Rendben, ha a Váci utca és a gasztronómia kapcsolatáról beszélünk, rendszerint elsőre a turistalenyúlós helyek jutnak eszünkbe, pedig a főváros fő sétálóutcáján is bele lehet botlani kellemes meglepetésekbe. Szinte szó szerint ez történt, amikor a Tintóba (teljes nevén Tinto Tapas és Pincho Bár Budapest) tévedtünk, ami olyan észrevétlenül bújik meg egy több száz éves házban, mintha Barcelonában vagy San Sebastian sikátoraiban lennénk.

A pultra a személyzet folyamatosan pakolja ki a helyben sütött kenyér alapú és egyéb tapákat, legyen az olivabogyó vagy egy kecskesajt mézes dióval. Elsőként egy serranó sonkás és egy lazacos-tojásos falatkát kapok be, amíg megérkezik a többi kirendelt tétel. Közben a berendezést is van idő szemügyre venni: az üzlet első felében bikaviadalokra szóló eredeti biléták, poszterek kaptak helyet, és egy ötvenes évekbeli sportújság kissé szakadozott szélű címlapja bekeretezve, üveg mögött, amelyen Kubala László, az FC Barcelona legendás játékosa látható. Eddig nem láttam futballrelikviákat tapasbárokban, de határozottan tetszik a diszkrét utalás. Csajoknak nem kell megijedni, ez nem egy sportbár, tévé sincs a helyiségben, itt nem fognak söröző, bírót anyázó férfihordába ütközni.

Miután kielemeztük az enteriőrt, egy pofás kis serpenyőben megérkezett a chorizo kolbász karikákra vágva, a tejszínes-serranós spenót, és egy akkora adag patatas bravas, hogy nem tudtam lenyomni. A krumpli mellé kínált fűszeres paradicsomszósz és az aiolli sem okozott csalódást, utóbbit én szeretem fokhagymásabban, de mondjuk annak megvannak a hátrányai is, utána az ember nem annyira lelkesen folytat párbeszédet embertársaival.

A chorizo kolbász kellemesen pikáns volt, és a tejszínes spenóttal olyan laktató, hogy ismét beleestem a tapasbárokban elkövetett hibába: túlgondoltam a rendelést. Ami az ár-értéket illeti: az apró kenyerekre pakolt pincsókért 300 forint elsőre soknak tűnhet, de a jó alapanyagok ezt ellensúlyozzák, plusz más helyek étlapjait átnézve még az is kiderült, hogy ez az ár alacsonynak mondható. A 880 forintos chorizo kolbász és tejszínes spenót, és az 550 forintos patatas bravas árban vannak.

A folyékony vonalon is erős a Tinto, ami nem meglepő egy vörös névre hallgató helytől: vino tintókból, azaz vörösborokból van jó pár spanyol tétel, de ugyanilyen komolyan veszik itt a hazai borokat is, szinte minden magyar borvidék képviselteti magát néhány névvel. Az atmoszférában nincs semmi feszülés, ami a környezetet tekintve szintén üdítő.

A Tinto összességében azoknak ajánlható, akik voltak már Spanyolország hangulatos pincho bárjaiban, és szeretnének egy kicsit nosztalgiázni, vagy azoknak, akik csak kíváncsiak a spanyol „ way of life” egy jellegzetes találkozóhelyére. Ehhez nyújt segítséget a Tinto-bár, ahol elfogadható áron élvezhetjük a kellemes meglepetésnek számító finomságokat, élő gitárzene mellett.

Tinto Tapas és Pincho Bár Budapest
Budapest, V. ker., Váci utca 69.

(Fotók: Tóth István, hivatalos Facebook-oldal)