Az új lengyel harckocsi prototípusa mindenben a csúcstechnikát képviseli, például olyan borítást kapott, amely képes felvenni a környezete hőmérsékletét, így láthatatlanná tud válni az infravörös rakéták elől, sőt, a csempés szerkezetű borításnak hála azt is képes elhitetni a hőérzékelő szenzorokkal, hogy autó, vagy más hétköznapi tárgy közeledik.

A 35 tonnás (tehát az orosz T–90-nél tíz tonnával könnyebb) tank 105 vagy 120 milliméter átmérőjű ágyúval felszerelt automata lövegtornyán egy 7,62 milliméteres géppuska is helyet kapott, emellett szintén 7,62 milliméteres vagy 50 kaliberes automata géppuskával is bővíthető a fegyverarzenál.

A PL–01-et a lövegtorony körül elhelyezett radarok védik, amelyek elhárítórakétával semlegesítik a közeledő lövedékeket, a lézeres érzékelők pedig az egészen távoli ellenséget is képesek kiszúrni, és azonnal füstgránátokkal álcázni a tankot, láthatatlanná téve a járművet a lézerek és infravörös szenzorok előtt.

A tankot tervező Obrumot nem csak emiatt illeti dicséret, hanem azért is, mert a viszonylag kötött formából abszolút a maximumot hozták ki, a PL–01 messze a legdögösebb tank, amit valaha láttunk. A parasztvakító tanulmányautókon nevelkedett pesszimista énünk persze azt suttogja, hogy mire az első sorozatgyártott PL-01 legördül a futószalagról, már inkább fog egy T–52-höz hasonlítani, de reménykedünk benne, hogy nem így lesz.