Egy hete és pár napja használom az új retinás MacBook Prómat (továbbiakban rMBP), így itt az ideje, hogy megírjam a tapasztalataimat.
Külső
Nem, nem csak a kijelző a lényeg. Az egész gép. Konkrétan arról van szó, hogy szerelmes vagyok ebbe a gépbe. Apple laptoppal kapcsolatban még nem éreztem hasonlót, mert bár szerettem az unibody MacBook Prót, de ennyi. Most pedig itt van az rMBP, ami álmaim laptopja. A MacBook Air megjelenése óta reméltem, hogy a MacBook Prókból is elhagyják végre a DVD olvasót, ezáltal vékonyabb és könnyebb unibody házat tervezve nekik. Az iPhone 4 megjelenésekor szétfikáztam a designt, amit egyrészt azért hamar megszoktam, másrészt magasról tettem a designra amikor megláttam a retina felbontású kijelzőt. Az iPhone 4 után minden eszközbe ilyen kijelzőt akartam. Mindent megkaptam, amire vágytam. Fél kilóval könnyebb lett a gép, nem látok pixeleket az egyébként az előző gépemhez képest nagyságrendekkel jobb minőségű kijelzőn.
Kijelző
Odaraktuk a régi MacBook Pro mellé, addig csak simán láttuk, hogy gyönyörű a képminősége, de a MacBook Próval összehasonlítva számszerűsíteni is tudtuk ezt a különbséget: kétszer jobb. Mindenben. Az IPS panel aláz és a földbe döngöl. Betekintési szög bárhonnan, feketéje sötét, mint az éjszaka, a színek odavernek. Ja és nem mellékesen nem látsz pixeleket. Fenomenális. A CRT monitor óta nem volt ilyen, többféle felbontás közül választhatunk, persze eddig is át lehetett váltani kisebbre vagy nagyobbra a felbontást, de ha nem a natív felbontásra állítottuk a laptopunk kijelzőjét, akkor homályos lett minden. Nos, itt a natív felbontás 2880 x 1800, tehát bőven van pixel, de persze nem ebben a felbontásban fogjuk használni a gépet. Ekkora felbontásban nem fogjuk tudni sokáig olvasgatni a bolha méretű betűket, mert bár tűelesek, egyszerűen túl kicsik. Nyilván az Apple megoldotta a problémát, és a System Preference-ben beállíthatunk 1440 x 900-nak (normál 15 inches MacBook Prónak megfelelő), 1680 x 1050-nek (Hi-Res MacBook Prónak megfelelő), és 1920 x 1200-nak (17-es MacBook Prónak megfelelő) felbontást.
Tehát pontosan akkora betűket, illetve ablakokat fogunk látni mint a fent felsorolt gépeken, csak persze minden sokkal élesebb lesz mint eddig. Én személy szerint kétféle felbontást használok az új gépemen. Netes olvasgatáshoz az 1440-nek megfelelőt, de például ha Aperture-t vagy Final Cutot használok, akkor átállítom az 1920-as felbontásra, hogy bőségesen legyen hely például az editálandó videónak, meg a timeline-nak. A régi nagyfelbontású gépemen, 1680 x 1050-es felbontás volt, ami jó kompromisszum, ellenben estére az egész napos hajtás után fáradtan, nem egyszer kellett megnövelnem a betűk méretét Safariban, mert fárasztó volt a kis karaktereket olvasni. Az rMBP-n ez megszűnt, többnyire az 1440-nek megfelelő felbontásban használom a gépet, így nem fárad a szemem, melóra meg feltolom 1920-nak megfelelő felbontásba, és jónapot. Ha lementem, a screenshot mérete 3840 × 2400 képpont, ennyi pixelből rakja ki jelen esetben a Final Cut X-et, aztán ezt a hatalmas felbontást nyomja össze a 2880 x 1800 pixelre, és jeleníti meg 1920 x 1200-nak megfelelő felbontásban. Jó bonyolult így első hallásra, de így oldották meg az Apple programozói, hogy tűéles legyen minden. Tudnak valamit. Nehéz leírni, hogy mennyire sokat számít, leginkább élőben érdemes megnézni mindenkinek a saját szemével, még most is minden nap elképesztő élmény használni a gépet. Sokan kérdezik, hogy tényleg kevésbé tükröződik-e mint a régi glossy gépek, mert az Apple állítása szerunt, 75 százalékkal kevesebb a tükröződés. Amíg nem láttam a saját szememmel, addig én is azt hittem, hogy ez csak marketing rizsa, de most, hogy használom, azt kell mondjam, tényleg nem kamuztak. Az rMBP-tól viszont nem kell félni, még akkor is tökéletesen látható minden, ha konkrétan a hátunk mögül süt a nap. Nyilván van valamennyi tükröződés, de egyáltalán nem zavaró, teljesen jól használható, ráadásul az IPS panel minősége odaver rendesen.
Üzemidő, hang, végszó
Ami nagy királyság, hogy ezt a sebességet, egy jóval könnyebb gépben kapom meg, mindössze 2 kg az eddigi 2.5 helyett, illetve egy kevésbé melegedő gépet is sikerült terveznie az Apple-nek. A régi modellel összehasonlítva 45 helyett 40 fokra melegszik a rMBP, ami a mostani kánikulában sokat számított. Itt jegyezném meg, hogy már az új oprendszert használom, mert igazából a Mountain Lion az a rendszer ami tökéletesen optimalizálva van az rMBP-re, sima Lion alatt, sok oldalon akadozott a scroll, viszont a Mountain Lion alatt szépen folyik minden. Üzmidő: A könnyebb és vékonyabb unibody ház és a nagyobb teljesítmény ellenére, az üzemidő is megmaradt, simán hozza a 7 órát, de volt már 10 óra is nem egyszer. Reggel leveszem a töltőről a gépet, egész nap hurcibálom, tárgyalásról tárgyalásra, és bírja. Videót nyilván nem akksiról rendelerek, de net, iwork, ichat, stb mellett tényleg nincs szükség rá, hogy magunkkal cipeljük a töltőt egész nap. Jelzem nincs flash a gépen, teljesen letiltottam Safari alatt, mivel ha lenne, akkor 4 órára csökkenne az üzemidő, és tényleg nem a flasht akarom szapulni, de egyszerűen ez a helyzet, a megnyitott tabokon a híroldalak, bannerek stb. pörgetik a procit teljesen feleslegesen. Ne használjatok flasht ha rám hallgattok.
Sokan kérdezték, hogy tényleg halkabb-e az újratervezett ventillátor. Megmondom őszintén, nem igazán hallani a különbséget. Átlag használat mellett semmi hangja a gépeknek, ha meg a Final Cut rendelel, akkor ahogy eddig is, ez is felpörgeti a ventiket. Ha akarom ráfoghatom, hogy csöndesebb lett. Ami viszont jelentősen javult, az a beépített hangszórók hangereje. Nyilván nem ver mellbe a basszus, de jóval nagyobb hangerőt kapunk mint az előző generációs gépeken.
Mindettől függetlenül, csak azt tudom mondani, hogy a Retina MacBook Pro a világ legjobb laptopja, nagyon boldognak és szerencsésnek fogja magát érezni mindenki, aki egy ilyen gépet birtokolhat. Én pontosan így érzem magam, imádom a gépet, minden nap kellemesebbé teszi a munkát.