Meghalt a Cobra és Eleanor atyja

Meghatározó személyisége az autósportnak, az autóiparnak: megnyerte a világ egyik leghíresebb autóversenyét, aztán egy csődbe jutott sportkocsigyár típusából és egy tömegmárka pónijából is ikonikus autót épített, majd fia veséjével és egy új szívvel 89 éves koráig élt.

Caroll Shelby 1923. január 11-én született a kelet-texasi Leesburgben. Tízéves korában költözött szüleivel Dallasba, biciklizés közben már az autókról álmodozott. Az 1934-es Dodge-dzsal, majd a Willys-szel sem élhette ki sebességlázát: „Senkit nem tudtam lehagyni, de azért megpróbáltam” – emlékezett vissza Shelby. A második világháborúban pilótaként szolgált, a háború után pedig több vállalkozásba is belefogott. Bizonyára csirkefarmjával vagy szállítmányozó cégével is világhírű lehetett volna, de az autóversenyzés jobban érdekelte.

1952-ben, tehát majdnem harmincévesen állt először rajthoz, egy Ford-alapú hotroddal, több futamgyőzelme után 1954-ben már a Le Mans-i 24 órás futamon indult, de hamar kiesett. 1956-ban viszont a húsz amerikai futamból tizennyolcat megnyert, új rekordot állított fel a Mount Washingtonon, nem csoda, hogy a Sports Illustrated magazin őt választotta az év (majd a következő év) versenyzőjének is. 1958-ban és ’59-ben több Forma–1-es futamon is elindult, de jelentős eredményt 1954-es kudarca helyszínén, Le Mans-ban érte el: Roy Salvadorival együtt megnyerte a 24 órást, ezzel az Aston Martinnak is megszerezte első győzelmét. Ki tudja, mire vihette volna még autóversenyzőként Caroll Shelby, de gyerekkora óta meglévő szívbetegsége miatt abba kellett hagynia a profi motorsportot.

Shelby nem a csirkefarmjára visszavonulva kesergett elveszett álmai és félbetört karrierje miatt, inkább vállalkozásaira koncentrált, versenyzőiskolát alapított, autó- és motorkerékpár-kerék gyártásába fogott, de igazán a saját sportkocsi izgatta. Már korábban megfogalmazódott benne az ideális és megfizethető módszer: egy könnyű európai karosszériába nagy detroiti motort kell tenni. A brit AC-re esett a választása, amelybe a hathengeres Bristol-motor helyett Corvette-motort tett volna, ám a General Motors nem akarta motorral segíteni egy konkurens megszületését.

Lee Iacocca viszont nem félt, így került az AC-be a Ford V8-as small blockja. 1964-ben a Cobra megnyeri a GT-kategóriát Le Mans-ban, legyőzve ezzel – többek között – a Ferrarit is, ’66-ban és ’67-ben pedig a Shelby csapat Ford GT40-eseié az abszolút győzelem.

1964 augusztusában adott megbízást a Ford egy kicsit izgalmasabb Mustangra, és szeptemberre már el is készült az első Shelby Mustang, a GT350, majd két évvel később az erősebb változat, a GT500, amelyet még a kevésbé autóőrültek közül is milliók ismernek, a 2000-ben készült Tolvajtempó (Gone in Sixty Seconds) című  Angelina Jolie – Nicolas Cage-filmben ő volt Eleanor, a legértékesebb és legnehezebben ellopható kocsi.

A sikerek ellenére a Ford a hetvenes évek elején kiszállt a versenyzésből, megszakadt a régóta tartó együttműködés a Shelbyvel, amely szintén elhagyta a versenypályákat, leálltak az autógyártással is. Caroll Shelby új területek felé fordult, afrikai szafarikat szervezett, beszállt az ingatlan- és chiliüzletbe, és csak 1982-ben tért vissza az autóiparba. Addigra a Shelbyvel baráti viszonyt ápoló Iacocca a Chrysler főnöke lett, így készülhetett el a Dodge Charger Shelby-prototípusa, majd egy önálló sportautó terve – a Viperé.

Szívbetegsége miatt többször műtötték, 1990-ben új szívet kapott Caroll Shelby, kórházi élményei hatására alapítványt hozott létre, 1992-ben pedig bekerült a motorsport halhatatlanjai közé, és azóta is készülnek Shelby nevet viselő modellek. „Átkozottul szerencsés vagyok. Nem hiszem, hogy ennél többet lehet kérni egy életre” – mondta egy interjúban.

Rózsaszín Cadillac: Elvis Presley autói

Füst, Fény, Hollywood

Magasélet

Tech
Tech
Tech
Highlife
Highlife
Highlife
Otthon
Otthon