Mintha a tízszázalékos emelkedő nem lenne elég, Eskil Ronningsbakken dolgát a vizes aszfalt is nehezítette, a biciklista viszont nem ijedt meg a kihívástól, és a szerpentin aljára érve visszafelé is lenyomta a három kilométeres távot – természetesen ismét hátrafelé.

Ronningsbakkennek ráadásul attól sem kell félnie, hogy elfogynak a meghódításra váró utak, hiszen a skandináv országban rengeteg ehhez hasonló szerpentin van még, köztük a Trollstigennél is kegyetlenebb Lysebotn Road.