen azokra, akik le merték nyomni a kilincset. A tulajdonosok előkerítéséhez sem kellett sok, a környékünkön valaki mindig tudta, kié a kérdéses jármű. Ez például egy Fiat 131 Rallye motorja:

A különböző kategóriában indított motoros és autós futamokat a legtöbben a fedett lelátóról, vagy a fák alatti apró árnyékos foltokban ülve figyelték, a füves placcon csak rövidebb ideig lehetett kibírni sapka nélkül. A döntött pálya kihívásaival a századeleji autók és motorok csak módjával tudtak megbirkózni, sokan a kék sáv biztonságába vonultak. Egy hangosan durrogó Jawa jelezte először, hogy kezd beindulni a veteránbuli. Bátor motorosok a pálya felső ívén suhanva hasították a levegőt, és az autók körében is nőni kezdett a lóerők száma.

A tüdőnk hamar telítődött a felvert por és a tökéletlenül elégetett szénhidrogének mámorító keverékével. Az Opel GT-k, Citroën Meharik, MG-k, Volkswagenek és épített hotrodok körei alatt sörrel próbáltuk hűteni magunkat, természetesen hiába. Ám nincs az a hőség, ami el tudná rontani az ember kedvét egy adag historicos versenyautó tempós menete után. Opel Ascona 400 a Fiat 131 Rallye, az Opel Kadett GTE, Kőváry Trabantja, egy Skoda 110 L Rally, Volános 1200-es, Renault 5 Alpine, Skoda 130 LR, vagy éppen egy eredeti Lada VFTS ellen. Bár igazi küzdelemről persze szó sem volt, a legtöbben azért odaléptek neki.

A lányok természetesen most is elérték, amit akartak: egyikük az Ascona 400-ban, másikuk egy MGA versenyautóban próbálhatta ki a döntött körpályás autózás élményét. Csak kérni kellett, a veteránosok többsége ugyanis a házisörfőzőkhöz hasonlóan kedves ember. A képen látható úriember is készségesen vitte alkalmi utasát, addig hajtotta az MG-t, míg túl nem melegedett a hátsó dobfék, és még táncra is perdítette a jobb egyben ülő lányt (jó, tehát nem csak a fotósok csapták le a kezemről őket). A csomagtartójában egy doboz pizza, egy karburátor és egy összecsukható cilinder volt.

Végül minden kategória kétszer ment a pályán, bár a második körben erősen megfogyatkozott a mezőny: kettő felé elkezdtek szállingózni hazafelé, sem ember, sem autó nem bírta már a hőmérsékletet. A motorháztetőkön akár tojást is süthettünk volna. Kicsit porosan, félig kókadtan, de rengeteg élménnyel zártuk a napot, és kijelenthetem: nem túlzás a Millenáris Velodrom rendezvényét a magyar Goodwood Revivalként emlegetni. Kicsi, de erős.

Tudósításunk a hétvégi Oldtimer Expóról, és szubjektív válogatás kedvenc szocialista autóink közül.