A kilencvenes években még elég volt Magyarországon egy Grand Cherokee Jeep, ha valaki amerikai kocsival akart a többiek fölé kerekedni. Aztán már Hummer kellett, de egyrészt olyan sztereotípiák tapadtak hozzá, hogy ahhoz képest a kalapos skodás a közlekedés hőse, másrészt már nem gyártják. De sem szomorkodásra, sem az USA-ból áthajóztatott aztán lámpacserélt autóra nincs szükség ma sem – elég elmenni Óbudára egy Ramért.
„A Dodge márka 2011. június 1-tõl nem forgalmazza jelenlegi termék-palettáját Európában, illetve Magyarországon” – áll a dodge.hu-n, de a Duna Autónál úgy gondolták, egy olyan pickupra lehet itthon igény, amelyhez viszonyítva a Nissan Navara egy nagyobbfajta kulcstartó.
Amerika messze van, és nem csak földrajzi szempontból: a korábban Dodge Ramként ismert, de most már önállóan, Ram (magyarul: kos) néven futó platós ott átlagos, praktikus és olcsó, itt viszont különleges, hatalmas és luxus. Ezt tudjuk – de vajon mire lehet használni nálunk?
Városi közlekedésre
Nagy kérdés, mi lenne, ha mindenki Rammal járna. De nem jár mindenki Rammal, ami nem csak azért jó, mert így háromszor annyi jármű fér el a városban, hanem azért is, mert így értelmezhető az a KRESZ-ből kifelejtett, a mindennapokban viszont érvényes szabály, hogy a Ramnak van elsőbbsége – Ramot vezetni tehát jó dolog.
Igaz, szűk utcán nem annyira, mert fél az ember, hogy a felnikkel letöri a parkoló autók tükrét, cserébe viszont este akkor is gond nélkül meg tudunk állni a ház előtt, ha a házmester már kitolta a kukákat.
Országúti közlekedésre
Légvonalban ezzel sem lehet autózni, mert például a Balatonon ez se jut át, a veteményesen meg nem illik ezzel se, de ahol egy Volánbusz elmegy, ott a Ram is.
Kicsit mondjuk furcsa egy szintben ülni az utasokkal, meg nyilván nekik is furcsa lenne tudni, hogy a Ram legfeljebb öt utasát erősebb motor viszi, mint őket több tucatnyian.
Áfa-visszatérítésre
A Ram magyarországi célcsoportja a vállalkozóké, akik nem csak szeretnék visszakapni a kifizetett áfát, mint a magánszemélyek, hanem vissza is kaphatják. Azért a NAV is kér cserébe valamit: még pár centit a raktérhez, amit csak úgy sikerült megoldani, hogy az osztrák importőr, akitől a Duna Autó is beszerzi a kocsikat, a plató utaskabin felőli részénél is kivágja a műanyag borítást, és a lehajtható hátfal belső részét is kimélyíti, így növelve a szükséges pár centivel a platóhosszt.
Így egy nagy, se nem elegáns, se nem célszerű mélyedés keletkezik a hátfalon végig, és nem lehet becsúsztatni rajta a rakományt – a kényelmetlenség viszont néhány millió forint megtakarítást jelent. A tapasztalatok szerint a magyarországi Ramok rakterét meg úgyse szokták megpakolni.
Spórolásra
Első hallásra valóban kevésbé tűnik abszurd felvetésnek Rammal spórolni, mint atomhulladék ivóvízbe juttatásával környezetvédeni. A magyar Ram-vevők spórolási szokásai is kicsit furcsák: a háromliteres dízel, a 3,6-os benzines, és az 5,7-es Hemi V8-as közül az utóbbit veszik, de benzin-gázosra alakítva.
A 401 lóerős, 548 Nm nyomatékú blokknak meg annyira nem feladat az üresen is két és fél tonnás kocsi mozgatása, hogy az elindulás után szinte rögtön lekapcsol négy hengert a nyolcból, így gázból sem kér átlagosan tizenöt-tizenhat liternél többet.
Csajozni
Van az a szórakozóhelyek munkagépekkel való megközelítését meghatározó népi egyezmény, hogy ha valaki traktorral megy diszkóba, érdemes leakasztani az ekét.
Az Amerikában kapható fekete maszkos vagy alvázként árult Ramoknál ez valószínűleg a trágya lepakolásának igényét jelenti a bulizás megkezdése előtt – de a nálunk kapható Ramok esetében csak az üléseken, a műszerfal tetején és a kormányon találunk marhától származó, a trágyánál jóval kellemesebb tapintású és illatú anyagot.
A V8-as hangja nem tolakodó, de azért megteszi a hatását a női nemre is. Aki pedig nem olyan lány, az is nyugodtan beszállhat az anyósülésre, mert az kartávolságnál messzebb helyezkedik el a vezetőüléstől. A belső pedig bár baltával faragott, de utólag legalább lecsiszolták, kényelemben és szolgáltatásaiban pedig hozza a prémium személyautók szintjét – jó, azokban nincs elektromosan elcsúsztatható ablak az utastér és a plató között.
Vontatni
A százezer forint körüli autók piacán az érvényes (inkább ne képzeljük el, hogyan szerzett) műszaki vizsga mellett a vonóhorog a másik legfontosabb paraméter – így kapcsolódik össze a kategóriájuk a náluk áfa nélkül is száznegyvenszer drágább Rammal, amelyet szintén horoggal szokás rendelni.
A motiváció talán más lehet, a Ram által vontatható három és fél tonna valószínűleg nem sóderből vagy lomtalanítási leletekből, hanem lovakból vagy hajóból jön ki.
Élménynek
Egy 401 lóerős V8-as nem rossz alap az élményhez, bár sportos kocsikázáshoz nem egy 5,8 méter hosszú és 1,9 méter magas karosszériát képzelünk mögé.
A Ram még ekkoraként is bő hat másodperc alatt százra ér, de a hatalmas test, a magaslati üléspozíció és súlypont, valamint a még plusz egy tonna terhelhetőségre és 3,5 tonna vontatására mérezetett futómű miatt az élmény szót egészen másképp kell értelmezni. Az is lehet élmény, hogy a Ramban csak egy finom döccenés az az úthiba, amelyben egy hasonló teljesítményű, de hagyományos elvek szerint épített autó futóművét magunk mögött hagytuk volna.
Vagy hogy a GPS-ben nyugodtan bepipálhatjuk, használja a földutakat is a legrövidebb út tervezéséhez. Vagy hogy pikniken az egész család elfér az árnyékában. Vagy hogy a hűtőmaszkjára irányított kamerával is tudunk szelfit csinálni.
Befektetésnek
Nem, annak nagyon rossz.
(Fotók: Féjja Zsolt, Chrysler Group)