50 éve jelent meg a Volvo 140-es szériája, és most azt is megtudhatod, miért volt ez olyan fontos modell a svéd autógyártó számára.
Ez a modell vezette be a Volvo új típusjelölési rendszerét.
A hatvanas évek elején P660 néven indult a fejlesztése, végül 1966-ban 144 néven mutatkozott be. Az új típusjelölési rendszerben az első szám a modellsorozatot, a második a hengerek számát, a harmadik pedig az ajtók számát jelölte. A hathengereseket így 164-nek, a kétajtós lépcsőshátút 142-nek, a kombit pedig 145-nek hívták.
Ez a Volvo indította útjára a márka kockaautós korszakát.
A háború előtti kort idéző PV544 és a még mindig gömbölyű Amazon után a hatvanas évek stílusában szögletesebb vonalvezetést kapott a 144-es, amely a Volvo későbbi típusainak külsejét is előrevetítette. Nem ezt az autót ismerjük kocka-Volvóként, de már jó képet adott arról, hogy mi következik a márka történetében.
Ezen a Volvón láttuk először az átlós emblémát.
A 144-est még sűrűn rácsozott, két részre osztott hűtőmaszkkal mutatták be, de a későbbiekben ezen a modellen jelent meg elsőként az átlós krómpálca a máig ismert Volvo-emblémával. Ez pedig nemcsak karakteresebbé tette a 140/160-ast, de máig meghatározza a márka stílusát.
Ez volt hosszú idő után az első hathengeres Volvo.
Egy ideig nem kínált hathengeres luxusautót a Volvo, és 1968-ban a 164-essel tért vissza ebbe a kategóriába, olyan riválisok ellen, mint a Citroën DS, a Jaguar XJ6 és a Mercedes-Benz W108. Háromezres, soros hathengerese kezdetben 130 lóerőt, később befecskendezéssel 160 lóerőt teljesített.
Ez volt az első Volvo, amiből több, mint egymillió készült.
Csak a 142, 144 és 145 kivitelekből 1 251 371 példányt gyártottak, és akkor még nem számoltuk a hathengeres modellváltozatokat. A 140-es sorozat volt az első, amely átlépte az egymilliós határt, de az utódja még sikeresebbé vált: a 240-esből összesen 2,9 milliót gyártottak.
