Hétvégén volt a Tour de Pelso, a tizenötödik. Talán nincs még egy ilyen egyértelmű kiírás kerékpárversenyen: kerüld meg a Balatont a lehető leggyorsabban. Simon Petinek átjött az üzenet, és minden idők leggyorsabb Balaton-körét tekerte.
Részben mi is érintettek voltunk, Nagy Gergely kollégánk a Player Running Club színeiben 7:52:34-es idővel a 479. helyen gurult be.
De Gergőnél (Bocs, Gergő, ezúton is gratula!) talán érdekesebb, hogy egy 24 éves nagykanizsai srác 4:35:40-es idővel minden idők legjobb eredményét érte el.
Ha továbbmegyünk, a legszebb benne mégsem a brutális idő – pedig gondolj bele, ez közel 44 km/órás átlagot jelent, és ha autóval elindulnál se biztos, hogy körbeérnél ennyi idő alatt (autópályát használni nem ér!).
Szóval a legszebb az, hogy Peti 2013-ban feladta a „profi“ versenyzést. Már amennyire profinak lehet nevezni azt, amikor a sportoló hozzáállása profi, a körülmények amatőrök. Azóta megjárta Törökországot, ahol bringatúrákat vezetett, most pedig egy teljesítmény-diagnosztikai labor alapembere.
Ahogy ő mondja, most minden összejött, mert az elmúlt időszakban épp egy kicsit több ideje volt edzeni, és újra tekerni rendesen. De ez akkor is brutális, emberek!
Tavaly hívták el egy félprofinak mondható csapatba, az EPRONEX-be, most velük edz, amikor csak tud. A Pelso előtt is, és alatt is, mert végig együtt tudott menni a csapat.
„Két csapat forgott elől, a miénk és a DKSI. Elindult a lánctalpazás, de egy idő után, mikor Balatonakarattyához értünk, mondtam, hogy verjük szét őket a dombos részeken. Az fekszik nekem a legjobban.“
Mégis mi az, amit egy ilyen eredmény után egy egykor profinak készülő versenyző érez?
„Megnyertem, oké, a Facebookon leesik 160 like, aztán el kell felejteni...“
Persze mondhatnánk azt is, hogy tipik pesszimista magyar hozzáállás, és hogy az ember már a sikernek sem tud örülni. De ez hülyeség! Egész egyszerűen Peti belefáradt abba, ami az élsportban ment nap mint nap.
„Volt egy srác, aki meglepődött, hogy kimegyek vele tekerni, mielőtt edzéstervet írok. Mondtam, hogy naná, a görbékből még nem derül ki, hogy tud-e biciklizni....“
Peti 2013 előtt a continental kategóriában (mondjuk ez olyan, mintha a harmadorsztályban indulna) versenyezve elég komoly versenyeken indult. A world tour és a pro continental kategóriákhoz egyszerűen nincs itthon pénz, nincs szponzor. Hiába versenyzett már a legnagyobbakkal is, mint Alberto Contador, hiába a maximálisan támogató család – ahogy Petiéknél is volt -, szponzor nélkül nincs valódi eredmény.
Pedig az EPRONEX-ből is látszik, hogy egyszerűen a sport szeretetéért is megéri néha fektetni egy sportágba. Különösen, ha ez olyan elhivatottsággal találkozik, mint ami Petiben is van.
Hogyan tovább?
„A munkámban az a legjobb, hogy találkozom fiatal reménységekkel. Tehetséges amatőr bringásokkal, akiknek tudok segíteni, akik már tanulhatnak az én hibáimból és időben tudnak majd lépni a helyes irányba.“
Azért egy nagy verseny idén még visszavan. A Tour de Hongrie, június 28 és július 1 között. Peti és a csapat itt még egy nagyot oda akar verni a mezőnynek, a cél az első 20-ba kerülés, de még bármi lehet.
Azt mondja, már a hangulatért megéri, a befutó a Várkert Bazárnál maga lesz az extázis.