Vannak koktélok, amelyeknek születési körülményei pontosan ismertek, és a Singapore Sling közéjük tartozik. A szülőatya nem más, mint egy Ngiam Tong Boon nevű szingapúri úriember, aki bartenderként dolgozott az előkelő Raffles Hotelben, itt rukkolt elő 1915-ben halhatatlanná vált mixével. A koktél receptje azóta családi örökség, és csak az utódoknak van joguk módosítani a hozzávalók listáján. A koktélra annyira büszke a hotel vezetése, hogy egy példánya bekeretezve lóg az intézmény halljában.

A Singapore Sling eredetileg ginből, Heering cseresznyelikőrből, Cointreau-ból, Benedictine-ből, lime levéből állt, de 1970-ben Ngiam Tong Boon módosított a recepten, ráadásul valamikor az ananászlé is felkerült a listára. Az ital tetején képződő habot a háború előtt rázással érték el, de manapság már összeturmixolják az italt, mivel így sokkal gyorsabbá válik az elkészítése.

Szakírók szerint eljárt felette az idő, és nem más, mint nevetséges turista látványosság, amelynek rikítóan piros színe, és émelyítően édes íze teljesen divatjamúlttá teszik a 21. században. Ugyanezek a szakírók hozzáteszik, hogy a helyzet nem menthetetlen: dobjuk ki az ananászt, a Heering cseresznyelikőrt, és egy rendes italt kapunk.

Tudjuk, hogy az igazi férfiak a bor-szóda párosításnál bonyolultabb koktélokat nem fogyasztanak, de néha – egy-egy pohár erejéig – érdemes kivételt tenni!