A Szalai-féle sajtótájékoztatót követően szinte mindenhol az utánpótlásról, az edzők képzéséről, a magyar foci helyzetéről szóló, és a kiutat találgató írásokkal találkoztam. Nem bírok magammal, az elmúlt negyed évszázad rám rakódott (amatőr, megyei és NB-s) focis tapasztalatait le kell írnom. Minden, amit megosztok, megtörtént. Ám mivel továbbra is szeretnék a labdarúgásban, a labdarúgásért dolgozni, a nevemet fedje jótékony homály.

Az infrastruktúra és a gazdasági háttér után most essen szó a legfontosabb témáról, az utánpótlásedzőkről, az utánpótlásképzésről.

Utánpótlásedzők

A sokat emlegetett utánpótlásedzők. A korábbi cikkben leírtakból tökéletesen látszik, hogy aki gyerekekkel, fiatalokkal akar foglalkozni, fel kell kösse a gatyáját, folyamatos pálya- és felszereléshiányra kell felkészüljön. Fizetést mindig ígérnek, csak nem adnak. Az elmúlt négy évben, ha jól számolom, az első évet sikerült kifizetniük nekem. Hozzátartozik, hogy a felnőttben szereplő, csak a padot koptató játékos alapja több, mint az én jussom. Az indoklás szerint nagyon fontos a felnőtt csapatnál a jó hangulat. Az ígéretért cserébe, heti három–négy edzést meg kell tervezni, és persze le kell vezényelni. Hétvégéből egy nap a mérkőzés napja, aki valaha is sportolt tudja, hogy ez ünnepnap.

Sokat olvastam az edzők felkészületlenségről. Sajnos több mint igaz. Hiába végeztem el az MLSZ-tanfolyamot, sokkal több tudásra nem tettem szert vele, összességében talán két új feladatot mutattak, amit előtte nem gyakoroltunk a gyerekekkel. Az oktatók kiválasztásánál nem szempont a magyar nyelv helyes ismerete. Sajnos a játékvezetői ismereteket tanító, többszörös megye legjobbjának választott spori, a megyei játékvezető bizottság elnöke, 'suk-sükölt' és 'nákozott'.

A futballról szóló előadásokat harminc–negyven éve a sportból élő tisztes öregurak tartották, csak dicsérni tudom őket, mert jót akartak, és haladtak is a korral. Dőlt belőlük a sport iránti szeretet. A tanfolyam résztvevőiről annyit, hogy sok testneveléstanár is ott ült, mert az MLSZ a felsőoktatásban szerzett diplomát kevesebbnek tartja, mint a saját képzését. MLSZ-tanfolyam nélkül semmilyen csapat kispadján nem ülhetsz. Mégis úgy döntöttem, ez a tanfolyam kevés, ezért abszolváltam egy egyéves iskolát is, ahol sok elméleti dolgot tanultam, gyakorlatit szinte semmit. Szóval maradt az internet, ahol Barcelona- és Milan-edzéseket kell nézni, és az ott látott feladatokat átültetni a csapatodra.

Az MLSZ-tanfolyamokra bizonyos szint felett bejutni lutri – nem elég, hogy komoly összegekbe kerülnek, jól kell feküdni a kiválasztó bizottság előtt is. Tudni kell, hogy az MLSZ-nek csak bizonyos számú edző képzésére van joga évenként. Egy jó barátom szeretett volna UEFA B-licencet szerezni, előzetesen minden feltételnek megfelelt. A kiválasztás a következőképen zajlott: "kinek van NB I-es játékos múltja? A többinek köszönjük szépen a megjelenést, nincs hely."

A gyerekek nevelésében részt vevő edzők többsége a régi iskola híve, a kondíció, a futás a mindenük. Nem érdekli őket a modern képzés, nem baj, ha a gyerek nem tud kettőt dekázni, majd szétfutjuk az ellenfelet. Náluk alapozás van, nem felkészülési időszak. Egyéni képzésről, párharcokról nem is hallottak, hetente, de ha lehetne, naponta Cooper-tesztet futtatnak a srácokkal. Számukra a legfontosabb, hogy a csapatuk érmet szerezzen, és minden álmuk, hogy bajnokok legyenek. Nem számít, milyen osztályban.

Nem egyszer történt meccsen, hogy az ellenfél edzője nem cserélt. Az a négy–öt játékos, aki utazott oda-vissza 120 kilométert, feláldozott egy hétvégi napot, nem játszott, mert az edzőnek fontosabb volt, hogy meglegyen az idegenbeli iksz. Sokszor előfordul, hogy hamisan játszatnak idősebb, vagy éppen eltiltott játékosokat – csak a győzelem a fontos. Az a tétel, miszerint 18 éves korig nem az eredmény számít, nem szerepel az elképzelésükben.

Nem egyszer láttam, hallottam, mi történik egy Bozsik-programon. Már a hétéveseknél is ordít a tréner, a tizenhárom éveseknél pedig szinte őrjöng. Sajnos az edzéseik sem különbek, hiába mondtam a kollégának, hogy a kilencéves gyereknek nem kell még a lépcsőzés, vagy a hatéves gyerekkel ne azt gyakorolják, hogyan kell húsz méterről kapura rúgni. Ők ezt személyes sértésnek veszik, hiszen hogy képzelheti bárki is, hogy jobban ért a focihoz, mint ők.

Vannak még a pénzedzők. Minden edzés arról szól, hogy bedobja a labdát, játsszatok, majd hó végén elsőként tartja a markát. Általában ők szoktak még havonta pénzt is szedni a szülőktől, tagdíj címen.

A csendes kisebbség képzi magát, új gyakorlatokat eszel ki, vagy órákat böngészik a neten, a nagy csapatok edzéseit vizslatva...

1. rész: Eltűnő tao-milliók, labda nélküli utánpótlás, undorító körülmények

(Fotó: mlsz.hu; a képek csak illusztrációk)