Te is szerelhetsz B-Mercit a Facebookon

Virtuális szerelőcsarnokban segíthetsz teljessé tenni egy Mercedes–Benz B-osztályt. Minden alkatrészhez öt ember kell, a Facebookon hívhatsz segítséget.

Mindig párás szemmel beszélünk a magyarországi gyártású autókról, szeretjük a Suzukit is, az Audira kifejezetten büszkék vagyunk, hát még a legújabb magyar autóra, a B-osztályú Mercedesre. Egy Facebook-alkalmazással most tevékeny részesei lehetünk egy példány megszületésének.

Kiderül, hogy az autógyártás igazi közösségi élmény, hiszen mindenki csak egy mozdulattal segítheti a folyamatot, de könnyedén meghívhatja az ismerőseit is, így hamarosan teljesen elkészülhet a virtuális térben száz alkatrészből álló kocsi, amelynek minden részének megfelelő helyre szereléséhez öt emberre van szükség.

Csalódott halál és hisztis Madonna: a legjobb autóreklámok

Player Autószalon

Egy biztos: az állat sosem hibás. Az viszont bonyolult, hogy akkor ki az, és ki fizet kinek, ha megtörtént a baj. Segítünk eligazodni nyulak, őzek, önkormányzatok és vadásztársaságok között. Kiderül az is, miért volt érdemes figyelni biológiaórán.

Egy útra tévedt vad elütésekor az anyagi kár a kisebb gond, de ha szerencsésen megússzuk sérülés nélkül, előbb-utóbb elkezdjük számolni a százezreket, és szeretnénk, ha valaki meg is térítené a kárunkat. Sok mindentől függ, hogy ki fizet a végén, ezért ha bekövetkezett a baj, mindenképp rendőrt kell hívni. Azt érdemes rögtön az elején tudomásul venni, hogy az állatok sosem hibásak. Mindegy, hogy szarvas, őz, vaddisznó, róka, fácán, nyúl vagy éppen sündisznó, az biztos, hogy régebb óta honos a területen, mint az úttest.

Ugyanakkor azt sem szabad elfelejteni, hogy egy kifejlett vadkan hatszázezer, egy többéves szarvasbika pedig három és fél millió forintot ér az államnak, a mezei nyúl is húszezer forint; aki netán direkt üti el egy jó pörkölt reményében, lopást követ el. A szeptember közepén kezdődő bőgési időszakban a bűncselekmény esetleges megúszásától függetlenül sem jár jól senki a céges teherautó lökhárítójára kent szarvasbikával, hiszen az állat mirigyei által ilyenkor termelt rigyetési szagnak köszönhetően a húsa gyakorlatilag ehetetlenné válik.

Arról sem az állatok tehetnek, hogy az autók erős fényétől azonnali menekülés helyett inkább ledermednek az út közepén, az pedig kifejezetten az emberek sara, hogy ínycsiklandozó kukoricával ültetik be az út menti vidéket. Ezek szerint tehát mindenképp az ember a hibás. De ki fizet?

Amikor az autós a hibás

A józan paraszti ész segít: ha valaki nem a KRESZ szerint, és főleg nem az útviszonyoknak megfelelően vezetett, csak saját magát okolhatja. Szintén így van, ha a baleset után a sietség kedvéért nem hívjuk ki a helyszínelőket. Utólag senki sem fog hinni nekünk. Amennyiben minden szabályt betartva, ám a saját ügyetlenségünk (lassú reakció, a fékezés hiánya) miatt ütöttünk el egy vadat, szintén senki sem fizet majd helyettünk az autónk javításáért, és még örülhetünk is, ha a vadásztársaság állja a saját kárát. Minden a vizsgálattól függ. Ha szándékosan ütünk el egy állatot, vagy ha a reflektortól leblokkolt állatot csapjuk el, minden költség minket terhel. Akkor is mi vagyunk a hibásak, ha szarvasbőgés idején ütünk el egy szerelmes jószágot, ez ugyanis jogi rendellenességnek minősül.

Amikor az vadásztársaság a hibás

A Ptk. 1996. évi LV. törvény szerint  "a vadászatra jogosult köteles megtéríteni a károsult részére a vad által a mezőgazdálkodáson és erdőgazdálkodáson kívül másnak okozott kárt". Ez azt jelenti, hogy hiába van kint a tábla, ez nem mentesíti a vadásztársaságot a felelősség alól. Ha nincs kint a tábla, még egyértelműbb a helyzet. Illetve lenne, ha ez a gyakorlatban is így működne. Valójában ha a vadásztársaságokról remélünk pénzt, jó kis meccsre lehet számítani. Hiába hiányzik a tábla, a felelősséget egymás között passzolgathatja a helyi önkormányzat, az útkezelő és a vadgazda. Saját vétlenségünket nehéz bizonyítani, az esetek többségében a vadásztársaság csak a vadkárt vállalja. Könnyebb a helyzet, ha egy rossz irányba terelt hajtás következtében kerültek az állatok az útra, bár ilyen amatőr hibára kicsi az esély. A társaságok igyekeznek az etetőket is minél távolabbra helyezni az úttesttől, hiszen senki sem félti úgy az állományt, mint ők.

Amikor az önkormányzat a hibás

Ha a vadásztársaság bizonyítani tudja, hogy az önkormányzati bürokrácia labirintusában kavarodott el a több hónapja beadott táblakihelyezési kérvény, az önkormányzat a hibás. Persze, csak ha mi angyalok voltunk a felelősség-vizsgálat szerint.

Amikor az út karbantartója a hibás

Ha az útszéli növényzet elhanyagolt, nincs levágva, és ezért történik a baleset, a karbantartó a hibás. A helyszínelők ezt elég egyértelműen eldönthetik.

Állati adatok

A szarvasok általában éjszaka, csapatban (rudliban) közlekednek, ezért ahol eggyel találkoztunk, valószínűleg többel is fogunk. Az őz ezzel szemben magányosan bandukol, de a gida követi az anyját. Ne várjunk sokat az őzektől: elég butácskák szegények, így különösen figyelni kell rájuk. Persze egy harminckilós őz pusztítása semmi egy kétmázsás vaddisznóéhoz képest: ha az beesik az ablakon, nem sok jó vár ránk. A kukoricások állandó vendégei, mezőgazdasági területek mellett érdemes számolni velük.

Bár a disznókra jobb esetben tábla figyelmeztet, a mezei nyulaknak már nem jár ekkora megtiszteltetés. A bő hatkilósra is meghízó nyulak zokszó nélkül leülnek az út közepére, főleg ha fényt látnak (a duda segít). A fácán áprilisban, a párzási időben rohangál a legtöbbet, de az útszéli magvak is a civilizáció felé csábítják. Hajlamos pont túl későn felrepülni, összetörve a szélvédőnket. Egy mozgásképtelenné tett fácánnak a róka örül leginkább, akivel nem csak erdős területeken, hanem a települések környékén is találkozhatunk, mert hajlamos a veszettségre, és mert imád tyúkot lopni.

A vadbaleseteket teljesen nem tudjuk kizárni, ám ha betartjuk az alapvető játékszabályokat, nagy eséllyel megússzuk Bambi kivégzését, a sajátunkról nem beszélve.

 

Van egy működőképes biciklink. De mit kér a KRESZ, mit vigyünk magunkkal minden tekerésnél, és mit érdemes beszerezni az otthoni karbantartáshoz? A Player utat mutat!

Magam is a minimálbiciklik híve vagyok, hiszen Colin Chapman elvét követve minél kevesebb fölösleg van valamin, annál hatékonyabb győzi le a fizikát. Csupasz biciklikkel rohangálni ettől függetlenül veszélyes és szabálytalan is. A KRESZ és a józan ész is megkövetel bizonyos kiegészítőket.

Amit viszünk magunkkal

Megbüntethet a rendőr, ha nincs a biciklinken: fehér színű fényt kibocsátó első lámpa, vörös színű fényt kibocsátó hátsó lámpa vörös prizmával kiegészítve, két fék, csengő, fényvisszaverő prizma legalább az első keréken, valamint fényvisszaverő ruházat, ha a körülmények megkívánják.

Ami a lámpát illeti, a dinamós módszert jobb elfelejteni, hiszen ha nem tekerünk, nem világít, ezáltal veszélyes. Előre a lehető legkisebb méretű LED-lámpát tanácsos beszerezni: erős a fényük, másrészt alacsony az energiafelhasználásuk, így tovább tart az elem. Hátra elég egy villogó: szerintem sokkal jobban látható, mint egy folyamatosan világító lámpa (bár ezt sokan vitatják, és a KRESZ is az állandó vörös fényt kéri. Nem gond, hisz ami villogni, az simán világítani is tud). A probléma a lámpák esetében az utcán parkolás, hiszen kénytelenek leszünk magunkkal vinni őket, bárhol is hagyjuk a biciklit.

A jó hír, hogy ebben az esetben mindenképp kell, hogy legyen nálunk valamiféle biztonsági lánc, és hacsak nem a vázra kötöttük, a táskákban lapul. Ha pedig van táskánk, a lámpáknak is lesz hely. Láncokra és lakatokra érdemes áldozni egy kicsit, mert a gyengébbeket tényleg pillanatok alatt kivégzik az arra szakosodottak, így a garasoskodásnak ráfizetés a vége. Spórolni úgy lehet, ha a hivatalos biciklilánc helyett külön láncot és lakatot veszünk egy iparcikk boltban. Persze az egész megkerülhető, ha Kevin Scottnak hívnak:

A csengő ugyan foglalja a helyet a kormányon, de nem mindenki érti, hogyha visszaváltasz kettőt, vagy épp a torkod köszörülöd, akkor azt szeretnéd, hogy menjenek az útból. A kommunikáció hatékonyabb, ezáltal biztonságosabb módja a csilingelés. Mi a Chuck Norris-ost ajánljuk, vagy egy mozdony kürtjét valami MÁV-os selejtezésből, és kérjük, hogy ne a szabályosan közlekedő gyalogosok ellen vesd be.

A két fék a fixis hipszterek réme, de az egyszerű tény az, hogy két fék több mint egy, vagy netán nulla. Ha lassan gurulsz, az első fék a hatásosabb, ha meg gyorsan, a hátsó. Kiskapu nincs, fék kell!

A prizma a küllőkön ovis, ezt nem vitatom. Cserébe tényleg hasznos, hiszen oldalról senki sem veszi észre a lámpánk irányított fényét. A megoldást a dizájner prizmák jelenthetik, melyek nagy része ugyan a lányokat célozza, de az igazi véreshurka-rajongó Playerek is megtalálják a vállalható kompromisszumot:

A ruházat sarkalatos kérdés, hiszen senki sem akarja tönkretenni gondosan kiválasztott szerkóját egy neonzöld mellénnyel. Gond egy szál se, este is elég az amúgy házibulikon egymás karjaira dobott, egy darabig roppant szórakoztató fényvisszaverő csík. Aki a lámpák, a malacos prizma és ennek ellenére is elüt, az ellen más sem segít. A sisak viszont még ekkor is életet menthet, így hiába kolonc mindenhova hurcolni, a frizura tönkretétele mellett is ajánlott használni.

Jobb nem erőltetni a csomagtartókat, kosarakat. Bárhova is tesszük őket, a rájuk helyezett tárgyaktól drasztikusan megváltozik a bicikli súlyelosztása, ami könnyen balesetekhez vezethet. A pumpa is fölösleges: ha nem stimmel a nyomás, ott a benzinkút (bár ehhez érdemes magunknál tartani egy átalakítót a szelephez), amúgy meg csak ellopják. A kulacs ellenben jó ötlet, a folyadékveszteséget ugyanis praktikus folyamatosan pótolni a tűző melegben.

Egyéni preferencia kérdése a sárvédők felszerelése: ha műanyagok, letörnek, ha fémek, elgörbülnek, és beleérnek valamibe, amibe nem kéne. Alájuk tapad a sár, ezáltal legrosszabb esetben likvidálják a fékeket, ráadásul esős időben is csak a víz egy részét fogják meg. Igazából egyetlen előnyük, hogy használatukkal egy durvább vizes menet után a disznóskálán nem egy nagyon boldog vaddisznó, hanem mondjuk, mint egy tiszta ólban tartott falusi koca szintjén foglalunk helyet. Ez is valami.

Végezetül: a gyorszárakat cseréljük rendes anyacsavarokra! Nem vagyunk versenyzők, ez nem a Tour de France, viszont mind a kerekek, mind egy új nyereg sokba kerülnek, ha lenyúlják, nem beszélve a vállon hazacipelés kellemetlenségeiről.

Amit otthon tartunk

Ha megoldható, érdemes a lakásban tartani szeretett biciklinket. A statisztikák szerint a lépcsőházakból tűnik el a legtöbb kerékpár, az erkélyen pedig az időjárás viszontagságai rövidítik az alkatrészek életét. Persze az elkerülhetetlenül piszkos kerekek mindenütt nyomot hagynak, a hely pedig kevés. A megoldás egy akár otthon is elkészített állvány, vagy éppen egy plafonba fúrt hurok. Biztos akad holttér a lakásban, itt a remek alkalom a hasznosítására. A lepergő piszok pedig csupán három húzás a porszívóval. Ha a falat féltjük, fessünk le egy kockát olajfestékkel, netán tegyünk oda mosható matricát. Mindkettő esztétikus megoldás.

Ami a karbantartást illeti, az imbuszkulcskészlet az első lépés. Számos fontos beállítást csak ennek segítségével tudunk elvégezni. Olaj, rongyok, a kellő méretű csavarkulcs, gumijavító-szett és pumpa egészítik ki a csomagot. A gumi leválasztásához szükséges szerszámok filléres tételek, az otthoni abroncscserével pedig sokat spórolunk.

Érdemes megtanulni, hogyan lehet beállítani a fékeket és a váltókat. Néhány csavarhúzás rengeteget jelenthet. Az internet tele van a házi bicikliszerelést segítő útmutatókkal, lehet gyakorolni. Ha valami végül nem megy, még mindig ott a szerviz.

Ha az alapbeállítások már mennek, akár a lánccserét is megpróbálhatjuk. Az ehhez szükséges szerszámok szintén nem kerülnek sokba, cserébe ezzel is faraghatunk a szervizköltségből.

A biciklizés a függetlenségről szól, a játék pedig egyszerű: ha betartjuk a szabályokat, békén hagy a hatóság, ha pedig megtanuljuk a karbantartás csínját-bínját, közelebb kerülünk a bringánkhoz, mint valaha. Jó tekerést, Playerek!

Motorral vagy anélkül, kétkeréken a Playerrel!

A bicikli mint stíluselem – interjú a magyar Cycle Chic alapítójával