Tíz baki, amit egy állófogadáson elkövethetsz

Állófogadások rendszerint valamilyen fontos eseményhez kötődnek, újságírók rendszerint sajtótájékoztatókon vagy puccosabb filmpremiereken futnak bele ilyesmibe, de nagyvállalatok alkalmazottai is részt vehetnek ilyen rendezvényeken fontos vagy annak tűnő céges történések apropóján és akkor még nem is említettük az esküvőket. Ha nem akarunk csúnyán lebőgni, akkor érdemes elsajátítani az alapszabályokat.

1. Figyelem, figyelem

Mivel állófogadásokra az esetek többségében nem szórakozási célzattal látogatunk el, hanem a munkánk miatt, ezért ennek megfelelően kell viselkednünk. Ha meghívottak vagyunk, és az állófogadás elején például egy bejelentést tesznek, akkor figyelmesen hallgassuk végig a szervezőket. Ha az eseményhez nekünk fűződne érdekünk, akkor mi is elvárnánk a kedves egybegyűltektől, hogy szenteljenek ránk öt-tíz percet, mielőtt megrohamozzák a büféasztalt.

2. Az asztal, mint olyan

Az állófogadások legfontosabb ismérve, hogy állva étkezünk, nincsenek székek vagy asztalok. Egyik kezünkben a tányért tartjuk, a másikban az evőeszközt. Ha vannak is asztalok, azok arra szolgálnak, hogy az üres tányérjainkat letegyük rájuk, nem pedig azért, hogy afölött görnyedve, állva daraboljuk fel a tányérunkon lévő ételt. Az étteremnek elméletileg kötelessége olyan ételeket a büféasztalra tenni, amelyeket egy villával meg lehet enni. Ha nem vagyunk biztosak benne, hogy sikerül kés nélkül is teljesítenünk a küldetést, akkor szépen hagyjuk ott a falatot, ahol van.

3. Szervezők vagyunk

Állófogadások esetében figyeljünk oda arra, hogy a beszéd vagy köszöntő ne legyen hosszú, ami nagyjából tíz percet jelent. Állva egészen más számít hosszúnak, mint egy ültetett vacsora esetében. Az, hogy mi vagyunk a szervezők, nem azt jelenti, hogy mi lennénk a főszereplők: a büféhez például a vendégeket illik először odaengedni.
Jön a folytatás! Kattints a tovább gombra!

4. Legyünk türelmes vendégek

Ha véget értek az esetleges köszöntők, beszédek, akkor se mi legyünk az elsők, akik a kajáspulthoz rohannak. Ne tolakodjunk, várjuk ki szépen a sorunkat és viselkedjünk civilizáltan. Ha esetleg letarolják az asztalt, és a mennyiséget rosszul felbecslő szervezők hibájából eredően nem jutunk harapnivalóhoz – többször előfordul, mint hinnénk -, akkor viseljük méltóságteljesen.

5. Együnk szépen

Az ételt közelítsük a szánkhoz, ne pedig fordítva. Alapszabálynak hangzik, hiszen ezt nagyjából hat éves korától sulykolják az emberfiába, de érdemes újra és újra elismételni: csukott szájjal rágjunk. Szintén közhely, de teli szájjal nem beszélünk, ha mégis eszmecserébe bonyolódunk, akkor csak apró falatokat vegyünk a szánkba, hogy ha ránk kerül a sor, akkor gyors nyelés után nekiállhassunk kommunikálni. A tányérunkra annyi ételt pakoljunk, amennyit megeszünk.

6. Offline üzemmód

Ahogyan színházban vagy moziban, úgy ilyen eseményeken is illik lehalkítani vagy kikapcsolni a telefonokat. Sürgős hívásokat állófogadás közben lehet bonyolítani, de igyekezzünk elhagyni a helyiséget. Fontos: az est közben frissíteni a Facebook falunkat vagy twitterezni tahóság.

7. Ne nyúlkálj!

Egyes ételek népszerűbbek, mint mások, ezért valószínű, hogy a bélszínszeleteket tartalmazó tálcánál többen lesznek, mint a párolt brokkolinál. Ilyen helyzetben se vetkőzzünk ki magunkból! Egyszerre csak egy embernek illik belenyúlnia egy edénybe, úgyhogy várjuk ki szépen, amíg az előttünk lévő hölgy vagy úr végez.

Még nincs vége, jön az utolsó három alapszabály! Katt a továbbra!

8. Kenyértörés

A kenyér nagyon ravasz dolog, az egyik legalapabb élelmiszerünk, de a fogyasztása sokkal trükkösebb, mint gondolnánk. Állófogadás esetében a kenyeret a tányérra tesszük, és a tányérra szorítva törünk, tépünk belőle, szóval semmiképpen sem harapunk bele.

9. Evés közben…

Cseréljük a tányérjainkat! Ha marhapörköltet fogyasztottunk, akkor ugyanarra a tányérra már ne tegyük a kaszinótojást vagy a francia krémest. Hardcore megközelítés szerint üres tányérral nem illik odalépni olyan emberhez, aki éppen eszik. Ami az alkoholfogyasztást illeti, igyekezzünk mértékletesek maradni, ám ha fontos, üzleti jellegű eszmecserék várnak ránk, akkor tegyünk úgy, mint a szovjet propaganda plakát ifjú elvtársa, azaz mondjunk nemet!

10. Itt a vége

Az állófogadások ritkán tartanak sokáig, rendszerint negyven-hatvan perc közötti hosszúságúak, de előfordul, hogy az határozza meg az esemény hosszát, ha már nincs mit enni. Az üres tányérokat az erre a célra kihelyezett asztalokra tegyük, ha nincs ilyen, akkor kérdezzük meg a személyzetet. Nem mindenhol szolgálnak fel kávét az étkezés után, de ha ilyen történik, az az állófogadás végét jelzi.

Éttermi randin és üzleti ebéden is fel lehet sülni! Ismerd meg, hogy mik a leggyakoribb bakik, hogy ne kövesd el őket soha!

Sok tökéletes dolog született Olaszországban, és ezért nagyon hálásak lehetünk a derék csizmalakóknak. Ha az ötvenes-hatvanas évekre gondolunk, akkor olyan praktikus és briliáns dizájnnal rendelkező tárgyak jutnak eszünkbe, mint egy Bialetti kotyogós kávéfőző, egy Vespa robogó, vagy olyan filmek, mint a Római vakáció, ami ugyan amerikai, de a Cinecittában készült, szóval legalább félig olasznak számít. Mai marhahúsos cannelloninkkal Itália előtt tisztelgünk!

Ez egy masszív fogás, ám mivel ínycsiklandóan néz ki, egy diétázó csaj sem fog nemet mondani rá, szóval remek választás vacsorával egybekötött randira! Ha egy tízes skálán osztályoznánk a nehézségi fokozatát, akkor a cannelloni körülbelül hatost kapna, vagyis kezdők is bátran nekifoghatnak, ha kellőképpen komolyan veszik a feladatot. Ez a töltött tészta – mert ha jobban belegondolunk, akkor az, bármennyire furcsának is hangzik az elnevezés – időigényes vállalkozás, de megéri a veszkődést.

Beszerző körút

Vannak előre gyártott cannelloni alkalmatosságok. Ezek apró cső formájú kis tészták, választhatjuk ezeket is természetesen, de most kipróbálunk egy alternatív megoldást. Mivel a cannelloni gyűrűkbe kínkeserves munka belegyömöszölni a tölteléket, sokkal jobban jártok, ha lasagne lapot használtok. Kezdjük az alapokkal! Mi az, ami nélkül nem érdemes nekifognod ennek a fogásnak? Kell hozzá lasagne lap, (vagy cannelloni tészta) ha ez nincsen, akkor elő kell állni egy B tervvel, hacsak nem tudunk tésztát gyúrni liszt, víz, tojás és só megfelelő arányú összekeverésével. A többi már gyerekjáték: fél kiló darált marhahús, 1 fej vöröshagyma, 2 gerezd fokhagyma, 10 dkg bacon, 10 dkg gomba (friss vagy konzerv) 5 dl paradicsomszósz, 1 teáskanál szárított oregánó, 2dl tejszín, 2 dl fehérbor, 10 dkg reszelt parmezán.

Action!

Először készítsük el a tölteléket. Kevés olivaolajon pirítsuk meg a kockára vágott vöröshagymát, majd a vékony gerezdekre vágott fokhagymát. Jöhet a gomba is, de közben fakanállal kevergessük a lábasban lévő dolgokat, ugyanis a hagyma könnyen odakap. Pirítsuk meg a darált marhahúst, amíg beszürkül, majd szórjuk rá a szárított oregánót, és sózzuk, borsozzuk. Folyamatosan forgassuk a húst, és az esetleg összeállt húscsomókat nyomkodjuk szét fakanállal. A száraz fehérbort öntsük a húsra, majd adjunk a hőfoknak, egészen addig, amíg a bor szinte teljesen elpárolog. Ezek után jöhet a paradicsom szósz, de ne felejtsük a lángot visszavenni közepes fokozatra. Rotyogtassuk jó húsz percig, vagy amíg a hús átfő, és a ragu besűrűsödik. Néha kevergessük meg, nehogy odakapjon.

Tészta

A lapokat egy nagy lábasban érdemes megfőzni, egyszerre maximum három lapot, ugyanis ha többet rakunk a lábasba, akkor összetapadnak, majd szétszakadnak. Ezekkel a lapokkal szinte hímes tojásként kell bánni, legalábbis akkor, amikor már megfőttek. Egy normális méretű tepsibe józan számítások szerint nagyjából 10 db cannelloni fér el kényelmesen, szóval 3-4 turnusban el tudjuk készíteni őket. Logisztikailag érdemes egy időben kezdeni a ragu és a tésztalapok elkészítését, így időt spórolhatunk.

Rock n’ roll

Tekerünk. Ha kész a tészta, akkor kifektetjük a lapokat, majd egy szelet bacont fektetünk rá, megszórjuk egy kevés reszelt sajttal, és ezután teszünk az egyik felére 2-3 evőkanálnyi ragut. ha eredeti cannelloni gyűrűt használnánk, akkor ezt kapásból nem tudnánk megcsinálni. Ha ez megvan, akkor feltekerjük a cannelloninkat, és félretesszük pihenni, amíg elkészítjük az összes többi tekercset. Ha megvannak a kis gyönyörűségek, akkor a tepsink aljába paradicsomszószt öntünk, majd óvatosan belerakjuk a cannellonikat. Most jön a varázslat: a tejszínt elkeverjük a maradék parmezán sajttal és a cannellonik tetejére öntjük. Utána fogjuk ezt a csodát és berakjuk az előmelegített 180 °C fokos sütőbe és negyven percig sütjük, vagy amíg a teteje picit megpirul. Ecco tutto – vagyis: ez minden!

Bon apétit!

Mondtuk, hogy könnyű lesz, igaz? De ha még ez is túl fárasztó neked, akkor irány a Netpincér, ahol a címed megadása után már választhatsz is a jobbnál jobb opciók között. Mindent bele!

A quiche (ejtsd: kis) egy francia tésztás lepényféleség, amerikaiak szerint igazi csajos kaja, szóval kitűnő választás, ha meg akarjuk lepni valamivel párunkat, vagy le akarjuk nyűgözni azt a szőkét, akit végre sikerült elhívni randizni.

A quiche-t sok mindenhez hasonlítják különböző fórumokon, nevezik francia pizzának, nyitott lepénynek, és a műfaja sem tisztázott, ugyanis van, ahol desszertként emlegetik, máshol főétel, egy harmadik helyen pedig a reggeli étkezés tipikus fogásának nevezik. Mi nem foglalkozunk a címkézéssel, szerintünk a quiche olyan valami, amit meg lehet enni, és finom. A töltelék ezerféleképpen variálható, mi ezúttal egy zöldséges verziót készítünk, hús nélkül, szóval ha vega a szíved választottja, akkor ez nyerő megoldás lehet.

Itt egy vizuális gyorstalpaló:

Kezdjük az alapoknál: ha elkészítésről beszélünk, akkor a quiche két fő részből épül fel: 1. van az alapot jelentő tésztalap, 2. minden egyéb, ami a tésztalapra kerül. Elsőként a tésztát fogjuk elkészíteni, mert ennek kell egy kis idő, hogy megkeljen. A tésztagyúrás általában sok hobbi szakácsnál egy komoly lélektani határt jelent, mert rejtélyes, misztikus dolognak tűnik, amit csak a beavatott kevesek képesek megalkotni egy titokzatos szeánsz során. A helyzet ennél egyszerűbb, ugyanis a tésztagyúrás alapjában véve egy igen mechanikus folyamat: az ember összerakja A-t, meg B-t és C-t, és kész a termék. Jó, jó, tudjuk, a főzés az művészet, meg kreativitás, meg minden, de ezt a szöveget hagyjuk meg a csajoknak.

Part 1. A tészta

Tésztát gyúrni egyáltalán nem nehéz. Kell hozzá pár dolog, például egy konyhai mérleg, ugyanis a tészta esetében a számok fontosak. Harminc dekagramm lisztet morzsoljunk el tizenöt dekagramm vajjal – vajról beszélünk, a margarint dobjuk ki, gyújtsuk fel, lőjük ki a világűrbe –, egy tojás sárgáját, egy csipet sót, majd lassan öntsünk hozzá annyi hideg vizet, amitől a tésztánk még nem lesz nyúlós. Kezdjük egy decivel, ez a minimum, majd a halmazállapotot figyelve öntsünk hozzá egy újabb decit, ha kell. Milyen a kemény tészta? Olyasmi, mint a gyurma, de annál azért egy árnyalatnyival puhább, szétmorzsolhatóbb. A nyúlós tészta meg úgy nyúlik, mint a megolvadt sajt, de ha itt tartunk, az már nem szerencsés. Ebben az esetben a mentőövet pár deka liszt és egy kevés vaj jelenti.

A tésztát tegyük egy tálba, takarjuk le, és tegyük fél órára hűtőbe. Vegyük elő a sütőformát, ami esetünkben egy kerek, általában hullámos szélű frizbihez hasonlító tárgy. (Nagy szupermarketekben is könnyen beszerezhetjük, olyan helyeken van, ahol férfiak általában nem szoktak megfordulni, nevesül a fakanalak, sajtreszelők, és hasonló tárgyak osztályán. Egy kb. egy centi magas peremű, béna fémtálcát keressünk.) A tésztát nyújtsuk ki, szokták mondani a szakácskönyvek, de mit jelent ez? Semmiképpen ne úgy nyújtsuk ki, mintha egy expander lenne! Ehelyett inkább tegyük a liszttel beszórt konyhapultra, és egy sodrófával, vagy akár egy üres borospalackkal (kipróbált módszer, ráadásul egy legénykonyhában előbb fogunk üres borosüveget találni, mint sodrófát, nem igaz?) és nyújtsuk ki. A tészta ne legyen papírvékony, inkább jó félcenti-centi vastag. Ezt követően tegyük be a sütőformába. Ha ezzel megvagyunk, akkor veregessük vállon magunkat, bontsunk ki egy üveg pezsgőt, mert megcsináltuk!

Vaksütés

Nem, a vaksütés nem azt jelenti, hogy innentől kezdve letakart szemmel sütünk tovább. Ennyire még a franciák sem furcsák. A vaksütés azt jelenti, hogy a tésztát töltelék nélkül elősütjük, hogy amikor élesben megy majd a dolog, akkor ne púposodjon fel, és ne ázzon szét a később belépakolt tölteléktől. Halmozzunk valami olyan súlyt a közepére, ami nem olvad meg, például egy marék szárazbabot. Az elősütés 190 °C fokon történjen, kb. 10-15 perc elég is lesz. Utána vegyük ki.

Part 2. A töltelék

Amíg vaksül a tészta, addig forrásban lévő vízbe dobjunk bele falatnyi darabokra vágott brokkolit, majd 2 perc után vegyük ki és öblítsük le hideg vízzel. Erre azért van szükség, hogy lehűljön, és ne főjön tovább magában. Keverjünk össze másfél deci főzőtejszínt, két tojást, meg 15 deka szétmorzsolt rokfort sajtot, majd sózzuk, borsozzuk. A brokkoli darabokat tegyük bele a tésztalapba, majd öntsük fel a sajtos-tejszínes keverékkel, utána vágjuk be az egészet a 180 °C fokos sütőbe és hagyjuk ott negyven percig, vagy amíg a teteje megbarnul.
Kifejezetten olcsó fogásról beszélünk, ráadásul a quiche jól elvan hűtőben is, és hidegen is fogyasztható. A tészta miatt időigényes az elkészítése, ráadásul a mosogató is meg fog telni, de megéri a fáradságot, mert a végeredmény mutatós és ízletes.

Hozzávalók

30 dkg liszt

15 dkg vaj

3 tojás

1 brokkoli

150 g tejszín

15 dkg rokfort



frissen őrölt bors

Bon apétit!

Mondtuk, hogy könnyű lesz, igaz? De ha még ez is túl fárasztó neked, akkor irány a Netpincér, ahol a címed megadása után már választhatsz is a jobbnál jobb opciók között. Mindent bele!