Chamath Palihapitiya 2005-től 2011-ig dolgozott a Facebooknál, és pályája csúcsán a felhasználói bázis növekedéséért felelős alelnökként szolgálta a cég érdekeit. Nemrég a Stanford Graduate School of Business diákjainak tartott egy előadást a tapasztalatairól, melynek során olyanokat mondott, hogy azt Mark Zuckerberg biztosan nem teszi ki az ablakba.
Ezzel egyébként nem ő volt az első Facebook-fejes, aki aggodalmakat fogalmazott meg a legnagyobb közösségi hálóval kapcsolatban, hiszen múlt hónapban maga Sean Parker kezdte el kongatni a vészharangot. Hogy Parker miket beszél, arra már csak azért is érdemes odafigyelni, mert ő speciel ott volt a gigacég születésénél, és az ő közreműködésének köszönhetően tolt bele egy izmosabb összeget Peter Thiel az akkor még a nagy áttörésre váró projektbe.
Szóval Sean Parker egészen pontosan azt mondta, hogy már megbánta azt, hogy segített létrehozni azt a valamit, amit ma közösségi médiaként ismerünk. Tessék, itt van tőle egy nem kicsit nyugtalanító idézet a Facebookkal kapcsolatban:
Csak az Isten tudja, mit művel ez a dolog a gyermekeink agyával.
Szóval ez volt az alaphang, és erre dobott rá még egy lapáttal Palihapitiya, aki szintén nem fogta vissza magát.
Azt hiszem, hogy olyan eszközöket hoztunk létre, melyek lerombolják a társadalmunkat működtető kötelékeket.
Azt már Parker is kifejtette, hogy szerinte a közösségi média legnagyobb veszélye az, hogy egyfajta önigazolás-hajszába kergeti a felhasználókat, akik egy idő után függővé válnak attól a dopamintól, ami a bejegyzéseikre, képeikre érkező lájkok és kommentek után szabadul fel a szervezetükben.
Ugyanerre az effektusra hivatkozott Palihapitiya is, amikor ezt mondta a hallgatóságának:
A rövid távú, dopamin okozta önigazolás-spirál, amibe mi kergetjük a felhasználókat, éppen a közösségek megfelelő működését ássa alá.
Szintén nem elhanyagolható probléma, hogy a Facebook korában az emberek már nem veszik a fáradtságot, hogy megfelelően tájékozódjanak a világ dolgairól.
"Nincs párbeszéd, nincs együttműködés, csak félrevezetés és féligazságok. Ez nem csak Amerika problémája, és még csak nem is az orosz dezinformációs kampányokról beszélek. Ez egy globális probléma."
Majd jött az önmarcangolás:
"Borzalmas bűntudatom van. Azt hiszem, valahol mélyen ezeket mindannyian tudtuk, még akkor is, ha közben úgy tettünk, mintha nem lennének a munkánknak negatív következményei. Szerintem legbelül sejtettük, hogy valami rossz történhet, de azt azért nem gondoltuk, hogy ez lesz a vége."
És akkor most jön a lényeg, ami olyan, mint egy durva jobbegyenes a Facebook PR-gépezetének arcába:
A közösségi média alapjaiban rombolja az emberi kapcsolatokat. És sajnos erre nincs jó megoldásom. Csak azt tudom javasolni, hogy ne használjátok. Én már évek óta nem használom.
Majd hozzáteszi:
A gyerekeim sem használhatják ezt a szart.
És ezzel még nincs vége, mert ezután Palihapitiya már nem csak a kapcsolatok és a közösségek szétzilálásról beszél, hanem arról, hogyan mossa át a felhasználók agyát a Facebook, és igazán csak ettől megy föl benne a pumpa.
Észre sem veszitek, de mindannyiótokat programoznak. Itt az ideje, hogy eldöntsétek, mennyit vagytok hajlandóak feladni a szellemi függetlenségetekből. És ne gondoljátok, hogy "Ja, persze, de nem engem! Én egy kibaszott zseni vagyok, hisz' a Stanfordra járok."! Valószínűleg ti vagytok, akik a leginkább bedőltök az egésznek, mert úgy élitek az egész istenverte életeteket, mintha egy kibaszott bevásárlólistán mennétek végig.
Ha van egy órád, és jól érted az angolt, itt megnézheted a teljes beszélgetést.