A huszadik század eleje óta többen is álmodtak már V12-esnél nagyobb motorokról, és időnként valóra is váltották ezt az álmot: az autózás történelme során akadt egy pár izgalmas típus, amit 16 hengeres motorral szereltek.
A harmincas években a legtehetősebb amerikai vásárlók, ha autót akartak, akkor nagy valószínűséggel egy Cadillac-bemutatóterembe léptek, ahol akkoriban a V16 számított az abszolút csúcsmodellnek. A piaci megjelenését katasztrofálisan időzítették, ennek ellenére ez volt az egyetlen V16-os motorral szerelt autó, amelyet nagyobb sorozatban gyártottak, több mint négyezer példány készült belőle. Később már csak néhány prototípushoz, versenyautóhoz és egzotikus szupersportkocsihoz vették elő a 16 hengeres motor ötletét, ezekről lesz most szó.
Cadillac V16
1929-ben, amikor az amerikai tőzsde teljesen összeomlott, a Cadillac már négy éve dolgozott az új csúcsmodelljén, amit minden korábbinál nagyobb motorral szereltek. A dübörgő húszas években ugyanis, amikor az amerikai gazdaság szekere még jól ment, a legtehetősebb vásárlók minél drágább és erősebb autókat kerestek. A Cadillac őket szolgálta ki a V16-os modelljével, amit teljesen titokban fejlesztett, ezért igencsak nagy meglepetést okozott a bemutatójával 1930-ban a New York-i autószalonon.
A Cadillac V16-os motorja igazi mestermunkának számított.
A 7,4 literes lökettérfogata a tizenhat hengerhez képest nem számított soknak, a két karburátorral szerelt motor példásan kifinomultan működött. 165 lóerős teljesítményét és 433 Nm nyomatékát háromfokozatú sebességváltón keresztül juttatta a hátsó kerekekre, a nagy nyomatéka pedig lehetővé tette, hogy
állítólag már sétatempónál harmadik fokozatba lehetett tenni, és onnan sebességváltás nélkül gyorsult 130 km/órás sebességig.
Az amerikai gazdaság tehát nem ment túl jól, de a típus eladásai kedvezően alakultak, legalábbis eleinte. Az első időszakban minden ötödik eladott Cadillac egy V16-os volt, 1930-ban még 2500 darabot vettek meg belőle, a harmincas évek végére azonban mindössze évente ötvenet tudtak eladni. Pedig a fejlesztésével nem álltak meg, 1934-ben a teljesítményét 185 lóerőre növelték, 1938-ra pedig egy teljesen új 7,1 literes motort építettek, aminek a teljesítménye ugyan nem változott, de sokkal könnyebb volt az elődjénél.
Marmon Sixteen
Nem csak a Cadillacnek jutott eszébe 16 hengeres motort építeni. A mára feledésbe merült Marmon Motor Car Company a neves riválisa előtt belefogott a fejlesztésbe, de csak a Cadillac után, 1931-ben tudta bemutatni a Sixteen névre keresztelt modellt, amit 8 literes, 200 lóerős motorral szereltek. Csak 400 darabot sikerült gyártani belőle 1933-ig, amikor csődbe ment az innovációiról ismert Marmon.
Tudtad?
A Marmon Wasp volt a világ első versenyautója, amin visszapillantó tükröt használtak, azt a kis állványt ott a kormánykerék előtt. Ray Harroun indult vele 1911-ben az legelső Indianapolis 500-on, de a futam után azt mondta, hogy a téglával borított pályán teljesen haszontalan volt a tükör a rázkódás miatt.
Auto Union
A 16 hengeres motorok az autósportban is bemutatkoztak, elsőként a Maserati versenyzett vele 1929-ben Monzában, és nem sokkal később rekordot is felállítottak 245,9 km/órás sebességgel. A harmincas években a legendás ezüstnyilakat, a német Auto Union versenyautókat is V16-os motorokkal szerelték. 1936-ra a Type C-ben a 6 literesre növelt kompresszoros erőforrás már
630 lóerőt teljesített az alig négy méter hosszú, 825 kilogrammos versenyautóban, amely ezzel 340 km/órás sebességet ért el.
British Racing Motors
Kezdetben a Formula–1-ben is megjelentek a 16 hengeres motorok, de nem volt túl hosszú a pályafutásuk. A BRM az ötvenes évek elején használt 1,5 literes, kompresszoros V16-ost, de hiába volt csaknem 600 lóerőre képes, a konstrukció nem vált be. A teljesítményét ugyanis csak 12 ezres fordulatszámon, és szűk tartományban volt képes leadni, a vezethetőségével és a megbízhatóságával is akadtak problémák.
A legnagyobb sikerét 1953-ban aratta, amikor Juan-Manuel Fangio futamot nyert a 300 km/órára képes versenyautóval.
Itt meg is hallgathatod, hogyan szól a BRM V16-osa:
BMW „Goldfisch”
A huszadik század második felében sem merült teljesen feledésbe a 16 hengeres motorok ötlete.
A nyolcvanas években a BMW-nél építettek egy lenyűgöző prototípust az akkori 7-es sorozatból, amibe 6,6 literes V16-ost építettek.
A hatalmas motor csak úgy fért a limuzin orrába, ha a hűtőt a csomagtérbe tették, ezért a formája finoman szólva is befejezetlennek tűnt. 408 lóerős teljesítménye figyelemreméltó volt akkor, amikor a 750i-ben az ötliteres V12-es még 300 lóerőre volt képes, és az AMG által tuningolt 6 literes Mercedes is 385 lóerős volt.
Rolls-Royce 100 EX
A Mercedesről szólva a nyolcvanas évek végén a stuttgarti márka is 16 hengeres motoron dolgozott, a 8 literes erőforrást a korabeli S-osztályba szerelték, de a 35 prototípust nem követte sorozatgyártás. A BMW-féle motorral kísérleteztek még a Bentley-nél a Mulsanne-ban, és eredetileg a Rolls-Royce Phantom számára is egy 9 literes V16-ost képzeltek el. A nemes limuzin végül V12-essel került gyártásba, és nem hiszed el, de
a nagy autórajongó Rowan Atkinson közbenjárására mégis építettek egy V16-os prototípust az egyik Johnny English-filmhez.
Cizeta Moroder V16T
Ha rajongsz az autókért, akkor biztosan ismerősen hangzik a Cizeta neve, amit szintén V16-os motor hajtott.
Az ék alakú formáját Marcello Gandini eredetileg a Countach utódjának tervezte, de a Lamborghini túl merésznek tartotta.
A Cizeta 6 literes V16-osa két Lamborghini-féle V8-asból készült, a hatalmas motort nem hosszában, hanem keresztben szerelték az autóba, ami 547 lóerős teljesítményével 4 másodperc alatt gyorsult százra és 328 km/órával száguldott. A négy bukólámpájáról is felismerhető Cizeta 1991-től 2003-ig csak 14 példányban készült.
Cadillac Sixteen
A Cadillac nem felejtette el a múltját, és 2003-ban egy fantasztikus tanulmányautóval állt elő.
A Sixteen motorja egy 13,6 literes V16-os volt, ami legalább 1000 lóerőre és 1350 Nm-re volt képes,
négyfokozatú automata sebességváltóján keresztül a hátsó kerekeket hajtotta, és használaton kívül nyolc, vagy akár tizenkét hengert is képes volt lekapcsolni. Az 5,67 méter hosszú tanulmányautó óriási sikert aratott, és időről időre felröppentek a hírek a sorozatgyártásáról, de a Cadillacnek végül már sosem lett ekkora limuzinja.
Bugatti Veyron
A 16 hengeres motor koncepcióját a Bugatti vitte sikerre, de már más formában.
A Volkswagen által fejlesztett 8 literes erőforrás nem V16-os, hanem négy hengersoros W16-os,
tulajdonképpen két VR8-as motorból született. Nemcsak a Bugattiban, hanem a kétüléses, középmotoros Bentley Hunaudières tanulmányautóban is megjelent 1999-ben, majd a következő évben az Audi Rosemeyer koncepcióban is láthattuk. A teljesítménye folyamatosan nőtt, az 1001 lóerős Veyron és az akár 1600 lóerős Chiron után a Bolide már 1850 lóerős lesz.
Jimenez Novia
Persze a W16-os motort is már jóval a Bugatti előtt kitalálták. Ramon Jimenez francia motorversenyző ötlete volt
a négy darab négyhengeres Yamaha-motorból épített 4 literes W16-os,
amit a Novia szupersportautóba épített. 1985-ben kezdte a fejlesztését, és a munka tíz évig tartott, mire elkészült a szénszálas anyagból épült prototípus, ami 3,1 másodperc alatt gyorsult százra, és az erre a célra lezárt francia autópályán 380 km/órát ért el. Jimenez a 24 órás Le Mans-i futamon is indult volna vele, de az álmát nem sikerült valóra váltani.
Devel Sixteen
Szintén régóta készül már egy másik 16 hengeres szuperautó is, amit Dubajban fejlesztenek.
A rakétaformájú Devel Sixteen motorja 12,3 literes V16-os, ami négy turbóval legalább 3000 lóerős lenne,
de a merészebb tervek szerint készülne egy 5000 lóerős dragster is, szigorúan zárt pályás használatra. A prototípust már 2013 óta mutogatják, és bár mozgásban is láthattuk a koncepciót, nem túlzás azt állítani, hogy az 500 km/órás sebességet célzó Sixteen még igencsak messze van attól, hogy valóra váljon.
V16-os repülőgép
A 16 hengeres motorokat használták hajókban, mozdonyokban is, de az első alkalmazása nem a Cadillacben, hanem egy repülőgépen volt. Léon Levavasseur tervezte az Antoinette VII-et, ami 1909. július 25-én emelkedett a magasba először, éppen aznap, amikor Louis Blériot átszelte a La Manche-t a saját gépével. Hubert Latham kedvét nem vette el az eredmény, két nappal később megpróbálkozott a csatorna átrepülésével, de az Antoinette VII a túlsó parttól egy mérföldre a vízbe esett, a brit haditengerészet csatahajója mentette ki. 1910-ben ez az Antoinette VII kapta meg a szóban forgó 100 lóerős V16-os motort.