Ha egy Bugatti végsebessége a gyári adatok szerint jóval 400 km/óra felett van, akkor miért ne lehetne közúton is kipróbálni, hogy mire képes? Radim Passer cseh milliárdosnak már két Bugatti is áll a garázsában, de neki is évekbe telt, mire biztonságosan ki tudta próbálni a négyszáz feletti tempót.
Radim Passer a Forbes listája szerint a harmincharmadik leggazdagabb ember Csehországban. Ha ez nem sokat mond neked, és miért is mondana, akkor viszonyításképpen elmondhatjuk, hogy a magyar listában Simicska Lajos foglal el hozzá hasonló pozíciót. Csak éppen Passer óriási autórajongó, de ő nem egy versenypályát építtetett a háza mögötti kertben, hanem elképesztő szuperautókat tart a garázsában, és igyekszik ki is használni azokat.
1994-ben, amikor először meglátta a visszatérő legenda Bugatti szuperautóját a genfi autószalonon, akkor tudta, hogy ha sportkocsija lesz, csak olyat akar majd, mint az EB110 GT.
De harmincévesen még nem volt rá elég pénze, évekkel később pedig már a Bugatti sem létezett,
az olasz háttérrel felélesztett cég rövidesen csődbe ment, Passer pedig vett helyette egy Lamborghinit. Csak a kétezres évek közepén került ismét a szeme elé a Bugatti.
Miért vegyen még egyet?
2007-ben végül megvette a Veyront, ami minden álmát teljesítette, hiszen 1001 lóerős teljesítményével és 431 km/órás végsebességével a világ leggyorsabb szuperautójának számított. A Bugattinál miután látták, hogy Passer ki tudja fizetni az autójukat, rögtön győzködni kezdték, hogy vegyen még egyet. A cseh üzletember azonban pragmatikusan gondolkodott, és azt felelte, hogy
miért vegyen még egy Bugattit, ha még ennek sem próbálta ki a végsebességét?
Sosem ment vele 400 km/óra felett, de a gyáriak megpróbáltak neki segíteni benne. Felajánlották, hogy kipróbálhatja az autót a Volkswagen gyári tesztpályáján, ahol a szuperautók végsebességét szokták tesztelni, de a pálya sűrű programja miatt szinte lehetetlen volt időpontot találni. Amikor pedig sikerült, akkor kiderült, hogy 200 ezer eurót kérnek érte, amiből Passer egy Porschét is tudott volna venni, így inkább visszautasította a lehetőséget.
Irány az Autobahn!
Mondhatnád, hogy hiszen ott a sebességkorlátozás nélküli német autópálya, de az Autobahnon sem olyan egyszerű 400 km/órával menni, mint gondolnád. Két olyan helyet néztek ki, ahol legalább 10 kilométer hosszú egyenesben három sáv áll rendelkezésre, de az egyikre – valószínűleg nem véletlenül – hamarosan sebességkorlátozást tettek ki.
A másik kiszemelt szakasz a Berlin és Hannover közötti A2-es autópályán volt, itt hétvégén, hajnalban tervezték kipróbálni a négyszázas tempót. Ekkor ugyanis csak egy páran poroszkálnak a külső sávban, így két sáv áll rendelkezésre, és a domborzatnak köszönhetően rendkívül hosszú szakaszt lehet belátni. A kísérlet azonban ezzel együtt sem sikerült elsőre.
Az első próbálkozásnál a hőmérséklet nem volt megfelelő, 7 Celsius-fok alatt ugyanis nem engedélyezi a végsebesség elérését az autó. A következő alkalommal a sebességváltóval akadt gond, majd Passer egy időre felhagyott a kísérletezéssel, mert megházasodott és gyermeke született. De nem hagyta nyugodni a négyszázas tempó elérése, ezért néhány éve ismét belefogott.
A Veyron kipipálva
A végsebesség próbája előtt kötelezően el kell vinni az autót a Bugatti molsheimi központjába egy alapos átvizsgálásra, és új abroncsokat is kell venni rá, amelyekben a sebességteszt idején nincs több 1500 kilométernél. A költsége ennek mintegy 50 ezer euró, de ha a tulajdonos elmulasztja, akkor ugrik a garancia, és persze a saját és mások életét is kockáztatja.
Az alapos előkészületnek meglett a gyümölcse, végül három alkalommal is sikerült elérni a 400 km/órás sebességet,
a harmadik próbálkozásra a GPS-es műszer 402,5 km/órát mutatott. Mivel nyomon követték a kísérletet, ezért a Bugattitól is gratuláltak neki az eredményhez, és a Chiron vásárlásának ígéretére sem felejtették el emlékeztetni.
15 éve még tesztpályán is nagy szám volt ez az eredmény:
A Veyron annak idején 1,3 millió euróba került, míg a Chiron ára legalább 3 millió euróra rúgott, csak az előlege 200 ezer eurót tett ki. Passer elvárása szerint pedig jobbnak is kellett lennie az elődjénél. A választása a Chiron Sport változatára esett, ami 150 ezer euróval került többe, de a Bugatti ígérete szerint nemcsak egyenesben gyors, hanem a kanyarokban is stabilabb.
A Chiron elképesztőbb
De vajon tényleg annyival jobb a kétszer olyan drága Chiron, mint az elődje? A választ alighanem elfogadhatjuk egy olyan tulajdonostól, akinek immár mindkettőből áll egy a garázsában. Passer szerint már a Veyron is az autózás csúcsának számított, minőség és biztonság terén a legmagasabb színvonalat hozta, de a Chironnal még ezt is képes volt felülmúlni a Bugatti.
A megnövelt teljesítmény szerinte főleg nagy tempónál érezhető, minél közelebb kerül a végsebességéhez, annál inkább. A Veyron is egyenletesen gyorsult 380 km/óráig, de onnan már csak lassan lépdelt felfelé, míg a Chiron itt sem veszti el a lendületét. A különbség számokban is mérhető. A Veyron 2,5 másodperc alatt gyorsul százra, a Chironnak 2,4 másodperc kell hozzá. Nem nagy szám, mondhatnád, de a java csak most jön: a kétszáz 7,3 másodperc helyett 6,1 alatt van meg, a háromszázat pedig 16,7 helyett 13,1 másodperc alatt teljesíti az újabb modell.
Míg a Veyron még 55,6 másodperc alatt érte el a 400 km/órát, addig a Chiron számára 32,6 másodperc is elegendő, ami csaknem a fele!
Számításba véve, hogy ekkora sebességnél 110 métert tesz meg másodpercenként, a 23 másodperces különbség alatt a Chiron szinte eltűnik a látótávolságból. A négyszázas tempó kipróbálásához tehát egy rövidebb szakasz is elegendő lehet az újabb modell számára. 0-ról 400-ra, majd ismét 0-ra csak 3,2 kilométer kell neki, ezért a szükséges tartalékkal együtt is elég lesz öt-hat kilométer hosszú egyenes útszakasz.
Mi kell a 400 km/órához?
Az autó megvan, hiszen a Chiront eleve erre a tempóra tervezték – vagy még többre, Andy Wallace gyári tesztpilóta ugyanis nemrég a 490 km/órát is megfutotta egy módosított példányával. A pályának tökéletesnek kell lennie, és a sofőr koncentrációja sem lankadhat egy pillanatra sem. Persze nem lehet csak úgy nekiugrani a 400-nak: időközben Passer a Bugatti meghívására mégis eljutott az Ehra-Lessienben lévő gyári tesztpályára, ahol ellenőrzött körülmények között megtudhatta, milyen érzés 400-zal menni. A programra több Bugatti-tulajdonost is meghívtak, és egyikük, egy hetvenéves svájci úr még sosem ment gyorsabban kétszáznál.
414 km/óra közúton
Passer a Chironnal közúton is ki akarta próbálni a négyszáz feletti tempót, és ehhez addigra már volt némi tapasztalata. A Bugatti által előzetesen átvizsgált autóval idén júliusban hajnali 5 óra előtt fordult rá a kiszemelt autópályára, és mivel a körülmények is tökéletesek voltak, a fiával az oldalán első próbálkozásra gond nélkül futotta meg a 414 km/órás sebességet. Mégsem biztatnánk senkit, hogy csinálja utána, még ennyire körültekintően sem.
A videóban a Veyron és a Chiron sebességkísérletét is láthatod:
Mivel jár egy Bugattit tartani?
A gumiabroncsok költségét már említettük, ezen felül legalább kétévente el kell küldeni kötelező szervizre, ami egy átlagos új autó árába, 20 ezer euróba kerül. Egy Bugatti nyilván nem fogyaszt keveset, Passer vidékről jár Prágába a Chironnal, és a hatvan kilométeres úton 20 liter felett alakul az átlagfogyasztása. Mégis mit vártál egy 1500 lóerős szuperautótól? A biztosítása már kényesebb kérdés. Amikor a Veyront vette, még egyik cég sem akarta vállalni a kockázatot, végül évi 60 ezer euróért sikerült kötelezőt kötni rá. A Chironnal már könnyebb dolga volt, az Allianz csupán presztízsből vállalta a biztosítását, még olcsóbban is, mint a Veyron esetében.
Nem ismerjük az 58 éves, erősen vallásos Radim Passert, mint embert, de amit a cseh Forbes magazinnak mesélt a Bugatti iránti rajongásáról, hogy képes volt éveket várni a négyszázas tempó biztonságos kipróbálására, az példaként állítható a szuperautójukkal csak villantani vágyó vagyonosoknak. A két Bugattija közül az egyiket havonta legalább egy párszor előveszi a garázsból, és gyakran visz magával valakit, akinek valóra válthatja az álmát, azt, amit ő is álmodott a kilencvenes évek derekán.
(Forrás: Forbes Csehország, képek: illusztráció, Bugatti, Wikipédia)