Csak egy példány készült belőle, mégis nagyon ismerősnek tűnik a Volvo tanulmányautója, amit éppen harminc évvel ezelőtt mutattak be, és aminek a dizájnja és a technikája is megváltoztatta, amit addig a márkáról gondolhattunk.
A kilencvenes évek fordulópontot jelentett a Volvo számára, az évtizedek óta szögletes, megbízható és biztonságos autókat gyártó márka készen állt a változásra. A kor szelleme futurisztikus formájú és fejlett technikájú tanulmányautókat eredményezett, és 1992-ben a párizsi autószalonon a Volvo is bemutatta a saját elképzelését a jövőről.
Az Environmental Concept Car, röviden ECC azt mutatta meg, hogy 1992-ben hogyan képzelte el a Volvo az ezredforduló kényelmes, biztonságos és környezettudatos családi autóját. A koncepció alapjában határozta meg a Volvo következő időszakát, hiszen nem kell nagyon hunyorítanod ahhoz, hogy észrevedd benne az 1998-ban bemutatott S80 vonalait.
Gázturbinás hibrid
Pedig az ECC elsősorban nem is a formájával, hanem a technikájával nyűgözte le a közönséget a párizsi autószalonon. A sajátos hibrid rendszerben a kerekeket elektromotor hajtotta, amit egy tiszta üzemű gázturbina látott el energiával. A teljesítménye ugyan a 100 lóerőt sem érte el, de az akkumulátorról képes volt 145 kilométert megtenni tisztán elektromosan.
A tanulmányautóhoz felhasznált anyagokat úgy választották ki, hogy a gyártásuk minél kisebb hatást gyakoroljon a környezetre, és nagymértékben újrahasznosítható legyen. Az alumínium használatával az autó tömegét 1580 kilogrammra szorították,
a műszerfalán pedig akkoriban nagy dobásnak számított a forgalmi információkat is mutató navigációs kijelző.
A lekerekített orrával az áramvonalas karosszéria légellenállási együtthatója 0,23 volt, ezért a szerény teljesítménye ellenére sem számított lassúnak. Hibrid módban 12,5 másodperc alatt gyorsult százra, de tisztán elektromosan 23 másodpercre volt szüksége hozzá, a végsebessége 175 km/óra volt. A hatótávja egy tank üzemanyaggal elérte a 668 kilométert.
A forma forradalma
A műszaki tartalma annyira különleges volt, hogy teljesen elterelte a figyelmet az ECC formájáról, pedig a tanulmányautó dizájnja alapjában vége határozta meg a Volvo következő évtizedének stílusát, ezzel rengeteg olyan új vásárlót szerezve a márkának, akiket már nem hatott meg a kockaforma kombik idejétmúltnak tartott külseje.
Pedig maga a Volvo is éltette a szögletes autók kultuszát, szinte teljesen elfeledtetve, hogy egykor olyan vonzó modelleket is gyártottak, mint a P1800.
Az új stílus Peter Horbury érdeme, aki 1991-ben lett a Volvo vezető formatervezője.
Korábban dolgozott a 480 ES dizájnján is, ami ék alakú karosszériájával és bukólámpáival lógott ki a márka hagyományos kínálatából.
Horbury azt tervezte, hogy egy olyan csúcsmodellt alkot, amelynek stílusa a kisebb modelleken is megjelenhet, irányt mutatva a márka jövőbeli stílusához. A lekerekített kockaforma Volvo 850 formája még az érkezése előtt készült el, majd a kilencvenes években olyan modelleken dolgozott, mint a formás S40 és V40, vagy a csinos C70.
Karakteres vállak
Harminc évvel később könnyen kijelenthető, hogy az ECC formája szinte teljes egészében valóra vált a sorozatgyártásba kerülő S80-on. A tanulmányautón jelentek meg először a karakteres vállak, amelyek az első sárvédőktől a hátsó lámpákig vonultak, valamint a hangsúlyosan kiemelt motorházfedél, és a hátsó szélvédővel egy ívet alkotó csomagtérfedél.
Harminc éve azonban a közönség nem sokat foglalkozott az ECC formájával, hiszen annyira eltért a Volvo akkori stílusától, hogy azt gondolták, a rendhagyó külső célja nem más, mint felhívni a figyelmet a koncepcióban dolgozó innovatív technikára.
Horbury mindeközben titkon, mégis mindenki orra előtt forradalmasította a Volvo dizájnját.
A rendhagyó formavilágra végül a Volvo vezetése is rábólintott, és 1998-ban már sorozatgyártásra készen jelent meg az S80, amely
sablonként szolgált a kisebb, még sikeresebb S60-hoz, és a Volvo új korszakát megkoronázó XC90-hez,
amivel a márka beléphetett a szabadidő-terepjárók egyre ígéretesebb, máig népszerű táborába.
Horbury lépése kockázatos volt, de kifizetődött a Volvo számára, a márkát ugyanis továbbra is a biztonságos családi autókról ismerték, de a dizájnjuk miatt még többen rajongtak értük. Érdekes módon az ECC formája hamarabb vált valóra, a gázturbinás hibridhez hasonlóan hatékony hajtásláncok pedig csak napjainkban kerültek előtérbe.
Ez is érdekelhet: