Politika

A román miniszterelnök, Victor Ponta arra kérte a szurkolókat, „adjanak leckét” az európai viselkedésmódból a román–magyar vb-selejtezőn, azoknak, akik „így viselkednek vele szemben”, valamint reményét fejezte ki, hogy nem lesznek "sovén és idegengyűlölő" megnyilvánulások a meccsen. Magunk is reméljük.

Akár meg is sértődhetnénk vagy dühönghetnénk a kissé provokatív nyugtatáson, kérésen, ám egyrészt azért van abban igazság, hogy minimum kölcsönös a sértegetés, másrészt viszont már eléggé priuszos a román drukkerhad is, miután egy, a Hollandia elleni meccsen kifeszített drapériáért („Egy rongyégetésért letartóztatnátok, miközben éveken keresztül mosolyogva tűrtétek az RMDSZ állampolitikává előlépett etnikai terrorizmusát”) 22 ezer svájci frankra megbüntették a román szövetséget, így érthető az aggódásuk az esetleges botrány miatt. Pedig ez a kiírás abszolút kedves a Steaua–Újpest meccsen közöltekhez képest.

Erre ennek ellenére van esély, a magyar fanatikusok sem kizárólag a mérkőzésre készülnek, hallani olyan (rém)híreket, hogy bizony a románverés nem csak a pályán cél. Majd max. megint játszhatunk zárt kapuk mögött... Egyébként több mint ezer rendőr ügyel majd a biztonságra, bízzunk benne, sikerrel. No meg, hogy nem fogják provokálni a vendégdrukkereket.

Előzmények, szakma

„Elméletben egy döntetlen esetén is maradna esélyünk a második hely megszerzésére, de a győzelemre törekszünk. Akárhogy is nézzük, Törökországot meg kell vernünk. Tisztában vagyok a mérkőzés fontosságával, de ez akkor is csak egy futballmeccs, amelyet élvezni kell." Ezt már Victor Piturca, román szövetségi kapitány mondta, vagyis áteveztünk szakmai vizekre, ezt már jobban kedveljük. Pláne a nyilatkozat legvége megszívlelendő, bármennyire is komoly a tétje a meccsnek, és nagy az ellentét a két ország között, mégiscsak egy sporteseményről beszélünk.

És mint olyan, meg kell említeni, hogy 1981 májusa óta képtelenek vagyunk legyőzni Romániát, sőt, '98 után idén tavasszal sikerült nekik egyáltalán gólt lőni. Azért az a 32 év elég soknak tűnik, pláne annak fényében, hogy azóta hétszer próbálkozhattunk. Ebből ötször gólt sem sikerült lőnünk, amikor viszont igen, szereztünk egy pontot. Szóval fiúk, kéne egy gól.

Nézzük, ki lőheti. A Csehország elleni – igen gyengére sikerült – felkészülési mérkőzés után Egervári Sándor szövetségi kapitány újságírói kérdésre megemlítette, hogy akár két csatárral is játszhatunk. Ismerve a kapitány általánosan nem túl bátor hozzáállását, meglepő lenne, ha Szalai mellett Böde vagy Szabics is kezdő lenne, ám tegyük fel, hogy mégis.

Ebben az esetben mindkét erős, nagyon jó fizikai adottsággal rendelkező center berobbanhat a kapu elé Dzsudzsák labdáira (tőle félnek a románok, mint a tűztől, direkt rá élesítik Alexandru Matelt), ami megduplázza az esélyeinket  Dorin Goian és a napokban a Tottenhamhez szerződő Vlad Chiriches mellett. Ráadásul mindketten, Böde és Szalai is tud visszavontabban játszani, vagyis nem taposnák egymás lábát. Ez viszont azt jelenti, hogy egy belső középpályással kevesebb lenne a pályán, hiszen azért ők mégsem képesek annyit futni, ütközni, zavarni, mint egy erre kiképzett játékos.

De életképes lehet az ötlet, mivel a románok két szűrővel játszanak, Pintilii és Bourceanu is a védősor előtt szokott ütközni és osztogatni, vagyis velük kevesebbet kellene visszajárni. Inkább az előttük szabadon szervező Maximra kell ügyelni, de azt megoldhatja Varga Józsi, akinek pont ez fekszik a legjobban. A széleken játszó Torjét és Tanasét a két szélsőhátvédnek, illetve a visszasegítő szélsőknek kell semlegesíteni. A kérdés továbbra is az, hogy Egervári elég tökös-e a két csatárhoz. Ha véletlenül mégsem, akkor Szalai mögött Hajnal játszhat és Elek is bekerül a kezdőbe.

A legnagyobb gond ugyanakkor nem elöl van, sajnos az amúgy sem betonbiztos védősorból kiesett néhány fontos pillér. Juhász Roland a Győr ellen sérült meg, mikor ütközött csapattársával (!), néhány napja pedig az esetleges helyettese, Mészáros Norbert került a maródiak listájára. Így a Fürthben végre pályára lépő Korcsmár Zsolt mellé a Győri ETO egyre jobb formában játszó középhátvédje, Lipták Zoltán kerülhet. Esetleg Guzmics Richárd, de akkor a rutin teljesen eltűnne középről.

Mi lenne, ha...

Mi van, ha iksz lesz a vége? Ebben az esetben a válogatottnak legalább annyi pontot kellene szereznie idegenben Hollandia ellen, mint a románoknak otthon Törökország ellen, feltéve, ha alapvetésnek vesszük, hogy mindkét csapat hat pontot szerez az Andorra–Észtország duó ellen. Vagyis kicsit a törökök kezébe is kerülünk, illetve ha nyernénk Hollandiában... Na de ez egy komoly cikk.

Döntetlen esetében egyébként az a veszély is fennáll, hogy a mi csoportunkból kerül ki a legrosszabb a csoportmásodik, amely már nem játszhat pótselejtezőt. Az lenne csak igazán bosszantó.

Nos és, ha kikapunk? Akkor kalap, kabát.

És ha esetleg nyernénk Bukarestben? Akkor négypontos előnyre tennénk szert Románia előtt, ami három forduló alatt még ellenünk is nehezen ledolgozható, mivel az észteket és Andorrát is fogadjuk még. Őket meg illene azért legyőzni, ha már ekkora lenne a sansz a vébére. Jöhetne a pótselejtező!