Bár a fenti kérdés inkább tűnt az új dolgok iránti általános szkepticizmus megnyilvánulásának, mint valódi kíváncsiságnak, az Edge esetében teljesen jogos, hiszen a telefont lényegében csak ez különbözteti meg a (listaáron) jó harmincezer forinttal olcsóbb sima Galaxy S6-tól. A lapos kijelzők klubjának nyolcadik szabálya: ha hajlított vagy, bizonyítanod kell, még akkor is, ha a válasz első ránézésre is teljesen nyilvánvaló:

A Samsung Galaxy S6 Edge minden idők legszebb telefonja.

Történelmi pillanat ez, kérem szépen, ugyanis a Samsungnak hosszú évek kétségbeesett próbálkozása és jó pár elvesztett per után most először sikerült szebb telefont készítenie a nagy rivális Apple-nél. Az üveg és fém ötvözetéből létrejött ipari műremek annyira egyben van, hogy néha muszáj volt csak úgy minden ok nélkül felvennem az asztalról, hogy tapogassam egy kicsit.

A búcsú a műanyagtól egyértelműen jót tett a Galaxy S6 renoméjának, bár a kényelmesen foghatónál éppen egy hajszállal nagyobb telefon az üveg borítású hátlap miatt egy-egy merészebb nyújtózkodásnál úgy csúszkált a kezemben, mint hülyegyerek az orfűi aquapark nyílt napján. Attól legalább nem kellett félnem, hogy véletlenül leesik, hiszen kevésbé óvatos duhajoknak köszönhetően már tudjuk, hogy az S6 Edge a Nokia 3310 közvetlen leszármazottja, ami csak a Földdel együtt fog elpusztulni, a csótányok és egysejtű eukarióták után. Hogy tényleg így van-e, azt első kézből azért inkább nem akartam megtapasztalni, ezért csak kétszer ejtettem le véletlenül a telefont az asztalomról, de a Gorilla Glass 4 mindkétszer karcolás nélkül túlélte a több mint félméteres zuhanást.

Amiben a Galaxy S6 jobb, mint a többi telefon

Nem tudom, pontosan hogy zajlik egy új telefon brainstormingja a Samsungnál, de úgy képzelem, hogy a Galaxy S6 tervezésekor mindenkit bezártak egy terembe, amiben a sarokban álló mágnestáblára az volt felírva nagy, öles betűkkel: mindent megtartani, ami jó, mindent kukázni, ami rossz. Ezt pedig a koreaiak az utolsó szóig be is tartották, így a Galaxy S6-ból tényleg kikerült minden olyan dolog, ami az S5-öt tökéletlenné tette, és született egy olyan telefon, aminek gyakorlatilag nincsenek gyenge pontjai. Hogy csak néhány dolgot mondjak, amiben ma valószínűleg nincsen jobb az S6-nál:

• Kamera

• Kijelző

• Teljesítmény

• Dizájn

És ehhez még nyugodtan hozzá lehetne tenni az immár tökéletesen működő ujjlenyomat-olvasót, a ma még fehér hollónak számító (bár őszintén szólva elég kevés előnnyel kecsegtető) vezeték nélküli töltést, vagy a sokat szidott TouchWiz felhasználói felületet, ami már semmivel sem rosszabb, mint bármelyik másik UI.

És ha már szóba került a teljesítmény meg a kijelző (minősége, nem az alakja), akkor most jött el a pillanat, amikor teljesen jogosan tehetnéd fel a kérdést:

De mire jó?

Először is le kell szögezni, hogy a Samsung saját gyártású Exynos procija a Mali-T760 GPU-val és 3 GB RAM-mal tényleg olyan teljesítményre képes, amilyet még nem láttál. Beszédes adat, hogy az Antutu benchmark szerint a telefon teljesítménye pontosan a kétszerese a Galaxy S5-nek, de az elvileg az Exynos 7420 közvetlen riválisának szánt Snapdragon 810 procival felvértezett telefonokat (HTC One M9, LG G Flex 2) is utcahosszal veri. Ugyanez igaz a 2560x1440 pixeles felbontású Super AMOLED kijelzőre, amelynek 577 ppi-s pixelsűrűsége annyira durva, hogy még az 5,1 colos kijelzőn is látszik a különbség a full HD-s és a 2K-s videók között (még ha csak minimálisan is).

De ne áltassuk magunkat azzal, hogy egy androidos telefonnak ezek közül bármelyikre is szüksége lenne. Telefonon nem szokás csak úgy filmeket vágni meg 3D-modellezni, ezért a legnagyobb próbatételt a játékok jelentik a konfiguráció számára, amelyek viszont még mindig csak alulról súrolják egy 10-15 éves PC-s játék grafikai színvonalát (iPhone-osok hangosan felröhögnek), és lazán elfutnak egy bármilyen középkategóriás telefonon is. A félreértések elkerülése végett, olyan játékokra gondolok, mint a Real Racing 3, az Assassin's Creed Pirates vagy a Walking Dead-széria. Az operációs rendszer zökkenőmentes futtatása vagy a multitasking szintén nem indokolja ilyen szintű teljesítmény használatát, 2K-s kijelzőre meg igazából a tartalom hiánya miatt nincs szükséged, hacsak nem az a hobbid, hogy a telefonodon természetfilmeket nézel a Youtube-on.

Van viszont valami, ami mégis értelmet ad ennek a látszólag hiábavaló erőfitogtatásnak, és ezt úgy hívják, hogy

Virtuális valóság

A next big thing már itt toporog az ajtóban, és aki használt már virtuális valóság-szemüveget, az tudja, hogy a nagyító lencsék miatt nagy szükség van a minimum 2K-s kijelzőre, hogy ne legyen elviselhetetlenül pixeles a kép. Innentől pedig már csak a Samsungon és a "third partyn" múlik, hogy lesz-e értelme az Exynosnak, mert a 2K-s játékok megmozdításához már tényleg kelleni fog a nyolcmagos proci tűzereje. A Samsung egyébként a telefonnal egyidőben mutatta be a Gear VR virtuális szemüveg Galaxy S6-ra szabott változatát is, amit sajnos egyelőre nem tudtam kipróbálni, de ha William Gibson mondja, hogy királyság van, akkor királyság van.

Kamera

Számottevő 2K-s tartalomhoz jelenleg úgy juthatunk hozzá a legkönnyebben, ha magunknak gyártjuk le, ugyanis a telefon QHD-ban (2560x1440), sőt, UHD-ban (3840x2160) is tud videót készíteni, ami mellé még kapunk olyan, más telefonokból már ismert funkciókat is, mint a gyorsított vagy a lassított felvétel. Utóbbinál mutatkozik meg a kamera egyik legnagyobb előnye, a brutális képstabilizátor, ami 32-szeres gyorsításnál is tartja a frontot, pedig ilyen sebességnél már a sétálásból fakadó apró rezgések is elég zavaróak tudnak lenni.

Én elégedett vagyok a tesztvideóval, bár azért a Playerre nem raknám ki "Ennél szebb videót még soha nem láttál Budapestről" címmel. (Mentségemre szóljon, hogy a felvétel ideje alatt az időjárás éppen azon volt, hogy 80 km/h-s széllökések használatával elfújja a seggünk alól a várost, ami a Dunáról készült videónál nagyon szépen látszik is).

Az állóképekkel az a helyzet, hogy ha külön cikkben szerepelnének, akkor valószínűleg senki sem jönne rá, hogy mobillal készültek. A Galaxy S6 kamerája mind minőségben, mind a beállítási lehetőségek, mind pedig a mobilon végezhető utómunka szempontjából teljesen profi cucc, és nagyon valószínű, hogy ma ez a legjobb fényképezőgép, amit egy mobillal kaphatsz. De fölösleges fényeznem, a képek úgyis magukért beszélnek.

Felhasználói felület, akkumulátor

A Samsung valószínűleg az S5-re gondolt, amikor azt mondták, hogy a felhasználói felület komoly változáson ment át, mert az Alphához és az A3-hoz képest sok különbséget én nem láttam. Ez mondjuk nem is baj, mert a TouchWiz már az utóbbi két telefonban is egy teljesen jól összerakott, könnyen kezelhető és átlátható felhasználói felület volt, amiről most is csak annyit tudok mondani, mint a legutóbbi két alkalommal: a gesztusirányítás jó, a telefon karbantartását megkönnyítő intelligens kezelő még jobb, a Microsoft OneDrive-hoz kapott ingyen 100 GB (!) tárhely pedig a legjobb.

Előre telepített programokból mondjuk lehetne egy kicsit kevesebb, mert az addig oké, hogy a Facebook Messengert meg a Gmailt úgyis mindenkinek az első dolga lenne telepíteni, de azért a Whatsapp vagy az ötmillió Google-alkalmazás egyáltalán nem létszükséglet, döntsön róla a felhasználó, hogy mire van szüksége.

Ha már mindenképpen előre telepített alkalmazások, akkor sokkal szívesebben láttam volna a Galaxy Appsból letölthető Optikai olvasót, amivel nyomtatott szövegeket digitalizálhatunk be a telefon kamerájával, vagy a SideSyncet, amivel a telefon képét oszthatjuk meg a számítógépünk monitorján.

Nagy öröm volt látni viszont a Peel Smart Remote-ot, amivel a telefonunk egy univerzális, a tévét és a set-top boxot is kezelő távirányítóvá válik, amin csekkolhatjuk a tévéműsort, és a felvételeket is beállíthatjuk. Na valahogy így képzelem el a XXI. századot.

A telefon üzemidejénél meglátszik a Super AMOLED-kijelző igazi előnye,

full HD filmeket több mint 14 órán keresztül nézhetünk rajta,

vagyis egymás után kétszer végignézhetnénk a Sátántangót, feltéve, hogy az életünk hátralevő részét antidepreszánsokon szeretnénk tölteni. Sajnos más, számításigényesebb feladatoknál már nem ilyen rózsás a helyzet, a játékok közül van olyan is, amelyik kevesebb mint négy óra alatt csontra leszívja a 2600 mAh-os akksit.

Normál használat mellett a telefon azért simán kibír egy napot, nekem nagyon intenzív használattal is tíz órámba telt lemeríteni, és ez már magában foglalt legalább négy óra netezést, egy óra kamerázást és fényképezést, képszerkesztést, internetmegosztást Bluetooth-on keresztül és néhány hívást. A telefon még így is bírta volna szuflával, ha nem felejtem bent a szerkesztőségben a laptopom vezetékét, és ezért nem kellett volna este a Galaxy S6-ról dolgoznom.

Ami nyilván nem olyan kényelmes, mint laptopon dolgozni, de a két alkalmazás egyidejű futtatását lehetővé tevő osztott képernyős módnak és a továbbra is kiváló virtuális billentyűzetnek hála a Galaxy S6 Edge azon kevés telefonok közé tartozik, amiken azért lehet értelmesen dolgozni.

A legjobb

A hivatalosan április 10-től kapható telefon ára szerencsére nem szállt el nagyon, így például a T-Mobile-nál előfizetés nélkül 234 ezer forintért bezsákolhatunk egy hajlított kijelzős S6-ot. Ez persze még mindig jó sok pénz, de ha azt vesszük, hogy ebben a ligában jelenleg nincsen más játékos a Samsung telefonján kívül, akkor az Edge-nek valójában csak a 24 ezer forinttal olcsóbb sima S6-tal kell megküzdenie a kegyeinkért.

Az ugyanis nem kérdés, hogy a Samsung Galaxy S6 jelenleg a legjobb androidos okostelefon. Ez egyelőre üres cím, hiszen az egy szem HTC-n kívül még egy gyártó sem mutatta be az idei csúcsmobilját, de figyelembe véve, hogy mennyire jól összerakott, használható, és nem utolsó sorban szép telefonról van szó, erősen sanszos, hogy fél év múlva is ugyanez lesz a helyzet.