Remagine: startup-siker sok felvonásban

Sorozatunkban adtunk már számos hasznos ötletet – mit, hogyan, kivel, milyen tőkéből érdemes megvalósítani. Ideje egy igazi startup sikerén keresztül is megvizsgálni, miként is működik mindez a valós életben.

A hír néhány sorban összefoglalva: a Primus Capital Kockázati Tőkealap-kezelő Zrt. 350 millió forinttal száll be az elektromosáram-analizáló technológiát kifejlesztő Remagine Technologies Zrt.-be; a befektetés két lépcsőben valósul meg.

Remagine Technologies és a Smart Socket

Az okos konnektor (Smart Socket) ötlete 2007-ben Erki Szabolcs, a Remagine Technologies Kft. ügyvezetőjének fejéből pattant ki. Az intelligens aljzat 98 százalék feletti bizonyossággal felismeri, milyen berendezést, például porszívót vagy nagy irodai nyomtatót csatlakoztattak-e hozzá, sőt, arra is képes, hogy az egyes készülékek típusát is azonosítsa. A konnektor házába egy mini számítógépet építettek, s ehhez egy olyan szoftvert készítettek, amelyik az áramfelvételt figyeli. Minden készülék egyedi módon veszi fel az áramot, ez alapján a bekapcsolása után pár másodperc alatt meg tudják állapítani, mi van a drót másik végén. 2010 őszére készült el a prototípus, amelyet mind több készülék fogyasztási karakterisztikájának felismerésére tesznek képessé.

Egy modern, zöld irodaházban rengeteg elektromos áram takarítható meg egy Smart Socket rendszerrel. Szoftveresen vezérelhető, melyik konnektor mikor kapjon áramot. Például munkaidő után két órával automatikusan kikapcsolható az összes multifunkciós készülék. E mellett a rendszer diagnosztikára, egy iroda vagy épület fogyasztóinak monitorozására is használható, s az adatok alapján javaslat tehető az energia-megtakarításra.

Megkerestük Erki Szabolcsot, a Remagine alapítóját, mesélje el, mennyi munka, izzadság, aggodalom és öröm rejtőzik a pársoros hír mögött. Szerencsére a történetet már az első pillanataitól figyelemmel kísérhettük, így teljes képet adhatunk arról, hogyan is jutott el a csapat idáig.

– Hogyan kezdődött minden?

Az egész történet egy izgalmas tudományos/műszaki kísérletként indult még 2009 végén: vajon egy gép képes-e elkülöníteni az elektromos berendezéseket pusztán a felvett áram görbéjéből? Az inspiráció a diplomaírás közben jött, amikor a kezem ügyébe került egy MIT-cikk egy irodafelmérésről, ahol többek között az elektromos berendezések áramfelvételét is vizsgálták.

Szabolccsal az első startup-versenyére készülve találkoztam, akkor már a Smart Socket nevezetű okos konnektoron dolgozott, amely képes volt megkülönböztetni, hogy mit is dugtunk bele. A Smart Socket koncepció egyértelmű célpiaca az irodaautomatizálási piac lett volna. 2010-ben egy elevator pitch próbáig jutott a nagyszerű ötlettel, amelyről már akkor is sokat vitatkoztunk. Az igazi bemutatkozásra végül mintegy egy évet kellett várni.

Az Elevator Pitch Competition 2011-es versenyét viszont gyakorlatilag probléma nélkül megnyerték, mindenki nagyon jónak tartotta az ötletet. Befektetni azonban senki sem akart azonnal az okos konnektorba. A csapat az elejétől fogva önerőből működött, arra viszont senki sem számított, hogy ez két és fél évig is eltarthat.

– Milyen buktatókba akadtatok bele? És hogy jutottak keresztül rajtuk?

Piaci visszajelzések alapján új terméket fejlesztettünk az ipar számára, és a meglévőt is újra kellett pozicionálni. Mivel akkor még kevés bevételt tudtunk realizálni (nem volt eladható termékünk), állandó volt a túlélésért folyó küzdelem. Minden költségünket a minimumon tartottunk, ez a túlélőképesség a céges kultúra része lett, a jelenlegi helyzetben is sokat profitálunk belőle. A csapat a nehézségek ellenére sem vesztett az ambícióiból, így ez a mag alkotja a jelenlegi vezetői kört. Továbbá hálásak vagyunk a sok támogatásért, a visszajelzésekért, ötletekért, bemutatásokért, amiből tudtunk építkezni az üzlet- és termékfejlesztés során.

Kezdetben egyáltalán nem volt látható, miért nem sikerült azonnal elnyerniük a befektetők bizalmát. Számos versenyen szereztek értékes elismeréseket, de azok többsége csak erkölcsi sikert jelentett. A 2011. májusi verseny ugyan eljuttatta őket az összes befektetői csoporthoz, s annak ellenére, hogy tökéletesen kidolgozott koncepcióval, üzleti tervvel rendelkeztek, a Jeremie alapok inkább másokat választottak. Ekkor ismerték fel, hogy újra kell gondolni a terveiket, ez vezetett végül a megoldáshoz. A nehézségek azonban kikerülhetetlenül megjelentek. A startup életének legnehezebb periódusában alapítói töretlenül hittek a sikerben.

– Hogy működtetek két és fél évig önerőből?

Kezdetben a félretevéseimből, a csapattagoknak akkor már voltak máshonnan bevételeik. Különleges volt a helyzet, mert az egyik tagunk egy cég, amelynek egyéb projektjeik már a kezdetek óta voltak. Ebből eljutottunk a prototípusig, amivel több versenyt nyertünk, nagyobb nyilvánosságot is kapott, több megkeresés is érkezett. Egy év után jött két angyal befektető, akik azóta is erősítik a csapatot, hol aktívabban, hol kevésbé. Az ő segítségükkel jutott el a technológia termékközeli állapotba, és konkrét üzleti elképzeléseket alkottunk, ami meggyőző tudott lenni a VC (kockázatitőke-befektető – a szerk.) cégek számára. Több tárgyalási kör után a Primus mellett döntöttünk, és végül idén októberben megtörtént az újabb körös forrásbevonás.

– Miként találtátok meg a befektetőt? Miért ők lettek a befutók?

Az EPC 2011-helyezésünk (győztek – a szerk.) után kerültünk kapcsolatba több befektető társasággal és magánbefektetővel is. Természetesen voltak, akik jóval kevesebb kockázatot vállalva további referenciákat és piaci sikereket vártak volna tőlünk, ugyanakkor sok olyan társaság volt, akik megérezték a nemzetközi tendenciákat, és hittek a csapatban.

Ezek közül egy VC társasággal különösen jó lett a viszony, sokat formáltuk az üzleti modellt, és a gyorsaságuk is meggyőző volt, így aláírtuk a kizárólagosságot biztosító szerződést. Több magánbefektetővel tárgyalunk a további körös befektetésről, így az élet nem áll meg. Mondják, hogy akkor kell megkezdeni a következő kör gründolását, amikor a befektetői szerződést aláírták. Szerencsére egyre nagyobb az érdeklődés a víziónk iránt.

A tavalyi év elején beszélgettem Szabolccsal, akkorra már újratervezte a startupját, és arra jutottunk, hogy újra neki kell indulnia a befektetőkeresésnek. Innen kapcsolódik a történet a Primus Capitalhoz. Volt még olyan Jeremie alap, amely a második nekifutásban már látott lehetőségeket, de hogy igazán miért nem léptek határozottan, azt már soha sem tudjuk meg. Az viszont egyértelmű volt, hogy a Primusnál valami elindult… Erről kérdeztük Alpek Istvánt, aki a tőketársaság oldaláról vezette a tárgyalásokat.

Szabolcsékra 2012 tavaszán figyeltünk fel, versenyt is nyertek, illetve ajánlás útján. Emlékeim szerint a TermSheet aláírásig körülbelül négy hónap telt el, onnan nagyjából két hónap volt a folyósítás. A vízión is változtattunk (például, hogy milyen földrajzi régiót célzunk meg), a cég menedzsmentje is jelentősen módosult, illetve teljesen új üzleti/pénzügyi terv készült a tárgyalások végére. Nagy potenciált látunk a csapatban, több különböző szolgáltatás is hordozza a széleskörű nemzetközi siker lehetőségét, közös felelősségünk, hogy ezzel éljünk!

– Mi kellett a sikerhez?

Kitartás, hit, bizalom. Meg persze csapat, pénz, technológia, szakértelem és egyebek, de azt gondolom, ezek megszerezhetőek, ha az első három stabil alapokon áll. A legtöbb projekt, akikkel kezdtük 2010-ben, már nem léteznek, azt gondolom, a három elem valamelyikének hiánya miatt.

A Smart Socket és a Remagine Technologies most első ügyfeleinek projektjein dolgozik, a befektetők elégedettek az agilis fejlesztőkkel, akik közé Erki Szabolcs már nem sorolja magát, inkább a cég stratégiai vezetőjeként definiálja szerepét. A nemzetközi sikeren még sokat kell dolgozniuk, de a cél immáron nem elérhetetlen, a kitartás, a hit és a bizalom megérlelte a gyümölcsét. Szabolcs 2012-ben az év egyik legnagyobb sikertörténetét írta meg társaival.

Tovább:
A legfrissebb cikkekhez
A Startvonal-sorozat többi cikkéhez
Befektető helyett Kickstarter-kampány?

Füst, Fény, Hollywood

Magasélet

Tech
Tech
Tech
Highlife
Highlife
Highlife
Otthon
Otthon