Az egész 2010-ben kezdődött, amikor Észak-Korea megállapodást kötött Kínával egy különleges státuszú kereskedelmi zóna kialakításáról. Az elképzelések szerint itt engedélyezett lett volna a külföldi valuta használata, valamint a külföldi árukkal és a hazai nyersanyagokkal való kereskedés egyaránt. Ehhez hasonló zónát egyébként már létrehoztak a kínai–orosz–észak-koreai hármashatár közelében.

A zónát a két ország közt határt képző Jalu folyó partján képzelték el, a kínai Tatung és az észak-koreai Sinudzsu városok közelében.

Az egész jó üzletnek tűnt mindkét fél számára, hiszen a kínaiak nyersanyaghoz jutottak volna kedvező áron, az észak-koreaiak pedig külföldi portékához, valamint valutához.

Ehhez viszont kellett egy megbízható, terhelhető híd, mert bár a folyón több is átvezet, ezeket még többnyire a japánok építették a két világháború között, amikor megszállás alatt tartották a Koreai-félszigetet. És hogy finoman fogalmazzunk, nincsenek túl bizalomgerjesztő állapotban – ráadásul a zsúfoltság miatt is sok rájuk a panasz.

Az 1937-ben átadott vasúti híd átvezet a Jalun, de amellett, hogy lassan halad rajta a forgalom, még omladozik is

Aztán 2012-ben felpörögtek a dolgok. Kim Dzsongil 2011 decemberében elhunyt, majd fia, Kim Dzsongun vette át az országban a teljhatalmat.

Időközben Kim csuklóból megeresztette az észak-koreai atomprogramot, és egyre inkább belejött a különféle robbantásokba és rakétatesztekbe, ezt pedig Kínában sem értékelték igazán. A híd közben 2012-re elkészült, de a vörös csillag jegyében köttetett észak-koreai–kínai barátság is egyre inkább elhidegült.

2014-ben adták át a Jalu folyón át vezető legújabb hidat

Így történhetett meg az, hogy a több mint 350 millió euróból (kb. 100 milliárd forint) összehozott híd – amelyhez még 20 kilométernyi autópálya is készült – észak-koreai oldalán gyakorlatilag semmi sem történt ez idő alatt, mintha csak megállt volna az idő.

Nagyjából így kell elképzelni:

Út a semmibe

Amennyiben végigsétálnánk a hídon Kínából Észak-Koreába, a nagy semmi közepén kötnénk ki. Már ha túlélnénk az akciót, ugyanis jó eséllyel agyonlőnének minket – erre szerencsére figyelmeztet minket a híd végén található „szögesdrótzár”. Így hát hiába is virít ott a 100 milliárd forintból összehozott, 2014-ben átadott híd, a forgalom az 1937-ben épült, igencsak rossz állapotban lévő (omladozó és túlzsúfolt) vasúti hídon halad át arrébb néhány kilométerrel. Szóval semmi extra, csak egy újabb észak-koreai (siker)történet.

Egyébként érdemes jobban szemügyre venni a híd mindkét végét:

(forrás: Business Insider, Index, MSN)

Ezt olvastad már?

Támogatott és ajánlott tartalmaink

Milyen borospoharak léteznek, és melyikből mit igyunk? Mutatjuk, hogy miért nem mindegy!

Helly Hansen ismét a legjobbakkal állt össze a maximális teljesítményért

Tíz egyszerű kérdés, amire iskolásként tudtad a választ – vajon most is menne?

Hajítsd messzire a sablonokat, rendezd be úgy a lakásod, amire mindenki emlékezni fog!
Hirdetés