Az október 19-én felfedezett kisbolygó, az 'Oumuamua – hawaii eredetű szó, jelentése: elsőként érkező távoli üzenet – nemcsak, hogy az első olyan ismert aszteroida, amely a csillagközi űrből érkezett a Naprendszerbe, hanem úgy tűnik, az alakja révén is rendkívül rendhagyó. A csillagászok most minden erejükkel azon vannak, hogy minél többet megtudjanak az különleges égitestről, mielőtt az tovatűnik.
Karen Meechnek és csapatának a chilei Atacama-sivatagban működő Nagyon Nagy Teleszkóp (Very Large Telescope, VLT) segítségével sikerült megállapítania, hogy az aszteroida nagyjából 400 méter hosszú, rendkívül gyors tengely körüli forgást végez, és a fényessége drasztikusan változik. A kutatók éppen ennek alapján következtettek az égitest bizarr alakjára – az eddigi eredmények alapján az aszteroida legalább tízszer olyan hosszú, mint széles.
Ilyen arányokkal pedig még egyetlen, a Naprendszeren belül megfigyelt aszteroida vagy üstökös esetében sem találkoztak a szakemberek.
Az 'Oumuamua külső jellegzetességei között azonban akadnak olyanok is, amelyek az égitest távoli eredete ellenére is nagyon ismerősek – mint például a vöröses színe, amelyben hasonlít a külső Naprendszer égitestjeihez.
A szakemberek arra jutottak, hogy az aszteroida egy sűrű, kőzetből és feltehetőleg fémekből álló égitest, amelyen nyoma sincs víznek vagy jégnek, és amelyet a kozmikus sugarak pirítottak vörösre hosszú, hosszú idő alatt.
A Nature című tudományos folyóiratban közölt tanulmányban azt olvashatjuk, hogy noha az 'Oumuamua egy másik csillag körül formálódott, valószínűleg több száz millió évig bóklászhatott szabadon a Tejútrendszerben, mígnem összetalálkozott Naprendszerünkkel. Hamarosan pedig el is hagyja azt, úgyhogy jó lesz minél több mindent megtudni róla.
Ez is érdekelhet:
(forrás: NASA, Phys.org, BBC, MTI)