Új narratíva jön – mondták. Oké, de erre azért nem voltunk felkészülve.

Bevallom, a Westworld első évadának végére eljutottam arra a pontra, hogy csak becsületből néztem meg az utolsó két részt. A sztori számomra teljesen érdektelenné vált 7-8 rész után, de a befejezés után hónapokkal később valamiért mégis elkezdett érdekelni, hogy hogyan lehet ezt folytatni. Maradt pár nyitott kérdés, amire jó lett volna választ kapni, úgyhogy amikor kiderült, hogy jóval premier előtt megnézhetem a második évad első öt részét, belementem, mert hát miért is ne. Mindenre gondoltam, esküszöm, de arra nem voltam felkészülve, hogy a Westworld fogja az első évad koncepcióját, és egy jól irányzott dobással kihajítja a kukába, aztán felgyújtja, és még le is hugyozza, majd leönti egy tonnányi vérrel.

Nem arról van szó, hogy teljesen eltávolodtak volna az első résztől, hiszen a másodikban jobbára pont az történik, ami az első után következik, csak nem úgy, ahogy vártad. Nyugi, igyekszem spoilermentes maradni, bár igazából nehéz is lenne egy ilyen jellegű sorozatról spoilerezni, mivel maga a jó úristen sem tudja, hogy mi a fenét néztem öt részen keresztül. Elmagyarázom, hogy értem ezt. A Westworld második évada úgy működik, mint egy kirakós. Össze-vissza dobálja be egymás után a jeleneteket, amelyek látszólag nem illenek össze. Cikázunk időben és térben, olyan helyekre jutunk el, amelyekről nem is tudtunk, és igen, bekacsint az előző rész végén, és az előzetesekben belengetett Sógunvilág és még pár más helyszín is, de hogy mindez hogyan ér össze, az valószínűleg csak majd a második évad utolsó részében derül ki, és ez valljuk be, elég bunkó, de ügyes húzás, hiszen odaragaszt a tévé elé.

Ezeket az egymás mellé dobált darabkákat néhány részenként picit igyekszik ugyan a sorozat összeillesztgetni, de akkorra már bedob melléjük néhány másikat is, amelyek megkavarják a koncepciót, hogy egyáltalán ne láss tisztán. Amikor azt hiszed, hogy tisztul a kép, akkor a Westworld fog egy újabb váratlan történést, és felmossa veled a padlót. Egyszerűen nem találsz rajta fogást, csak ha ő engedi.

Az előző évad végén ugyebár kiderült (ha még nem láttad, ugorj a következő bekezdésre), hogy a Fekete Ruhás Ember tulajdonképpen Will öregen, kiderült, hogy Bernard tulajdonképpen Arnold, Maeve már korlátlan hatalommal tevékenykedik Westworldben, Dolores pedig annyira öntudatra ébredt, hogy ki is nyírja Fordot. A második évad itt folytatódik. Többnyire. És nagyon sok más helyen, más időben, más karakterekkel. Westworld gyakorlatilag hullaheggyé válik, nincsenek mindenhol látogatók, csak a halál mindenhol. A játék 100%-os valósággá vált, de még inkább 100%-os rémálommá. Ebben a komor környezetben próbálja Maeve megtalálni a lányát, Dolores továbbra is ki akar szabadulni, a bent maradt melósok meg csak túl akarják élni ezt az egészet.

És igazából senki sem ugyanaz. Maeve már nagyon extra képességekkel bír, Doloresnek a szeme sem áll jól, Bernard pedig finoman szólva is fura dolgokat művel, és ő maga is próbálja összerakni a képet, ami úgy szétesett, mint egy 100 méterről leejtett Zsolnay-váza. A Westworld okosan nem erőlteti az első évad hangulatát, felcserélte azt ijesztő sötétséggel, ami egyébként a westernnek mindig is jót tett, és úristen, milyen jót tesz neki itt is, mert végre nem kvázi-western jeleneteket kapunk, hanem igazán erős, sötét, komor és emlékezetes képsorokat, amelyekhez a picit más irányba fordított karakterek remekül asszisztálnak.

Az új részek ráadásul teljesen mellőzik a csöcsfaktort is, helyettük horror van, konkrétan olyan véres jelenetek, hogy azt néhol egy hardcore horrorfilm is megirigyelné, sorozatban talán még ilyen szintű vérengzés nem is volt látható. És furcsa, de amikor szexizni kezd, akkor is érzékien teszi, nem csak úgy belóbál egy csöcsöt az orrunk elé, bár tény, hogy a meztelen férfitestek száma néhol kicsit indokolatlanul magas, és nem azért, mert inkább meztelen nőket szeretnénk látni, csak ez a szintű vetkőzőparádé néha kicsit öncélúnak tűnik.

Szóval mit tarts észben, amikor 23-án megnézed az első részt: nem azt kapod, amit vársz. 70 percnyi tömény mindfuck érkezik majd az HBO-ra és az HBO GO-ra, és a későbbi részek sem adnak majd megnyugvást, ha válaszokat keresel, vagy legalábbis nem túl nagy mértékben. Mégis ettől jó vagy jobb a Westworld második évada, mert láthatóan kitalált valamit, valami nagyon izgalmasat és nagyon sötétet, amit nem kíván konvencionális eszközökkel végigvinni. Sokkal betegebb, sokkal ijesztőbb, de sajnos néhol sokkal logikátlanabb is, bár ki tudja, az is lehet, hogy az utolsó részre még ezek az elsőre nem túl logikus pillanatok is értelmet nyernek.

Nehéz lesz ezt az erősen széttöredezett cselekménysort heti egy részben követni, de az biztos, hogy van annyira behúzó a második évad, hogy az ötödik rész végén szó nélkül nyomtam volna rá a hatodikra. Biztos abban is a pokol kénköves kapuja nyílik majd meg, mint az összes többiben. Nagyon bátor húzás volt ez a narratívaváltás, biztos kiborít majd pár embert, de sokkal izgalmasabb ez, mint az első évad utolsó pár részének időhúzó töketlenkedése.

Támogatott és ajánlott tartalmaink

A cipőkollekció, melyben kompromisszumok nélkül lehetsz szabad, egyedi és vagány

Menhelyről? Tenyésztőtől? Honnan legyen kutyád?

Hiába lett remek, dögrováson van a Sony VR-headsetje

További cikkeink a témában