Minden csóknak ára van – A megcsalás filozófiája

Mi van akkor, ha megcsap a csábítás szele, és ha belemehetsz valamibe úgy, hogy annak kevés eséllyel lesz következménye? Közkedvelt, örökzöld téma, pedig erről senki sem beszél szívesen.

Számtalan elméletről tudunk pro és kontra.
Érdekes ellentmondás, hogy a megcsalással összefüggő egyéni és szubjektív összetevőkön túl jelen van egy kiábrándult közvélekedés is, mely szerint ami jó, ahhoz könnyebben hozzá is szokik az ember, és idővel minden elmúlik. Még ha e mellé nem is feltétlenül tesszük le a voksunkat, de azt sejtjük, hogy hosszútávon, akár egy életen át megőrizni a szikrát és kizárni a rutin kényelmét, nehéz feladat. Nem mellesleg a párkapcsolat egyik legnagyobb kihívását jelentheti. Sokan vallják, hogy a párkapcsolatban az egymáshoz való viszony rutinszerűségével a megcsalás rizikója is nő. Törvényszerű, hogy egyszer minden párkapcsolatban megtörténik az, aminek nem lenne szabad?

Kutatások bizonyítják, hogy ha a kapcsolatunk kezdeti intenzitása megmaradna, maximum pár évig élnénk. Egy kezdődő kapcsolat intenzitása, szerelmének tüze, szenvedélye felfokozott kémiai és mentális állapottal jár. A hormonok tombolnak, a szervezetünk pedig kivételes működésbe lép és a maximumon pörög. Ebben az időszakban elég pár óra alvás és nagyon kevés evés is a túléléshez. Nem hogy eltér a normálistól, de extrém fokozatba kapcsol a szervezetünk, és nem túlzás azt mondani, hogy ez veszélyezteti egészségünket és életben maradásunkat hosszú távon. Maximum két évre datálják a szerelmet, mint kémiai jelenséget és a kutatók azt is állítják, hogy bizony meghalnánk, ha szerelmünk tényleg nem múlna el és nem alakulna át egészen mássá.

Te mit tennél?

A mérleg két serpenyőjéből az egyikben a kapcsolat kockáztatása áll, úgy mindennel együtt. Házasságban mindez a négyzeten, ha pedig már gyerek is van, még nagyobb a visszatartó erő és az érvrendszer a „nem” mellett. A másik serpenyőben a kíváncsiság, az új lendület és kihívás, tehát az újdonság minden varázsa lapul.

Szintén egyéni mércével mérhető az is, hogy mi számít megcsalásnak és ebből adódóan mi az, amit meg lehet bocsátani. A nők egy része szerint, ha pasija egy másik nőre gondol, azaz fejben és szívében mással és valójában érzelmi kapcsolatban van, az bizony rosszabb mindennél. Inkább menjenek szét, mintsem átvágják őket – gondolják. A másik csoport szerint a tettek a döntőek és a meghatározóak. Szerintük, ha elcsattan egy csók, vagy több történik egy másik nővel, akkor mindennek vége. Fel is út, le is út, a tettek azok, amik számítanak.

Kockázatok

A legnagyobb kockázat természetesen a lebukás és a másik elvesztése. Egy ártatlannak ígérkező kikacsintásért lehet, hogy feláldozod a kapcsolatod és a másik bizalmát. Arról nem is beszélve, hogy akivel rendszeres szexuális kapcsolatba kerül az ember, azzal érzelmi kötődés is kialakul – köszönhetően a hormonoknak.
A kíváncsiság és a fantáziánk túlpörgetheti vágyainkat és belehajszolhatjuk magunkat egy olyan kreált álomvilágba, ahol minden részlet tökéletes és működőképes. Minden apró részletét ugyanis éppen az alkotja, aki a legjobban ismer minket: a saját agyunk és képzelőerőnk.

Háttér

Mondják, hogy egy harmadik csak akkor tud beúszni a képbe, ha van egy kis rés. Hiszen mikor minden működőképes és nincsenek problémák vagy ellentétes nézőpontok, addig maximum egy bóknak veszünk egy-egy flörtre szólító gesztust, elképzelhetetlennek tűnhet a megcsalás gondolata is. Hasonlóképpen ehhez az egyszerű logikához, a veszélyes harmadikat is valaki egyszerűen „behívja” a kapcsolatba. Ha egy sci-fi filmben lennénk, megteremtődne a „csábító harmadik” csupán azzal, hogy a félrelépésre gondol az egyik fél. A valóság itt hasonló a filmhez, mivel ha valaki valamit hiányol, elkezdi azt keresni is. És ha párjában nem találja meg ezt – dacára például ennek kifejezésére és megoldási kísérletek tömkelegére is – általában előbb-utóbb meg is találja, de többnyire valaki másban. A legtöbbször tehát nem magától bátorodik úgy fel a harmadik fél, hogy közbeavatkozzon, őt azzá is teszi valaki, amivé lesz.

Mi lesz belőle?

Az is kérdés, hogy ha egyszer engedünk egy csók csábításának, abból több is lesz-e valaha.
Vajon megállítható folyamatról van-e szó, amit fejben le lehet-e játszani, vagy inkább emberi jellemvonásról, gyengeségről? Ma már az is köztudott (vagy legalábbis sokan próbálják annak beállítani), hogy a férfiaknál nem lehet kizárni az evolúciós, ősi szerepkört, a kódolt genetikai küldetést sem. Természetesen az életképes utódnemzés biztosításának maximalizálása nem mintha mentesítene bárkit is a felelősség alól a 21. században, csupán ezt is érdemes a biológiai különbségeinkhez leltárba venni.

Egyéni meggyőződés

Nem szabad elfelejtenünk a hűség-hűtlenkedés kapcsán azt sem, hogy kultúrától és egyéni meggyőződéstől is függhet a párkapcsolatok szabályrendszere. Ha belegondolunk a bigámia, vagy a nyitott kapcsolatok működésébe, és képzeletben belehelyezzük magunkat egy-egy elképzelt szituációba, még jobban megérthetjük, mennyire egyéni, szubjektív az, hogy kinek mit jelenthet a normalitás és a boldog párkapcsolat.
Mert ha tudjuk, mire vágyunk, az már fél siker. És nem kevésszer csupán ennek tisztázására van szükség, mikor a hűtlenség gondolata felmerül. Ennek fényében pedig már az is világos lesz, hogy belefér-e az a csók vagy sem.

A quiche (ejtsd: kis) egy francia tésztás lepényféleség, amerikaiak szerint igazi csajos kaja, szóval kitűnő választás, ha meg akarjuk lepni valamivel párunkat, vagy le akarjuk nyűgözni azt a szőkét, akit végre sikerült elhívni randizni.

A quiche-t sok mindenhez hasonlítják különböző fórumokon, nevezik francia pizzának, nyitott lepénynek, és a műfaja sem tisztázott, ugyanis van, ahol desszertként emlegetik, máshol főétel, egy harmadik helyen pedig a reggeli étkezés tipikus fogásának nevezik. Mi nem foglalkozunk a címkézéssel, szerintünk a quiche olyan valami, amit meg lehet enni, és finom. A töltelék ezerféleképpen variálható, mi ezúttal egy zöldséges verziót készítünk, hús nélkül, szóval ha vega a szíved választottja, akkor ez nyerő megoldás lehet.

Itt egy vizuális gyorstalpaló:

Kezdjük az alapoknál: ha elkészítésről beszélünk, akkor a quiche két fő részből épül fel: 1. van az alapot jelentő tésztalap, 2. minden egyéb, ami a tésztalapra kerül. Elsőként a tésztát fogjuk elkészíteni, mert ennek kell egy kis idő, hogy megkeljen. A tésztagyúrás általában sok hobbi szakácsnál egy komoly lélektani határt jelent, mert rejtélyes, misztikus dolognak tűnik, amit csak a beavatott kevesek képesek megalkotni egy titokzatos szeánsz során. A helyzet ennél egyszerűbb, ugyanis a tésztagyúrás alapjában véve egy igen mechanikus folyamat: az ember összerakja A-t, meg B-t és C-t, és kész a termék. Jó, jó, tudjuk, a főzés az művészet, meg kreativitás, meg minden, de ezt a szöveget hagyjuk meg a csajoknak.

Part 1. A tészta

Tésztát gyúrni egyáltalán nem nehéz. Kell hozzá pár dolog, például egy konyhai mérleg, ugyanis a tészta esetében a számok fontosak. Harminc dekagramm lisztet morzsoljunk el tizenöt dekagramm vajjal – vajról beszélünk, a margarint dobjuk ki, gyújtsuk fel, lőjük ki a világűrbe –, egy tojás sárgáját, egy csipet sót, majd lassan öntsünk hozzá annyi hideg vizet, amitől a tésztánk még nem lesz nyúlós. Kezdjük egy decivel, ez a minimum, majd a halmazállapotot figyelve öntsünk hozzá egy újabb decit, ha kell. Milyen a kemény tészta? Olyasmi, mint a gyurma, de annál azért egy árnyalatnyival puhább, szétmorzsolhatóbb. A nyúlós tészta meg úgy nyúlik, mint a megolvadt sajt, de ha itt tartunk, az már nem szerencsés. Ebben az esetben a mentőövet pár deka liszt és egy kevés vaj jelenti.

A tésztát tegyük egy tálba, takarjuk le, és tegyük fél órára hűtőbe. Vegyük elő a sütőformát, ami esetünkben egy kerek, általában hullámos szélű frizbihez hasonlító tárgy. (Nagy szupermarketekben is könnyen beszerezhetjük, olyan helyeken van, ahol férfiak általában nem szoktak megfordulni, nevesül a fakanalak, sajtreszelők, és hasonló tárgyak osztályán. Egy kb. egy centi magas peremű, béna fémtálcát keressünk.) A tésztát nyújtsuk ki, szokták mondani a szakácskönyvek, de mit jelent ez? Semmiképpen ne úgy nyújtsuk ki, mintha egy expander lenne! Ehelyett inkább tegyük a liszttel beszórt konyhapultra, és egy sodrófával, vagy akár egy üres borospalackkal (kipróbált módszer, ráadásul egy legénykonyhában előbb fogunk üres borosüveget találni, mint sodrófát, nem igaz?) és nyújtsuk ki. A tészta ne legyen papírvékony, inkább jó félcenti-centi vastag. Ezt követően tegyük be a sütőformába. Ha ezzel megvagyunk, akkor veregessük vállon magunkat, bontsunk ki egy üveg pezsgőt, mert megcsináltuk!

Vaksütés

Nem, a vaksütés nem azt jelenti, hogy innentől kezdve letakart szemmel sütünk tovább. Ennyire még a franciák sem furcsák. A vaksütés azt jelenti, hogy a tésztát töltelék nélkül elősütjük, hogy amikor élesben megy majd a dolog, akkor ne púposodjon fel, és ne ázzon szét a később belépakolt tölteléktől. Halmozzunk valami olyan súlyt a közepére, ami nem olvad meg, például egy marék szárazbabot. Az elősütés 190 °C fokon történjen, kb. 10-15 perc elég is lesz. Utána vegyük ki.

Part 2. A töltelék

Amíg vaksül a tészta, addig forrásban lévő vízbe dobjunk bele falatnyi darabokra vágott brokkolit, majd 2 perc után vegyük ki és öblítsük le hideg vízzel. Erre azért van szükség, hogy lehűljön, és ne főjön tovább magában. Keverjünk össze másfél deci főzőtejszínt, két tojást, meg 15 deka szétmorzsolt rokfort sajtot, majd sózzuk, borsozzuk. A brokkoli darabokat tegyük bele a tésztalapba, majd öntsük fel a sajtos-tejszínes keverékkel, utána vágjuk be az egészet a 180 °C fokos sütőbe és hagyjuk ott negyven percig, vagy amíg a teteje megbarnul.
Kifejezetten olcsó fogásról beszélünk, ráadásul a quiche jól elvan hűtőben is, és hidegen is fogyasztható. A tészta miatt időigényes az elkészítése, ráadásul a mosogató is meg fog telni, de megéri a fáradságot, mert a végeredmény mutatós és ízletes.

Hozzávalók

30 dkg liszt

15 dkg vaj

3 tojás

1 brokkoli

150 g tejszín

15 dkg rokfort



frissen őrölt bors

Bon apétit!

Mondtuk, hogy könnyű lesz, igaz? De ha még ez is túl fárasztó neked, akkor irány a Netpincér, ahol a címed megadása után már választhatsz is a jobbnál jobb opciók között. Mindent bele!

Igen, eljött az a pillanat, amikor egy kicsit fázni szeretnénk. Megborzongani a hűvös szélben, és belebújni egy pulcsiba. Esetleg felvenni egy bélelt csizmát, anorákot, meg sapkát. Aztán irány az Antarktisz vagy Jakutföld.

Eismitte, Grönland

1931-ben egy sarkkutató expedíció hozta létre az Eismitte (kb: a jég közepe) bázist, ahol a leghidegebb mért hőmérséklet – 64.9 °C volt. Itt most, azaz júliusban is fel kell kötni a jégeralsót, az átlaghőmérséklet ugyanis – 12 °C. Turizmus Grönlandon is van, úgyhogy lehet becsomagolni a nagykabátot, sálat meg a kesztyűket.

Snag, Kanada

1947. február 3-án a Yukon folyó partján fekvő Snagben mérték a leghidegebb időjárást az észak-amerikai kontinens történetében, ami - 63°C volt. A falut a Klondike-i aranyláz idején, az 1890-es évek végén alapították, és már 1947-ben is csak 8-10 prémvadász lakta. Jelenleg csak egy meteorológiai bázis található errefelé 6-7 fős személyzettel, de alkalmanként fogadnak látogatókat. Arany is kevés található errefelé, hideg annál több. Jelenleg nincsenek mínuszok, a cikk megírásának idején kánikulai plusz 16°C-t jósolnak. Még mindig jobb, mint a 37 °C!

Ojmjakon, Jakutföld

Az oroszországi Jakutföldön található Ojmjakon hideg hely: 1933-ban – 71.2 °C-t mértek, és a tél csekély 9 hónapig tart. A kb. 520 fős helyi közösséget ez nem nagyon zavarja, az iskolát például csak akkor zárják be, ha – 50 °C alá megy a hőmérséklet. A videóban látható tanárnéni szerint - 40-ig teljesen normálisnak számít az idő. Idén januárban inkább a meleg volt a probléma, ugyanis szinte soha nem látott módon – 10 °C-ig kúszott fel a hőmérő higanyszála. (Bizonyára izzadtak is a derék jakutok rendesen!) Jelenleg ott is nyár van, plusz 14 °C.

International Falls, Amerikai Egyesült Államok

A Minnesotai város az Egyesült Államok leghidegebb városaként szerzett magának hírnevet, amit az itt mért – 46 °C-nak köszönhet. A korábbi két kísérleti teleppel ellentétben itt tényleg élnek emberek, a városnak saját reptere is van, kiépült infrastruktúrával. Az egyetlen rossz hír, hogy a 6424 lakosú városban pillanatnyilag meleg van – igaz, elviselhető szintű -, 21 °C. Érdekesség, hogy a városka becenevét – a nemzet mélyhűtője – 1986-ban megpróbálta elbitorolni a közeli Fort Francis, amelynek következtében 12 éves pereskedés vette kezdetét. A jogi eljárás International Falls győzelmével zárult, de szerintünk a viszony még mindig fagyos a két város között.

Vosztok állomás, Antarktisz

A bolygó történelmének eddigi leghidegebb hőmérsékletét az antarktiszi Vosztok kutatóbázison mérték 1983-ban: - 89.2°C. Az 1957-ben alapított tudományos kutatóközponton csak tudományos szakemberek élnek, kizárólag nyáron (ami ott decemberre és januárra esik) közel 25-en, amikor is kellemes – 30 °C körüli az átlaghőmérséklet. Jelenleg az átlaghőmérséklet – 60 °C és a Nap nem fog előbújni augusztusig.

Player Autószalon