Mi van akkor, ha megcsap a csábítás szele, és ha belemehetsz valamibe úgy, hogy annak kevés eséllyel lesz következménye? Közkedvelt, örökzöld téma, pedig erről senki sem beszél szívesen.

Számtalan elméletről tudunk pro és kontra.
Érdekes ellentmondás, hogy a megcsalással összefüggő egyéni és szubjektív összetevőkön túl jelen van egy kiábrándult közvélekedés is, mely szerint ami jó, ahhoz könnyebben hozzá is szokik az ember, és idővel minden elmúlik. Még ha e mellé nem is feltétlenül tesszük le a voksunkat, de azt sejtjük, hogy hosszútávon, akár egy életen át megőrizni a szikrát és kizárni a rutin kényelmét, nehéz feladat. Nem mellesleg a párkapcsolat egyik legnagyobb kihívását jelentheti. Sokan vallják, hogy a párkapcsolatban az egymáshoz való viszony rutinszerűségével a megcsalás rizikója is nő. Törvényszerű, hogy egyszer minden párkapcsolatban megtörténik az, aminek nem lenne szabad?

Kutatások bizonyítják, hogy ha a kapcsolatunk kezdeti intenzitása megmaradna, maximum pár évig élnénk. Egy kezdődő kapcsolat intenzitása, szerelmének tüze, szenvedélye felfokozott kémiai és mentális állapottal jár. A hormonok tombolnak, a szervezetünk pedig kivételes működésbe lép és a maximumon pörög. Ebben az időszakban elég pár óra alvás és nagyon kevés evés is a túléléshez. Nem hogy eltér a normálistól, de extrém fokozatba kapcsol a szervezetünk, és nem túlzás azt mondani, hogy ez veszélyezteti egészségünket és életben maradásunkat hosszú távon. Maximum két évre datálják a szerelmet, mint kémiai jelenséget és a kutatók azt is állítják, hogy bizony meghalnánk, ha szerelmünk tényleg nem múlna el és nem alakulna át egészen mássá.

Te mit tennél? A mérleg két serpenyőjéből az egyikben a kapcsolat kockáztatása áll, úgy mindennel együtt. Házasságban mindez a négyzeten, ha pedig már gyerek is van, még nagyobb a visszatartó erő és az érvrendszer a „nem” mellett. A másik serpenyőben a kíváncsiság, az új lendület és kihívás, tehát az újdonság minden varázsa lapul.

Szintén egyéni mércével mérhető az is, hogy mi számít megcsalásnak és ebből adódóan mi az, amit meg lehet bocsátani. A nők egy része szerint, ha pasija egy másik nőre gondol, azaz fejben és szívében mással és valójában érzelmi kapcsolatban van, az bizony rosszabb mindennél. Inkább menjenek szét, mintsem átvágják őket – gondolják. A másik csoport szerint a tettek a döntőek és a meghatározóak. Szerintük, ha elcsattan egy csók, vagy több történik egy másik nővel, akkor mindennek vége. Fel is út, le is út, a tettek azok, amik számítanak.

Kockázatok A legnagyobb kockázat természetesen a lebukás és a másik elvesztése. Egy ártatlannak ígérkező kikacsintásért lehet, hogy feláldozod a kapcsolatod és a másik bizalmát. Arról nem is beszélve, hogy akivel rendszeres szexuális kapcsolatba kerül az ember, azzal érzelmi kötődés is kialakul – köszönhetően a hormonoknak.
A kíváncsiság és a fantáziánk túlpörgetheti vágyainkat és belehajszolhatjuk magunkat egy olyan kreált álomvilágba, ahol minden részlet tökéletes és működőképes. Minden apró részletét ugyanis éppen az alkotja, aki a legjobban ismer minket: a saját agyunk és képzelőerőnk.

Háttér Mondják, hogy egy harmadik csak akkor tud beúszni a képbe, ha van egy kis rés. Hiszen mikor minden működőképes és nincsenek problémák vagy ellentétes nézőpontok, addig maximum egy bóknak veszünk egy-egy flörtre szólító gesztust, elképzelhetetlennek tűnhet a megcsalás gondolata is. Hasonlóképpen ehhez az egyszerű logikához, a veszélyes harmadikat is valaki egyszerűen „behívja” a kapcsolatba. Ha egy sci-fi filmben lennénk, megteremtődne a „csábító harmadik” csupán azzal, hogy a félrelépésre gondol az egyik fél. A valóság itt hasonló a filmhez, mivel ha valaki valamit hiányol, elkezdi azt keresni is. És ha párjában nem találja meg ezt – dacára például ennek kifejezésére és megoldási kísérletek tömkelegére is – általában előbb-utóbb meg is találja, de többnyire valaki másban. A legtöbbször tehát nem magától bátorodik úgy fel a harmadik fél, hogy közbeavatkozzon, őt azzá is teszi valaki, amivé lesz.

Mi lesz belőle? Az is kérdés, hogy ha egyszer engedünk egy csók csábításának, abból több is lesz-e valaha.
Vajon megállítható folyamatról van-e szó, amit fejben le lehet-e játszani, vagy inkább emberi jellemvonásról, gyengeségről? Ma már az is köztudott (vagy legalábbis sokan próbálják annak beállítani), hogy a férfiaknál nem lehet kizárni az evolúciós, ősi szerepkört, a kódolt genetikai küldetést sem. Természetesen az életképes utódnemzés biztosításának maximalizálása nem mintha mentesítene bárkit is a felelősség alól a 21. században, csupán ezt is érdemes a biológiai különbségeinkhez leltárba venni.

Egyéni meggyőződés Nem szabad elfelejtenünk a hűség-hűtlenkedés kapcsán azt sem, hogy kultúrától és egyéni meggyőződéstől is függhet a párkapcsolatok szabályrendszere. Ha belegondolunk a bigámia, vagy a nyitott kapcsolatok működésébe, és képzeletben belehelyezzük magunkat egy-egy elképzelt szituációba, még jobban megérthetjük, mennyire egyéni, szubjektív az, hogy kinek mit jelenthet a normalitás és a boldog párkapcsolat.
Mert ha tudjuk, mire vágyunk, az már fél siker. És nem kevésszer csupán ennek tisztázására van szükség, mikor a hűtlenség gondolata felmerül. Ennek fényében pedig már az is világos lesz, hogy belefér-e az a csók vagy sem.

Parfümök 30-40% kedvezménnyel! Te drágán veszed még, vagy már ismered a Parfümcentert? (X)