1977. szeptember 5-én indították útnak a floridai Cape Canaveralból – amelyet az Irma hurrikán miatt valószínűleg lezárnak – a Voyager–1 űrszondát, amely elsőként lépett át a csillagközi térbe, vagyis elhagyta azt az övezetet, amelyben a Napból kiáramló részecskék vannak túlsúlyban. Így aztán most nem csoda, hogy a fél világ a 40 évét betöltő űrszondát ünnepli, hiszen bár kissé öreges, még mindig remek kondiban van.
A Voyager–1 40 évvel útnak indítása után a Földtől mintegy 21 milliárd kilométerre jár – ez a Föld–Nap-távolság mintegy 140-szerese –, ezzel pedig az emberiség legtávolabb jutó misszióját teljesíti. A Voyager–1 testvérszondáját, a Voyager–2-t bár két héttel korábban indították útnak, a Voyager–1 mégis gyorsabban halad, és 2012. augusztus 25-én sikerült átlépnie a csillagközi térbe.
A két szonda tudományos célja a Naprendszer külső bolygóinak – a Jupiternek, a Szaturnusznak, az Uránusznak és a Neptunusznak – a megfigyelése volt. Eredeti küldetésüket 1989-ben befejezték, de azóta is száguldanak tovább.
A NASA pedig annak idején közzé is tette azt a híres felvételt, amelyet az űrszonda 2012. október–november, valamint 2013. április–május között készített a csillagközi térben. A hangok kissé rémisztően festenek, de nem kell megijedni tőlük, csupán az ionizált gáz rezgéseit hallhatjuk:
Ezt olvastad már?
(forrás: Space, Phys.org, NASA, MTI)