Van az a szintű jólét, amikor már semmi sem elég jó – főként, ha ehhez egy (ön)képzavaros tudatállapot is párosul. Ilyenkor a legkívánatosabb termék már nem a legkényelmesebb, a legminőségibb vagy a legszebb lesz, hanem az, amellyel a legkönnyebb kitűnni a tömegből az elitből. Mert az eme világban tengődők egyik legfőbb tragédiája talán éppen az, hogy bizony nincsenek egyedül.
És mivel ebben a klikkben másoknak is kimeríthetetlenek az elherdálható erőforrásai, ezért rendkívül nehéz ráverni másokra úgy egy kört, hogy az ízlés közben ne ficamodjon ki már-már idült módon. Talán maga a célszemély is úgy vélheti, hogy mérhetetlenül giccses, már-már ocsmány az, amit épp magára kap, a lábára húz, viszont ez itt már gyakran másodlagos. A test ugyanis egy próbababává válik, vagy egy eladható reklámfelületté, mert itt – ahogy kerek e világon – is a show lesz a lényeg. Ehhez pedig rendeltetésszerűen társult két jól ismert folyamat:
- a cápák azonnal vérszagot fogtak, és rástartoltak erre a piaci résre, így förtelmesebbnél förtelmesebb, de közben méregdrága termékekkel kezdték elárasztani a világot – hiszen egyeseknél úgysincs olyan, hogy túl giccses vagy túl drága, sőt, minél izmosabb mindkettő, annál jobb;
- másrészt pedig egyre több, saját foglalkozásába kicsit beleunó, szárnyait máshol is szívesen bontogató (pénzes) hírességet kértek fel arra, hogy csapjanak egy kört náluk is.
Igen, míg régen a tekintélyes, kompetens, hozzáértő alakok formálták a közvéleményt és diktálták a szakmában a tempót, addig ma már elég híresnek és gazdagnak lenni mindehhez – utóbbi kettő pedig napjainkban az előbbiek birtoklása nélkül is egyre könnyebben összejöhet, gondoljunk csak arra, hogy az egykori popkultikonok kiváltságos helyét a 21. században egy sokáig azonosítatlan, ismeretlen eredetű faj, a celebritánius vette át.
Szóval közülük egyesek színészkedésbe, éneklésbe, írásba, rendezésbe, megint mások ruha- és cipőtervezésbe kezdenek. Végül is miért is ne? És persze hangadók lesznek, akik tematizálják a közvéleményt vagy a divatot. Itt van például a nem épp aszkéta 2 Chainz, avagy Tity Boi, egy amerikai rapper, akinek egy átlagos videoklipjében több aranyat találunk, mint egy barokk koronázáson – igen, ez már távolról sem az az életérzés és üzenet, amit még anno az N.W.A adott át nekünk.
Szóval itt ez a csóka, aki nemrég tervezett egy igazán szemrevaló Versace cipőt, a Chain Reactiont. És a látszattal ellentétben nem sugar babyknek álmodta meg ezt a gyöngyszemet, hanem önmagukra adó férfiaknak (is). Bizony:
És hogy néhány mondattal közrefogjuk a cipő lényegét:
- a csuka felsőrésze valami leopárdmintás cuccal van bevonva,
- aztán itt vannak a sárga foltokkal tarkított tűzvörös cipőfűzők, a zebramintás aprórészek, valamint azok a dizájnelemek, amelyekről a kevesebb néha több és a stílus teszi az embert mondások jutnak hirtelen az eszünkbe.
- mindezekre jön még rá a nem éppen visszafogott talp – értsd jól: olyan magas és flancos, hogyha így sántikálnánk a körúton egy kivénhedt Gandalf-jelmezben, talán még így is hozzánk vágna valaki egy ötezrest;
- és ha megfordítjuk, végleg kiviláglik a lényeg: a talp egy vaskos aranynyaklánc lenyomata lenne, bár az egész kicsit olyan, mint valami rosszul összefonott, széttaposott kürtőskalács, netán egy extra méretű sósperec, tejföllel leöntve – viszont fokhagymaszósz nélkül.
Egyébként senkit sem állt szándékunkban megbántani, ha netán akadna valaki, akinek tényleg bejön ez a fazon. Végül is megtörténhet – akadnak ezeknél valamivel barátságosabb színváltozatok is. A cipő hamarosan megjelenik a boltokban is, már alig várjuk – 250 és 350 ezer forint között fog alakulni az ára típustól függően, úgyhogy most már kurvára érdemes elkezdeni a tavaszi böjtöt, hiszen ez a sneaker minden pénzt megér.
És ez megvolt?