A berliniek jófejségben köröket vernek Londonra vagy Párizsra, amiben benne van az is, hogy simán elvegyülhetünk közöttük. De hogyan tegyük ezt meg?
1. Tempelhof repülőtér
Mi a buli egy brutális kiterjedésű, fűvel és betonnal borított sík terepben? Így önmagában semmi, sőt, halálosan unalmasan hangzik, de ha betesszük a lábunkat erre a közel hárommillió (!) négyzetméteres területre, látni fogjuk, hogy a helyiek ezt egészen másként gondolják.
A négy éve bezárt repülőtérre – ami már azzal az abszurd ténnyel is kuriózumnak számított, hogy a város közepén építették meg a húszas években – hétvégenként kirajzanak az emberek, és szabadidős tevékenységeknek hódolnak, a passzív fűben hempergéstől a nagyon aktív gurulós szörfölésig. A kite-osok víz nélküli paradicsoma ez, hiszen a szél itt jó erőre tud kapni, de csupán bringával végiggurulni a két kilométeres kifutópályán is olyan élmény, amit eredendő bűn kihagyni, ha erre járunk.
2. Szavazz a combodra!
Ha már a két keréknél járunk: Berlin tömegközlekedése párját ritkítja, mi mégis azt mondjuk, jobbat nem is tehetünk magunkkal egy kerékpárkölcsönzésnél.
A várost eleve keresztbe-kasul szelik a bringasávok, még a szocialista realizmus behemót sugárútján, a Karl-Marx-Allee-n is tökéletes biztonságban érezhetjük magunkat, meg úgy általában mindenhol – nyilván nem véletlenül láttuk a technóceleb Paul Kalkbennert is tekerni az egyik forgalmas úton. A Lile Bikes az egyik legolcsóbb kölcsönző (az első nap nyolc, aztán naponta csak plusz öt euró), termetes, de überkényelmes holland típusú bringákat bérelhetünk, ráadásul még az egyik üzletvezető is magyar.
3. Vacsora és punkkoncert foglaltházban
Jól jegyezzük meg a városnegyed nevét: Friedrichshain-Kreuzberg. Arról ismerjük meg, hogy a házfalak rogyásig vannak dekorálva – néha antikapitalista kinyilatkoztatásokkal, néha meg olyan street art-művészek kéznyomával, mint a méltán híres Blu –, ahol a legmagasabb az arabok, törökök, feketék és a bohém művészek aránya, ahol az ellenkulturális hatások a német zöld párt malmára hajtják a vizet, és ahol a legjobban érezheti magát az ember, ha akarja.
Például az egyáltalán nem barátságtalan punkok által lakott foglaltházakban, ahol fotózni ugyan nem engednek, de belefuthatunk úgynevezett VoKübe (éttermek kidobásra ítélt alapanyagaiból főzött közösségi vacsora, ami hajléktalanoknak ingyen jár), és akár egy jó kis rendszerellenes koncertbe is.
4. Berlini Szimpla
Ha már magyarként turistáskodunk, akkor feltétlenül érdemes betérnünk oda, azaz oda és oda, mert kettő is van belőle: négy éve üzemel a Szimpla kávézó, és éppen most üli egy éves születésnapját a Badehaus Szimpla Musiksalon, amelynek épülete egy szerelőpályaudvar szolgálati fürdőhelyiségeként szolgált sokáig.
Plusz mi kifejezetten örültünk, hogy anyanyelvünkön bombázhattuk kérdéseinkkel az ott dolgozó honfitársakat, akik, tegyük hozzá, nyitottak és készségesek voltak, mint a legtöbb berlini.
5. Sörözés bárhol
Végül egy kellemes néphagyomány, ami azért van, hogy mi is űzzük: Németországban az utcai alkoholfogyasztás nem ütközik törvénybe, ezért bujkálás nélkül fogyaszthatunk príma helyi söröket, amiket potom fél-egy-másfél eurós árakon kaphatunk meg a sarki boltokban – és nagyon helyesen szinte mindig ott találjuk a sörnyitót a hűtő oldalán.
Ha minket olvasol, nem fogsz unatkozni a világ legpörgősebb városaiban!
(Fotók: Heltek Skelter, Moldura, Cdrewing, Szimpla musiksalon)