Modern polihisztorok, azaz a patchwork-karrier

A külföldi trendek azt mutatják, hogy egyre inkább a sokoldalú, svájci bicskaként működő munkavállalóknak áll a világ, akiknek a karrierútja nem írható le egy lineáris vonallal. A jelenségnek neve is van: ez a patchwork-karrier.

Itthon még ma is az a nézet uralkodik, hogy az ember válasszon egy tisztességes szakmát, és foglalkozzon egész életében azzal. Arra, aki szakmai szerepváltáson töri a fejét, vagy egyszerre több területen is helyt áll, még mindig ferde szemmel néznek. Pedig a külföldi trendek azt mutatják, egyre inkább a sokoldalú munkavállalóknak áll a világ, és semmi furcsa nincs abban, ha valaki egyszerre foglalkozik tanácsadással, könyveléssel, miközben harmincévesen újra egyetemre jár és mellette festeget.

Persze nem árt, ha megvan a fő vonal, hiszen egyszerre több fronton nagyon nehéz átütő sikereket elérni. Arra bátorítunk, hogy érdemes szellemi kalandozások útján meghódítani ismeretlen kontinenseket is. Ha másért nem, magáért a felfedezés öröméért.

A patchwork-karrier

Bár a szocialista éra munkavállalói hagyományai, a biztonságra, kiszámíthatóságra való törekvés még élénken élnek a fejünkben, az információs társadalom, a globalizáció merőben új igényeket támaszt a munkavállalókkal szemben. Ma már szinte elképzelhetetlen a régi modell, miszerint az ember egyetlen munkahelyen dolgozva élje le az életét. A mai munkavállaló szakmai haladását egyetlen lineáris vonallal már lehetetlen leírni.

A trendkutatók szerint az új kihívásoknak azok fognak tudni megfelelni, akik kreatívak, rugalmasak, széles látókörűek és folyamatosan képzik magukat. Az új típusú munkavállaló nem egyetlen szakterületen akar a csúcsra jutni, hanem több területen is megméretteti magát, miközben folyamatosan fejleszti a képességeit, és keresi az újabb kihívásokat. A szakemberek nevet is adtak az új jelenségnek: ez a patchwork-karrier.

A patchwork-karrier általában a magasan képzett, jó képességű, kreatív és ambiciózus munkavállalók sajátja, akiket nem elégít ki egyetlen karrierút, hanem több tapasztalatra, tudásra, kalandra vágynak. De a több lábon állás, vagy a karrierváltás nem csak az egyéni ambíciók sokszínűségéből, hanem az állandó bizonytalanságból is adódhat.

Ha az A terv mellett van B, C, vagy akár D terv is, az túlélési stratégiának sem utolsó. Az állandó változásban nagyon nehéz ugyanis megjósolni, hogy a ma piacképes szakma néhány év múlva mennyire lesz keresett. Ráadásul a munka világa is egyre komplexebbé válik, és egyre több rétű kompetenciára és tudásra van szükség ahhoz, hogy valaki helyt álljon, még akkor is, ha az illető egyetlen szakterületen belül kíván érvényesülni.

Ingres hegedűje

Az Ingres hegedűje kifejezést arra a helyzetre szokás alkalmazni, amikor egy művész, aki a maga területén jelentőset alkotott, valami más területen elért teljesítményére a legbüszkébb. Jean Auguste Dominique Ingres, aki fiatalon a toulouse-i opera második hegedűse volt, később, sikeres festőként is meg volt arról győződve, hogy ő igazából hegedűs.

Minden idők egyik legzseniálisabb fizikusa, a relativitáselmélet atyja, Albert Einstein szenvedélyesen szerette a zenét, maga is tehetséges hegedűs volt. Ottlik Gézát a világ egyik legnagyobb bridzsjátékosaként tartják számon, játékelemzéseit leesett állal olvasta a bridzsvilág. Manapság is bővelkedünk az ilyen történetekben, nem egy üzletember büszkébb mondjuk a sportteljesítményére, mint az üzleti sikereire.

Kockázatok és mellékhatások

Szakbarbárokra természetesen szükség van, hiszen számos olyan tradicionális, nagy erőfeszítést és koncentrációt igénylő szakma van, ami egész embert kíván. A patchwork-karrier sokkal jellemzőbb menedzsereknél, művészeknél, tanácsadóknál, mint mondjuk az orvosoknál. (Itt fontos megjegyezni, hogy egy orvosnak nem csak szakmailag kell a csúcson lennie, de jól kell kommunikálnia, nem árt, ha empatikus, egy osztályvezető főorvosnak pedig szüksége van vezetői képességekre, prezentációs készségre, és még számos más kompetenciára, amik több más szakmára is alkalmassá tehetik az illetőt).

Ez viszont nem azt jelenti, hogy ne lenne mindannyiunknak szüksége arra, hogy új impulzusokhoz jussunk. Ahhoz, hogy a gondolkodás nyitott és rugalmas maradjon, érdemes időnként valami merőben új dologba fogni, még akkor is, ha csak hobbi marad. Az új területen megszerzett képességek, szaktudás ugyanis sokszor visszahat a gondolkodásra, ami pozitívan befolyásolhatja az eredeti szakmát is. A tanulás, az állandó inspirációs forrás biztosítása különösen fontos a kreatív munkát végzők számára.

Azoknál, akik egyszerre több dologgal is foglalkoznak, fennáll a veszélye, hogy a sok feladat között a figyelem túlságosan is horizontálissá válik, és egyre nehezebb lesz egy valamiben elmélyülni. A szétforgácsolt energiáknak köszönhetően a kiemelkedő eredmények elmaradhatnak. Aki túlvállalja magát, az nehezen koncentrál arra, amit csinál, mert állandóan ezer dolog jár a fejében.

Az, hogy valaki alkalmas-e többfajta munkavégzésre, természetesen egyénfüggő. Sokaknak egyszerűen nem való az atipikus foglalkozás, mert egy munkahely is bőven elég, és inkább a családra, a magánéletre szeretnének koncentrálni. És persze a karrierváltásnak, vagy a több lábon állásnak is megvannak a kimutatható veszteségei: a pálya elhagyással sokszor feleslegessé válik a szaktudás, elveszik a kapcsolati tőke, egy új szakma elsajátítása jelentős anyagi terheket ró a munkavállalóra, az állandó munka pedig könnyen a magánélet rovására megy.

Végre összeállt a kép

László eredeti végzettsége szerint közgazdász, de hamar kiderült, hogy a steril irodai világ nem való számára, ezért a munka mellett egy tervezőgrafikus-képzést is elvégzett, és éjszakánként a számítógép előtt ült. Később grafikusként helyezkedett el, majd egyre jobban érdekelni kezdte a fotózás, így azt is kitanulta. Mellette időnként reklámszövegeket írt, és egyre gyakrabban találta magát a konyhában. Kiderült, hogy László különleges érzékkel hangolja össze az ízeket, így jelenleg egy szakács barátjával már a leendő éttermüket tervezgetik.

Azt mondja, a környezete sokszor a fejéhez vágja, igazán eldönthetné már, mit akar, és a külső nyomás miatt sokáig ő is úgy érezte, hogy az állandó nyughatatlanság és útkeresés már-már kóros. Azóta rájött, számára az élet így teljes, hogy egyszerre sok mindent csinálhat, és az étterem tervezésénél például nagyon jól jönnek mind a gazdálkodási, mind az arculattervezési ismeretek. Így az apró mozaikdarabokból lassan összeáll az egységes kép, és a sok területen megszerzett tudás végre integrálódhat.

Tanulás, egy életen át

A fejlett országokban az oktatás már korántsem ér véget az iskolarendszerből való kilépéssel. Az élethosszig tartó tanulás (lifelong learning) a változó igényekhez való rugalmas alkalmazkodást segíti elő. Tanulás címszó alatt nem csak a klasszikus iskolarendszer képzéseit értjük, hanem ide tartoznak a szakmai továbbképzések, a tanfolyamok, a nyelvtanulás és a különböző tréningek is. A coaching-szemléletben azt mondjuk, azt tanuljuk, hogyan kell tanulni. Tanulás közben nem csak a szaktudást szerezzük meg, de jó esetben a kompetenciáink is fejlődnek, és a különböző helyzetekben rengeteget tanulunk önmagunkról is.

A széles látókör, a rugalmas gondolkodás, az önismeret nem csak a szakmai életben, de a magánéletben is egyre fontosabbá válik. Ahogy az életünk egyre komplexebb és bonyolultabb, úgy van szükségünk egyre cizelláltabb képességekre és tudásra. Az élethosszig tartó tanulás elősegíti, hogy az élet nevű játékban ügyesen boldoguljunk, és kicsit izgalmasabbá és sokszínűbbé tegyük az utazást, és elkerüljük a későbbi beszűkülést és rugalmatlanságot. A tartós stressz alatt álló vezetőket külföldön sokszor ún. carrier breaking programra küldik, ahol a vezető feltöltődhet, új ismereteket szerezhet, és megtanulhat mondjuk egy új nyelvet. Ezzel elkerülhető a kiégés, megtörhető a monotonitás és tágítható a gondolkodás horizontja.

Da Vinci a polihisztorok polihisztora

A polihisztorok legkiemelkedőbb alakja Leonardo da Vinci, aki egyszerre volt festő, tudós, matematikus, feltaláló, anatómus, szobrász, építész, zeneszerző, író és költő. Leonardót sokszor nevezik a reneszánsz ember őstípusának, akit a végtelen kíváncsiság és a felfedezés öröme hajtott, és rengeteg területen képes volt maradandót alkotni. Persze nem sok ember van megáldva ilyen kiemelkedő multitalentummal, de Da Vinci története bizonyítja, hogy az emberi elme, teljesítőképesség határtalan.

Az elme játszóháza

A modern kor embere egyre tudatosabban éli az életét, és a munkát már nem szükséges rossznak, hanem az önmegvalósítás legfőbb terepének tartja. Nem elégszik meg egy választott úttal, hanem egyszerre több ösvényt szeretne bejárni, és szüntelen keresi azt a bizonyos flow élmény. Sokan éppen a tanulásban, az új ismeretek megszerzésében találják meg az áramlat élményt, ami frissen és fiatalon tartja őket.

A munka világában tett kalandozások komoly szellemi kalandok, amik az egész személyiségre építően hatnak. Aki képes élvezni a kihívásokat és akadályokat, az a különböző szakmai szerepeiben úgy érezheti magát, mint egy gyerek a játszóházban. Ehhez persze kell az a szemlélet, miszerint az élet nem pusztán a túlélésért folytatott küzdelem, hanem igazi kaland.

Magyarországon sajnos a magas munkanélküliség sokkal inkább jellemző, mint az, hogy valaki egyszerre több dologgal is foglalkozik. De az új típusú gondolkodás a munkanélkülieket is segítheti abban, hogy az eredetileg választott szakma mellett képesek legyenek alternatívákban gondolkodni, és ha kell, akár egy teljesen új szakmát tanulni.

A patchwork-karrierbe belefér a külföldi munkavállalás, a többszöri szakmai szerepváltás, az útkeresés és a tanulás is. Az új trend azt üzeni, hogy sosem késő váltani, és megvalósítani a gyerekkori álmokat. A lényeg pedig nem feltétlenül az egzisztenciális siker, hanem maga az út.

Tovább a:
Legfrissebb cikkekhez
A rovat többi cikkéhez
A siker és kudarc alapkérdéséhez – Nem lehetsz sikeres, ha nem tudod, mi az

Player Autószalon

Füst, Fény, Hollywood

Magasélet

Tech
Tech
Tech
Highlife
Highlife
Highlife
Otthon
Otthon