Rinspeed – Az autóipar őrült tudósa Svájcból

Német autók tuningolásával kezdték, egyedi sportautókkal folytatták, de szép lassan teret nyert az őrület. Ma a Rinspeed az autóipar ötletgyára, koncepciói segítik elképzelni a jövőt. Nem rajzokkal, hanem fizikálisan, hiszen a Rinspeed modelljei működnek is. Nem is nagyon tudtuk kiválogatni a legérdekesebbeket, úgyhogy jó hosszú a lista.

Frank M. Rinderknecht (innen a név) 1977-ben alapította garázsát, és eleinte amerikai napfénytetők importálásával és beszerelésével foglalkozott, valamint meglévő autókat alakított át a mozgássérültek igényeinek megfelelően. Ez azonban nem sokáig elégítette ki kreatív oldalát, így az 1979-es Genfi Autószalonra már egy turbósított VW Golffal érkezett, mely a GTI-re épült, és a Rinspeed szerint az első volt a piacon kockalámpákkal (ez csupán az utólagos tuningkészletek mezőnyében lehet igaz, hiszen a szintén 1979-ben gyártott észak-amerikai Golf, a Rabbit szintén kockalámpával készült, a németnél jóval gyengébb minőségben, Európában pedig az 1961-es Citroën Ami volt az első kockalámpás autó). Két évvel később csiszolt még egy kicsit a Golfon, és bemutatta az Aliportát, sirályszárnyas ajtókkal.

Miután Zürichbe költözött, a Rinspeed lett az AMG és a Koenig kizárólagos forgalmazója Svájcban. 1983-ban csináltak egy kockalámpás E21-es BMW-t, majd első Porsche-átiratukkal, a 939 Targával sokkolták a genfi közönséget. Mivel ekkor a Porsche még nem csinált kabriót a Turbóból, a Rinspeed megtette helyettük. A 939 egy 911 volt a 928 lámpáival (11+28=39), és négyszáz kilóval könnyebb lett az eredetinél, hála a műanyag karosszériaelemeknek. Szűk öt másodperc alatt ért százra, a végsebessége pedig 275 km/h-ra nőtt. A beltér a megrendelő igényei szerint készült, de mindenképp a felszereltség részét képezte egy gyufásdoboz méretű tévé a műszerfalon...

Persze ez mind semmi a '86-ban bemutatott R69-hez képest:

A Miami Vice kokainbáróinak kedvencét a Ferrari Testarossa ihlette, a bukólámpás 911 Turbóra épült, a kormányba pedig mintha egy Commodore billentyűit építettek volna. A modern megoldás az akkor nyolcezer dollárba kerülő Blaupunkt hifi kezelését könnyítette meg.

Miközben az AC Schnitzer forgalmazói lettek, továbbra is a technológiai újításokra koncentráltak. 1988-ben a hagyományosnál hatékonyabb poli-ellipszoid fényszórókkal szerelt Porschét állítottak ki Genfben. A kilencvenes évek elején a Rinspeed Porsche Turbo Speedsterei a leggyorsabbnak számítottak a világon. 1992-ben valószínűleg megirigyelhették a BMW Art Car programját, mert a szintén svájci Rolf Knie segítségével megalkották a Nissan Speed Artot, mely egy 300ZX négyszázhúsz cirkuszi lóval a lemezein.

A cég lassan tuningolós korszakának végéhez ért, ám előtte még csinált egy neonzöld Dodge Vipert Veleno néven 1993-ban, majd egy évre rá bemutatta a Cyant, egy Bugatti EB110-et Rinspeed köntösben. A Valeno belterét egy vinerus fantázianevű anyaggal vonták be, új felnikről az OZ gondoskodott, a legújabb Alpine cédéváltót pedig természetesen a kormányról lehetett irányítani. A Nokia büszkén adta a projekthez legújabb mobilját, a mindössze 275 grammos 121-et, a motortérbe pedig került némi nitró, így 550-re ugrott a lóerők száma.

A Cyan tulajdonképpen alig több mint egy EB110 SuperSport új fényszórókkal és némi optikai tuninggal. A felniket ezúttal a BBS adta, a Remus pedig csiszolt kicsit a kipufogón, de a 600 lóerős Bugatti nem igényelt túlzott módosításokat. Nackamichi hifi, és a Nokia legújabb telefonja elégítették ki a vásárlók kütyüéhségét, a belteret pedig szálcsiszolt alumínium panelek borították, klasszikus Bugatti-stílusban.

1995-ben jött a fordulat: A Rinspeed egyedi autót épített. Bár nehéz szabadulni az érzéstől, miszerint a Roadster ötletét a '93-as Plymouth Prowler koncepcióból merítette, a Ford Mustang mechanikájára épülő csővázas retroautó izgalmasra sikerült. Koni gátlók, Momo kormány, és a rendelhető kompresszor garantálták a sportos érzést, a zenéről pedig a Pioneer gondoskodott, már persze a V8-on túl. A Nokia a 232-est dobta a levesbe, a különleges belteret pedig az osztrák Burg Design készítette. Ahogy annak idején a Viperhez, úgy a Roadsterhez is egyedi poggyászkészlet járt.

Az 1937-es Talbot–Lago T150C SS karosszériáját Figoni et Falaschi legszebb műveként szokták emlegetni, teljesen megérdemelten. A Rinspeed 1996-ban megpróbálta újraértelmezni a formát, jóval kevesebb sikerrel. A Talbóhoz egy jó nő helyett a Yello nevű svájci zenekar adta az inspirációt, és ez bizony látszik is. V8, automata váltó és száloptikás vezérlésű Pioneer hifi, csak hogy legyen mivel Yellót hallgatni. A dudagombként szolgáló alumínium óra viszont lecsavarva karórává alakul, ami roppant hasznos lehet, ha például az a kérdés merül fel, hogy meddig tart még az előttünk zajló Yello koncert.

Az 1997-es Genfi Autószalonra a Rinspeed megcsinálta Peter Griffin péniszmobilját. Az együléses Mono Ego mindössze egy év alatt jutott el a tervezéstől a gyártásig, hála a kor legmodernebb számítógépes technológiájának. Az alumíniumkarosszériát a floridai TLC Carossiers szállította. A lemezek alatt kompresszoros V8 lapul, a kipufogót a Remus csinálta, míg a futóművet az Einbach. A Dunlop speciális abroncsokat fejlesztett az Antera felnikre, a szórakoztatásról pedig a Phillips audiorendszere gondoskodott. A beltér a Rieter Automotive Systems, a külső dizájn pedig a francia divattervező, Jean-Charles de Castelbajac műve. Az EU-ban rendszámos autót a Hyundai Tiburon lámpái ékesítik.

Egy évvel később úgy gondolták, fölösleges letérni a megkezdett ösvényről, így megcsinálták a Mono Ego továbbfejlesztett változatát, az E-Go Rocketet. A bonneville-i rekorderek inspirálta autó műszakilag alig különbözik elődjétől. Maradt a 410 lóerő a kompresszoros V8-ból, amit most Dunlop helyett Continental abroncsok próbáltak az úton tartani. A karosszéria a még alacsonyabb tömeg érdekében műanyag kompozitból készült a korábbi könnyűfém helyett. Ha sebességrekordot nem is állított fel, 260 km/h-ra azért elég volt a Rinspeed avantgárd alkotása.

Az ezredforduló küszöbén a svájciak egy érdekes pickuppal keltettek érdeklődést Genfben. A kanárisárga X-Trem egy légpárnás hajót szállított a platóján, de nem ez volt az egyetlen trükkje. Frank Rinderknechtet az zavarta, hogy a pickupokkal az emberek inkább vontatnak, mintsem szállítanak, mert túl magas a plató, így nem tudják megpakolni: a dizájn rossznak ítéltetett. Az X-Trem egy szabadalmaztatott emelővel, az X-Tra-Lifttel oldja meg a problémát, mely nyugalmi állapotban bukócsőként funkcionál. Az autó maga a Mercedes–Benz M-osztály hosszított padlólemezére épült, 5,5 literes V8-cal, és kompozit karosszériával. A beltérben a Neoprene és a szénszál dominált, míg a Compaq egy integrált laptoppal tette teljessé a csomagot.

2000-ben csak az X-Trem pickupra csináltak új ruhát: a Tattoo.com hot rod az ötvenes éveket idézte. 2001-ben viszont folytatódott az innováció. A Rone egy mindössze 75 centi magas és 750 kilós együléses, mely bioüzemanyagokkal, CNG-vel, és a komposztálás során nyert gázzal működik, így zéróemissziós. A tizenhat szelepes 1,8-as négyhengeres 120 lóereje 205 km/h végsebességet biztosított a környezetbarát sportautónak. További újításként a kompozitkarosszéria aktívan reagált a menetkörülményekre, változtatott a magasságon és dőlésszögön, így a vezető súlya is fontos szerepet játszott, csakúgy, mint motorozás közben. Ennél a projektnél az Audi volt a Rinspeed partnere, így nem meglepő, hogy a lámpák a TT-ből érkeztek.

Milyen lenne egy olyan autó, amely egy csettintésre megnyúlik 70 centivel? A Rinspeed nem sokat teketóriázott, és 2002-ben bemutatta a Prestót, mely pontosan ezt tudta. A parkolás problémáját radikálisan megoldó négyüléses a Mercedes–Benz 1,7-es dízeljét 60/40 arányú CNG/gázolaj-keverékkel használja, a kompozit karosszériát pedig egy elektromotor nyújtja meg pontosan 746 milliméterrel, ha éppen többen mennénk valahova vagy szállítani szeretnénk valamit. A hátsó ülések e célból természetesen lehajthatóak. A C-osztály körlámpái küllemre is helyessé teszik az autót, melyből minden ésszerűsége ellenére valószínűleg a vállalhatatlan költségek miatt nem csinált sorozatgyártott Smartot a Daimler.

Mi lett volna, ha a Porsche a Rinspeedre bízza a Cayenne kifejlesztését? A Bedouin erre a kérdésre adott meglehetősen pontos választ 2003-ban. A 996 Carrera 4S alapjaira épülő 420 lóerős shooting brake zéróemissziós gázzal megy, gombnyomásra pedig kétüléses pickupból négyüléses kombivá alakul. A karosszéria a korábban is használt Pre-Preg kompozitból készült, a belteret pedig Swarovski kristályok és bőr borítják, így igazi arab stílusban lehet száguldozni a sivatagban. A Bedouin a Porsche-alapoknak köszönhetően 250 km/h-ig gyorsul, és akkor is csak a tiltás miatt hagyja abba, így egy darabig rekorder volt a gázautók mezőnyében.

Az Frank Rinderknecht önéletrajzából is kiderül, hogy szereti a vízisportokat, és persze Tattoo.com pickuphoz is épített pár személyes tengeralattjárót, de a Splash új magasságokba emelte a Rinspeed vízi vonzódását. A karbon kompozit karosszériás autót egy mindössze 750 köbcentis turbós kéthengeres hajtja, gázzal, 140 lóerővel. A 825 kilós kétéltűt egy ekkora motor is kétszáz fölé repíti. Ami a vizet illeti, a Splash hátsó szárnya 1,3 méteres mélységtől az autó alá fordul, amitől az 30 km/h fölött szárnyashajóként emelkedik ki a vízből. Ebben az üzemmódban nyugodt vizeken akár 45 csomóval (80 km/h) is suhanhatunk.

2005-ben a nálunk leginkább gyógyszergyártóként ismert Bayer anyagkutató részlegével közösen elkészült a Senso. Az autó különlegessége, hogy érzékeli vezetője hangulatát, és ahhoz mérten fényekkel, zenével, illatokkal és formákkal teszi a lehető legbiztonságosabbá a vezetési élményt. A stimuláló vagy éppen nyugtató fényekről Sharp LCD-k, valamint a Lumitec technológiája, az illatokról pedig Voitino CWS gondoskodott. A pulzust, de még a sávváltások hirtelenségét is jegyző autó egyébként a Porsche Boxster 3,2 literes boxerét használja, természetesen gázzal, és változatlanul Continental abroncsokon gurul. A szélvédő polikarbonátból készült, a karosszériát pedig a KW gyártotta.

2006-ban folytatódott az együttműködés a Bayerrel. Ennek eredményeként bemutatták a zaZent, mely egy teljesen átlátszó polikarbonát tetővel készült sportautó, Porsche 997 Carrera S alapokon. Közben arra is volt idejük, hogy a Splashsel áthajózzanak a La Manche-csatornán, újabb világrekordot állítva. 2007-ben a saját Ariel Atomjukkal, az eXasisszal állítottak be Genfbe, de ez azon kívül, hogy ismét demonstrálta a Bayer polikarbonát-technológiáját, nem sokkal vitte előre a világot. Nem úgy, mint a Squba!

Frank Rinderknechtet zavarta, hogy a Spy Who Loved Me című James Bond filmben Roger Moore kamu Lotus Esprit-ket használt. Szólt a Pirellinek, a KW-nek, az AEZ felnigyártónak, és még ki tudja, hány partnerének, hogy ideje csinálni egy működőt! A végeredmény a teljesen elektromos Squba, melyben a nyitott dizájn miatt ugyan csak oxigénpalackkal lehet merülni, akkor viszont tíz méterre is! Ráadásul akár földön, akár a víz alatt, a Squba önmagát vezeti, hála a számos lézersugárnak, amivel a környezetét pásztázza. Ez segít, hogy kémkedés közben is a csajozásra tudjunk koncentrálni.

A Rinspeed pedig ezentúl az ötletelésre szeretett volna fókuszálni, így a Porschékat tuningoló üzletágát gyorsan eladta a Mansorynak. 2009-ben bemutatták az iChange koncepciót, melynek az áramvonalas karosszéria mellett az volt a lényege, hogy alapból egyszemélyesként, optimális légellenállással használható, de ha kell, a tető nyitásával hárman is utazhatnak benne. Hogy ilyenkor mi van a hátulról becsapó esővel, azt jobb nem firtatni. További érdekessége, hogy a teljesen elektromos hajtás mellett egy etanolos fűtőberendezést is kapott, hogy ilyesmivel ne terheljék az akkumulátorokat.

A Rinspeed két éve mutatta be UC? nevű városi kisautóját, mely elektromos, és méretei úgy lettek kialakítva, hogy hosszabb utakra a vasúti szállítást is igénybe vehesse. Ez sem rossz, de a BamBoo még jobb! A szintén árammal hajtott strandmobilt már csak a beltérben látható kenyértartós dizájn miatt is azonnal gyártásba kéne venni!

Bár az UC funkcióját tekintve emlékeztet a Smartra, a Rinspeed legfrissebb alkotása ennél is tovább megy: elektromos Smart, utánfutóval! A Dock+Go ezzel a megoldással különösebb macera nélkül növeli meg hatótávolságát, vagy éppen rakterét. Egyszerű, de okos.

Svájc egyetlen autógyártójánál csupán öten dolgoznak, anyagilag pedig a partnerek teszik lehetővé, hogy az ötletekből fizikailag is tapintható, mit több, használható járművek születhetnek. A Rinspeed egyedülálló, kreatív, és mindig előre mutat. Ha valaki Zürich környékén jár, nyomja meg a csengőjüket. Ki tudja, mi történik!

A világ legkényelmesebb tankjai Oroszországból

Füst, Fény, Hollywood

Magasélet

Tech
Tech
Tech
Highlife
Highlife
Highlife
Otthon
Otthon