Mert hogy a Samsung nem csak, hogy nem vett vissza a középkategóriás telefonok dizájnjából, mint minden tisztességes gyártó, de a Galaxy A3 még a szeptemberben bemutatott csúcsmodelleknél is jobban sikerült. Annyira, hogy teljesen fölösleges lenne részleteket kiemelni, mert az egész telefon úgy tökéletes, ahogy van.

Hát nem? És ezzel meg is tanít az élet egyik legfontosabb tanulságára, mégpedig arra, hogy

A szépségért fizetni kell.

Na nem mintha az A3 nem lenne egy tökéletesen összerakott teló, és nem lenne rajta egy Samsung-logó, ami garantálja az első állítás igaz voltát, de azért alapvetően amiért itt fizetsz, az mégsem az egyik legjobb középkategóriás telefon (ha ilyesmire vágysz, azt találhatsz olcsóbban is), hanem az a büszkeség, amit akkor érzel, amikor egy nyilvános helyen előveszed a telefonodat. Mert hiába nem csúcsmobil a Samsung Galaxy A3, attól még annak néz ki.

De vajon mennyire kell közelről nézni, hogy ne nézzen ki annak?

Mégiscsak egy középkategóriás telefonról beszélünk, 240 ppi-s pixelsűrűségű kijelzővel, 1,2 GHz-es procival, 8 megapixeles kamerával, ez pedig általában csőstül hozza magával az olyan jellemzőket, mint az akadozás, a szőrösödés, a gyenge wifi és a többi.

Na de szőrösödik-e a Galaxy A3?

A telefont két napig tartottam egy hermetikusan lezárt, steril dobozban UV-lámpa alatt, csak azt figyelve, hogy szőrösödik-e már a kijelző, hát kéremszépen, nem szőrösödik, pedig oka az lenne rá. A matek szerint ugyanis ha a 960x540-es felbontást ráeresztjük egy 4,5 colos képernyőre, akkor Super AMOLED ide vagy oda, a végeredménynek Jason Momoára kéne hasonlítania, de ez a Galaxy A3-nál legfeljebb csak akkor fordul elő, ha történetesen Jason Momoa rajongói oldalát nézegeted (amit nem tudom, miért csinálnál, de biztosan megvan rá az okod).

A másik tévhit, ami a specifikáció alapján sokakban megfogalmazódhat, hogy a Galaxy A3 lassú. De lassú? A helyzet a következő: az A3 a fénysebességhez képest egy taliga, minden más, emberi léptékkel jobban felfogható viszonyítási ponthoz mérve viszont egészen agilisen működik, én például egyszer sem éreztem azt, hogy de szívesen odabaszkodnám az asztal sarkához, pedig ez köztudottan hatásos módszer a szórakoztató elektronikai eszközök felgyorsítására.

Minden megy

Persze a négymagos, 1,2 GHz-es Qualcomm procival, a 1,5 GB RAM-mal és az Adreno 306 GPU-val az A3 nem éppen egy erőgép, de a jó hír az, hogy a fejlesztők a te oldaladon állnak: mivel te, vagyis középkategóriás androidos telefon-használó marha sokan vagy, ezért nagyjából mindent úgy optimalizálnak, hogy a te telefonodon is tökéletesen fusson.

Hogy konkrét példákkal is dobálózzak, az A3-nak se az Asphalt 8, se a Real Racing 3, se a Galaxis őrzői full HD verziója, se pedig a gátlástalan multitasking nem okozott gondot, ennél többre pedig egy mai androidos telefont nehezen lehetne használni (persze ami egyik oldalról dicséret az A3-nak, az a másik oldalról kritika a fejlesztőknek: tessék már jobban kihasználni a top telefonok képességeit is, ne csak mindig az iPhone-on lássunk szép játékokat meg menő alkalmazásokat!)

Most, hogy a legfontosabb tévhiteket eloszlattuk a telefonnal kapcsolatban, lássuk mi az, ami tetszett, és mi az, ami nem a Galaxy A3-ban.

Tetszett:

• Billentyűzet: az összes gyártó közül továbbra is a Samsung gyártja a legjobb virtuális billentyűzetet, amin gépelni olyan egyszerű, mint egyedüli indulóként megnyerni a New York-i maratont.

• Kamera: a képek lehetnének kicsit élénkebbek is, és sajnos gyakran tapasztalható elmosódottság, de a minőségre így sem lehet panasz, egy 8 megapixeles kamerához képest kifejezetten jó fotókat lőhetünk. Az 5 megapixeles másodlagos kamera ebben a kategóriában szintén kellemes meglepetésnek számít.

• TouchWiz felhasználói felület: igazából nem előny, de legalább már nem is hátrány. Használható, átlátható, és az olyan megoldások, mint a privát mód, a biztonsági asszisztens, a gesztusirányítási lehetőségek, vagy a fájljaink karbantartását pofonegyszerűvé tevő Saját fájlok funkció kifejezetten kényelmessé teszik a felhasználó dolgát.

• Ultra takarékos mód: igaz, ilyenkor az okostelefon nagyjából annyira okos, mint egy három hete döglött tengerimalac, még a képernyő is fekete-fehérre vált, cserébe akár hetekig sem kell tölteni a telefont – sivatagban reménytelenül eltévedő embereknek nagyon hasznos funkció ez.

Nem tetszett:

• Akkumulátor: az 1900 mAh-os akksi olyan rapszodikusan teljesített, mint Dárdai Pál Herthája, éppen ezért nehéz is önfeledten szidni: full HD filmeket például akár kilenc–tíz órán keresztül is nézhetnénk a telefonon, de a wifivel netezés és a játékok közben mért négy–öt órás üzemidő azért nem az a szint, ami miatt felállva tapsolnánk.

• Wifi: nem erős, de legalább stabil. Ez is valami.

• Alkalmazások: az egyetlen említésre méltó dolog a videólejátszó, ami az AMOLED-mozi és SoundAlive funkcióknak köszönhetően jobb, mint amit egy alap videólejátszótól várhatunk, de ezen kívül gyakorlatilag csak a megszokott alkalmazásokat kapjuk a telefonhoz.

• Ár: Attól függően, hogy hol vesszük meg, a Galaxy A3 akár 25–40 ezer forinttal is drágább lehet, mint egy hasonló képességű LG G2 Mini, de még a sok szempontból jobb Galaxy S3 Neóhoz is lényegesen olcsóbban juthatunk hozzá. Az érték kétségkívül megvan, de sajnos az ár is.

Ennek ellenére a Samsung Galaxy A3-ról rosszat mondani aligha lehet: a telefont jó használni, öröm ránézni, csak egyszerűen el kell fogadni, hogy az Apple-termékekhez hasonlóan ez is egy kevésbé árérzékeny vásárlói rétegnek szól, akik a tökéletes dizájnt és a hibátlan működést előrébb helyezik az ár-érték aránynál. Nekik viszont a Galaxy A3 kétségkívül egy tökéletes választás.