Minden csóknak ára van – A megcsalás filozófiája

Mi van akkor, ha megcsap a csábítás szele, és ha belemehetsz valamibe úgy, hogy annak kevés eséllyel lesz következménye? Közkedvelt, örökzöld téma, pedig erről senki sem beszél szívesen.

Számtalan elméletről tudunk pro és kontra.
Érdekes ellentmondás, hogy a megcsalással összefüggő egyéni és szubjektív összetevőkön túl jelen van egy kiábrándult közvélekedés is, mely szerint ami jó, ahhoz könnyebben hozzá is szokik az ember, és idővel minden elmúlik. Még ha e mellé nem is feltétlenül tesszük le a voksunkat, de azt sejtjük, hogy hosszútávon, akár egy életen át megőrizni a szikrát és kizárni a rutin kényelmét, nehéz feladat. Nem mellesleg a párkapcsolat egyik legnagyobb kihívását jelentheti. Sokan vallják, hogy a párkapcsolatban az egymáshoz való viszony rutinszerűségével a megcsalás rizikója is nő. Törvényszerű, hogy egyszer minden párkapcsolatban megtörténik az, aminek nem lenne szabad?

Kutatások bizonyítják, hogy ha a kapcsolatunk kezdeti intenzitása megmaradna, maximum pár évig élnénk. Egy kezdődő kapcsolat intenzitása, szerelmének tüze, szenvedélye felfokozott kémiai és mentális állapottal jár. A hormonok tombolnak, a szervezetünk pedig kivételes működésbe lép és a maximumon pörög. Ebben az időszakban elég pár óra alvás és nagyon kevés evés is a túléléshez. Nem hogy eltér a normálistól, de extrém fokozatba kapcsol a szervezetünk, és nem túlzás azt mondani, hogy ez veszélyezteti egészségünket és életben maradásunkat hosszú távon. Maximum két évre datálják a szerelmet, mint kémiai jelenséget és a kutatók azt is állítják, hogy bizony meghalnánk, ha szerelmünk tényleg nem múlna el és nem alakulna át egészen mássá.

Te mit tennél?

A mérleg két serpenyőjéből az egyikben a kapcsolat kockáztatása áll, úgy mindennel együtt. Házasságban mindez a négyzeten, ha pedig már gyerek is van, még nagyobb a visszatartó erő és az érvrendszer a „nem” mellett. A másik serpenyőben a kíváncsiság, az új lendület és kihívás, tehát az újdonság minden varázsa lapul.

Szintén egyéni mércével mérhető az is, hogy mi számít megcsalásnak és ebből adódóan mi az, amit meg lehet bocsátani. A nők egy része szerint, ha pasija egy másik nőre gondol, azaz fejben és szívében mással és valójában érzelmi kapcsolatban van, az bizony rosszabb mindennél. Inkább menjenek szét, mintsem átvágják őket – gondolják. A másik csoport szerint a tettek a döntőek és a meghatározóak. Szerintük, ha elcsattan egy csók, vagy több történik egy másik nővel, akkor mindennek vége. Fel is út, le is út, a tettek azok, amik számítanak.

Kockázatok

A legnagyobb kockázat természetesen a lebukás és a másik elvesztése. Egy ártatlannak ígérkező kikacsintásért lehet, hogy feláldozod a kapcsolatod és a másik bizalmát. Arról nem is beszélve, hogy akivel rendszeres szexuális kapcsolatba kerül az ember, azzal érzelmi kötődés is kialakul – köszönhetően a hormonoknak.
A kíváncsiság és a fantáziánk túlpörgetheti vágyainkat és belehajszolhatjuk magunkat egy olyan kreált álomvilágba, ahol minden részlet tökéletes és működőképes. Minden apró részletét ugyanis éppen az alkotja, aki a legjobban ismer minket: a saját agyunk és képzelőerőnk.

Háttér

Mondják, hogy egy harmadik csak akkor tud beúszni a képbe, ha van egy kis rés. Hiszen mikor minden működőképes és nincsenek problémák vagy ellentétes nézőpontok, addig maximum egy bóknak veszünk egy-egy flörtre szólító gesztust, elképzelhetetlennek tűnhet a megcsalás gondolata is. Hasonlóképpen ehhez az egyszerű logikához, a veszélyes harmadikat is valaki egyszerűen „behívja” a kapcsolatba. Ha egy sci-fi filmben lennénk, megteremtődne a „csábító harmadik” csupán azzal, hogy a félrelépésre gondol az egyik fél. A valóság itt hasonló a filmhez, mivel ha valaki valamit hiányol, elkezdi azt keresni is. És ha párjában nem találja meg ezt – dacára például ennek kifejezésére és megoldási kísérletek tömkelegére is – általában előbb-utóbb meg is találja, de többnyire valaki másban. A legtöbbször tehát nem magától bátorodik úgy fel a harmadik fél, hogy közbeavatkozzon, őt azzá is teszi valaki, amivé lesz.

Mi lesz belőle?

Az is kérdés, hogy ha egyszer engedünk egy csók csábításának, abból több is lesz-e valaha.
Vajon megállítható folyamatról van-e szó, amit fejben le lehet-e játszani, vagy inkább emberi jellemvonásról, gyengeségről? Ma már az is köztudott (vagy legalábbis sokan próbálják annak beállítani), hogy a férfiaknál nem lehet kizárni az evolúciós, ősi szerepkört, a kódolt genetikai küldetést sem. Természetesen az életképes utódnemzés biztosításának maximalizálása nem mintha mentesítene bárkit is a felelősség alól a 21. században, csupán ezt is érdemes a biológiai különbségeinkhez leltárba venni.

Egyéni meggyőződés

Nem szabad elfelejtenünk a hűség-hűtlenkedés kapcsán azt sem, hogy kultúrától és egyéni meggyőződéstől is függhet a párkapcsolatok szabályrendszere. Ha belegondolunk a bigámia, vagy a nyitott kapcsolatok működésébe, és képzeletben belehelyezzük magunkat egy-egy elképzelt szituációba, még jobban megérthetjük, mennyire egyéni, szubjektív az, hogy kinek mit jelenthet a normalitás és a boldog párkapcsolat.
Mert ha tudjuk, mire vágyunk, az már fél siker. És nem kevésszer csupán ennek tisztázására van szükség, mikor a hűtlenség gondolata felmerül. Ennek fényében pedig már az is világos lesz, hogy belefér-e az a csók vagy sem.

Az etikett nehezen definiálható illemkódex, amelynek szabályai kultúránként, helyzetenként és társaságokként változhatnak. Nem egyszerű téma, nem is szeretnénk túlbonyolítani, ezért a következőkben a legalapvetőbb - de mégis gyakori -, hibákra koncentrálunk. A félreértések elkerülése végett: az etikett nem ott kezdődik, amikor villát ragadsz a kezedbe, hanem jóval korábban!

Hibák vacsora előtt

Rossz éttermet választasz

Egy étterem több szempontból is minősíthetetlennek számíthat. Egyrészt lehet rossz színvonalú: a pincérek durvább modorral bírnak, mint Shrek, a berendezés lepukkant, az ételek ehetetlenek. Ennek elkerülésére érdemes alaposan ellenőrizni a helyet, akár online, akár személyesen. A másik baki, hogy ugyan kifogástalan a hely, de a célnak mégsem felel meg. Egy első (vagy második, stb.) randira nem szerencsés túlságosan romantikus hangulatú intézményt választani, ezt hagyjuk meg a már párnak számító emberkéknek. Ez az intelem első blikkre taktikai fogásnak tűnhet, holott ez a döntés pontosan a megfelelő modor birtoklásáról szól. A gyertyafényt hagyjuk meg későbbre. Az éttermet a férfinak ildomos kiválasztania, nem kell, hogy közös megegyezés tárgyát képezze, de azt is illik elkerülni, hogy egy steak house-ban ülve derüljön ki a partnerünkről, hogy radikális vegán, aki évek óta csak magokon és bogyókon él és még a madársalátát is undorítónak találja az elnevezése miatt.

Bohócnak öltözöl

A 10 divatbaki, amit egy férfinak kerülnie kell című alaptanulmány mindenki számára ajánlott olvasmány, de sok helyen elég, ha felkapunk egy sötét farmert és egy (nem mélyen kigombolt nyakú) inget. Nyakkendő és zakó szinte már sehol sem alapfeltétel, de az adott étterem honlapját mindig érdemes csekkolni, ugyanis vannak helyek, amelyek dressz kódot adnak meg!

Nem tudsz parkolni

Hardcore etikettszabálynak  tűnhet, de ha randipartnert fuvarozol étterembe, akkor a parkolásnak is vannak szabályai. A lényeg, hogy illik tudni, hogy hol van az étterem, ha pedig megtaláltad, akkor a parkolóhely keresgélése ne tartson tovább öt percnél. Ennek elkerülése érdekében érdemes előre felkutatni a közeli fizetős parkolókat. A megfelelő parkolás biztosítása egyébként egy jó étterem feladatai közé tartozik, nem véletlen, hogy minőségi éttermi kalauzok osztályzatai ezt az opciót is figyelembe veszik.

Nem foglalsz asztalt

Egy randit vagy kellemes estét tönkretehet, ha kiderül, hogy nem foglaltál asztal, az étterem pedig tele van. Ha igazán biztosra akarsz menni, akkor nem csak arról gondoskodsz, hogy legyen helyetek, hanem arról is, hogy az asztal ne a mosdókhoz vagy a bejárathoz közel legyen, hanem ideális helyen. (Hogy mi számít annak, az mindig a helytől függ. Ismét érdemes előre tervezni.) Nagyon triviális tanácsnak tűnhet, pedig egy szombat estén, amikor egy jó helyen minden asztal foglalt 7 és 10 között és a helyszínen már nem lehet másik asztalt kérni, nagyon is hasznos lesz ennyire előrelátónak lenni.

Hölgyeket előre

A hölgyek előre szabály az élet egyéb területein működhet, de nem ebben az esetben. A férfi lép be elsőként az étterembe, majd az ajtót tartva beengedi a hölgyet. Az etikett egy folyamatosan változó és megújuló entitás, de ez a szabály öröknek tűnik.

Rohanás

Ideális esetben a főpincér vagy egy felszolgáló másodperceken belül megszólít bennünket, és a korábban foglalt asztalunkhoz kísér, de ha ez nem történik meg, akkor várjunk egy keveset, amíg feltűnik az illetékes elvtárs. Elsőként a hölgy foglal helyet, jó esetben a pincér kihúzza számára a széket. Hiába vagyunk éhesek, illik türelmesnek lennünk, különösen ha randiról van szó. Nem sürgetjük választással a partnerünket. A legfrissebb trendek szerint a nemek egyenlők, ha rendelésről van szó, azaz a férfi is előállhat a farbával elsőként.

Vacsora közben

Bénán rendelsz bort*

A borrendelés témáját egyszer már körbejártuk egy igazi szakértő segítségével, de a lényeg, hogy akár előre is tájékozódhatunk a kiválasztott étterem kínálatával kapcsolatban, a legtöbb étterem honlapja rendelkezik itallappal is. Bátran hagyatkozzunk a sommelierre vagy felszolgálóra, de ha nem tetszik az ajánlott bor, akkor kérjünk másikat. Ne parázzuk túl, de ne essünk át a ló túlsó oldalára sem.

*A kisbetűs részben jegyezzük meg, hogy a bor természetesen nem kötelező része egy tökéletes vacsorának.

Villával eszed a levest

Na jó, ez nem fordulhat elő, de vajon hányan tudjuk megkülönböztetni a kávéskanalat a desszertkanáltól? Egy alaposan megterített asztalnál akár három pohár (fehérboros, vörösboros, vizes) három tányér, és egy fiókra való evőeszköz is várhat bennünket. Éttermekben rendszerint fogásonként érkeznek az egyébként is lecsökkentett számú evőeszközök, de ha valami igazán csúcs helyre keveredünk, akkor a szabály az, hogy étkezésenként egy evőeszközt (vagy evőeszközpárt) használunk fel, és kívülről haladunk befelé. Ha a tányér jobb és baloldalán elfogytak az evőeszközök, akkor jöhetnek a tányér fölé helyezett cuccok (általában a kávés- vagy desszertkanál vagy desszertvilla.)

Csak eszel és eszel

A vacsora társasági esemény, még akkor is, ha csak két ember vesz részt rajta. Soha ne feledd, hogy a legfontosabb a partnered, ezért illik folyamatosan a figyelmünkről biztosítani, szóval tartani, szórakoztatni. Ennek megfelelően a mobilt illik kikapcsolni, de minimum lehalkítani.

Vacsora után

Nem tudod, hogy ki fizessen

Az etikett halad a korral, ma már nem feltétlenül kötelező a férfinak fizetni, igaz, úriemberként illik felajánlania azt. Egy másik felfogás szerint az a fél fizet, aki kezdeményezte a randit. A borravaló mértéke hazai intézményekben rendszerint a számla 10-15 %-ának felel meg. Egy igazi gentleman diszkréten egyenlíti ki a számlát, és nem villant meg kötegnyi papírpénzeket. Ha már itt tartunk: slusszkulcsot és mobilt sem.

Összeszedtük, hogy mik azok a hibák, amiktől megőrülünk. Az például megvan, amikor a számlára többet vársz, mint az ételre?

1. Tahó személyzet

Ez a fejezet, akár lexikon terjedelmű is lehetne. Itthon a depressziós pincér effektus alapbetegség, azaz a felszolgálók rettentően nyomottak, és nem is rejtik véka alá, hogy mennyire hánynak attól, hogy pont az ő éttermükbe, kávézójukba, bárjukba evett a fene. Ha bármilyen kérésed van a számlától kezdve addig, hogy közepesen, avagy jól átsütve kéred a kacsád, illetve mennyire legyen csípős a rogan josh, az mérhetetlen fájdalmat okoz a számára, és ne, ne is próbáljuk őt arról kérdezni, hogy mit jelent az, hogy „terrine”, mert fogalma nincs róla. Nagyon nem szeretjük/értjük az „itthon minden szar, külföldön sokkal jobb” kezdetű szólamokat, de tőlünk nyugatra ebből a szempontból emeletekkel magasabb a színvonal.

2. Lassú kiszolgálás

Nehéz eldönteni, hogy mi számít lassú kiszolgálásnak, de a szerkesztőségben abban állapodtunk meg, hogy 25 perc után már csigatempójú szervizről beszélhetünk. Az egyik leggyakoribb hiba az éttermekben, főleg csúcsidőben, hétvégén este jellemző, de ha a felszolgált étel feledteti a hosszú várakozást, akkor megbocsátható bűn.

3. Művészlelkű szakács

Kisebbségi komplexusban szenvedő szakácsok hóbortja, hogy olyan egyszerű ételeket is, mint egy brassói, úgy felcicomáznak, mint egy karácsonyfát. A díszítőelemként funkcionáló száraz spagetti tésztát (!), spirálisan tekeredő paradicsomhéjat, narancsgerezdet, és az egyéb kreációkat felejtsük el. Ébresztő!, a nyolcvanas évek véget értek. Apróbetűs rész: azt is szeretjük, amikor a menü tele van olyan cikkekkel, amiket valójában nem tudnak kihozni.

4. Szar kaja

Ezt nem kell túlragozni, van, hogy nem sül át, túlsül, romlott (például kagyló), vagy egész egyszerűen lapos, íztelen, gyenge. Ez ellen előzetes felkészüléssel lehet védekezni, szörföljünk az interneten, és érdemes odafigyelni a szakírók véleményére is. Friss, jó minőségű halat kevés étterem engedhet meg magának, a szezonalitás létező fogalom, azaz bizonyos zöldségekből, gyümölcsökből télen nem fogunk (frisset) kapni, és nincs vagy nagyon kevés olyan étterem létezik, amely egyszerre készít jó indiai, thai és olasz kaját. A vastag étlap egy-két kivételtől eltekintve gyanús. A szar kaját tovább súlyosbítja, ha a személyzet, beleértve a konyhát is, paraszt módon reagál észrevételeinkre.

5. Sznob személyzet

Ez főleg olyan helyeken fordul elő, amelyek nem egyértelműen high class intézmények, de nagyon szeretnének annak látszani. Sok felszolgáló ilyen helyeken úgy érzi, hogy tulajdonképpen ők tesznek szívességet a nép egyszerű gyermekeinek, hogy beengedik őket, ehetnek és fizethetnek náluk. Igen, tényleg pont így érzünk mi is, térdre hullunk, és csodálattal bámulunk fel az emberre, akinek legnagyobb tudománya, hogy tányérokat hord A és B pont között.

6. Bunkó vendég

A dohányosok gettósításával egy csomó probléma megoldódott, de még így is vannak, akik szeretnek üvöltve telefonálni, a pincérnek csettintgetni, és hasonlók. Meggyőződésünk, hogy ugyanezen csoport tagjai parkolnak mozgássérült helyekre, telefonálnak moziban, és verik a kormányt őrjöngve, ha nem indulsz el 0.3 másodperc alatt a lámpánál állva.

7. Gyors kiszolgálás

Ilyen is van. Ez tipikusan olyan helyeken jellemző, ahol nagy a pörgés, és mivel a vezetőség nem akarja partvissal elkergetni a bejáratnál várakozó vendégeket, ezért a nagyobb profit reményében felgyorsítják a kiszolgálást. Kollégánkat és párját egy tengerparti étteremben így intézték el 40 perc alatt, ami azt jelentette, hogy még be sem fejezték az első fogást, a pincér már lerakta az asztalra a következőt. Ilyen nincs.

8. Skótság

Nagyon olcsó élelmiszerekből nem tesznek ki megfelelő mennyiséget, és ha mégis kérsz, felárat számolnak fel. Kevés szalonna a túróscsúszán, egy szelet kenyér a Jókai bableveshez, és így tovább. Ez a jelenség alacsony és közepes árkategóriájú éttermekben megfigyelhető. Ezekkel a húzásokkal pár forintot spórolnak ugyan, de hosszú távon vevőket veszítenek. Rossz ötlet.

9. Tudálékos sommelier

A sommelier magában nagyszerű dolog, és értjük, hogy a munkáját szeretné végezni, de étteremben inkább a párjára, barátaira próbál figyelni az ember, nem pedig egy önmegvalósító borszakértőre, aki elképesztő és teljesen felesleges tirádát ad elő az asztalnál egyre kínosabban feszengő vendégeknek. Ha megfelelően határozottak vagyunk, akkor nem kell támaszkodnunk a sommelier-re. Sok étterem online is elérhetővé teszi borkínálatát, így előre kiválaszthatjuk a megfelelő italt. Persze vannak remek sommelier-k, akik tudják, hogy a kevesebb néha több. A mázas sommelier rokona a bratyizó pincér, aki percenként jelenik meg az asztalnál, és úgy érzi, hogy beszélgetnie kell. Ritka, mint a fehér holló, és persze sokkal inkább ez, mint egy életunt, savanyú gyökér.

10. Láthatatlanság

Széleskörűen elterjedt jelenség, hogy bizonyos éttermekben az ember láthatatlanná válik. Belép az ajtón, köszön, leül valahova és 10 perc is eltelik, mire megjelenik egy felszolgáló az asztalánál, és megkérdezi, hogy rendeltek-e már? Később ismét láthatatlanná válik az ember, ami megnehezíti abban, hogy kérjen még egy ásványvizet, végül pedig a számlát. És még valami: vannak helyek, ahol a számlára többet kell várni, mint az ételre.

Továbbá, ha egy 10 fős társaság tagjai 5 felé kérik a számlát, és abból 3-an áfás számlát is kérnek, akkor se húzogassa a száját a felszolgáló, és főleg ne kérdezze meg, hogy nem lehetne mégis egyben?, mert úgy neki egyszerűbb.