Nem lett belőlük óriási siker, ezért évekkel ezelőtt megszűntek, és amint kikerültek a gyártásból, mintha azonnal el is felejtette volna mindenki ezt az öt kompakt autót, ami pedig használtan akár jó vétel is lehet.
Chevrolet Cruze
Mintha ezer éve lett volna, pedig még tíz éve sincs annak, hogy a General Motorsnál úgy döntöttek, kivonják a Chevrolet márkát az európai piacról. Pedig már éppen kezdtek egyre jobb autókat kínálni, miután 2005-ben az amerikai márka neve alatt kezdték forgalmazni a korábbi Daewoo-típusokat. A minden szempontból felejthető Lacetti utódjaként
2008-ban jött ki a Cruze, az akkori Opel Astra alapján, annak robusztusabb, olcsóbb alternatívájaként.
Megvolt az európai sikerhez elengedhetetlen ötcsillagos töréstesztje, a szedán mellé pár évvel később megjött a ferdehátú és a kombi, de a Chevrolet már nem tudta megmutatni, mire képes. Pedig a típusnak 2016-ban kijött a formásabb második generációja, de azt már az amerikai piacon is csak három évig forgalmazták. Ha a használtpiacon találkozol vele, nem ördögtől való a Cruze, hiszen az Astrából ismerős technikát találod majd benne.
Player-tipp: az 1,6 literes szívómotorral nem járhatsz rosszul, de ha haladni is szeretnél, akkor inkább az 1,4 literes turbós benzinest javasoljuk. A Cruze az olasz VM Motori dízeljével is kapható volt, ami nem a kifinomultságáról híres.
Fiat Bravo
A Fiat mindig is komolyan vette az alsó-középkategória meghódítását, olyan modellekkel, mint a Tipo, ami 1989-ben el is nyerte az európai év autója díjat, majd a formás Bravo és Brava, és a túlságosan németesnek, tökéletesnek szánt Stilo. Az utódja tervezésénél a Fiat még mindig nem tett le róla, hogy meghódítja a kategóriát, és nem a formán múlt a sikere.
A 2007-ben bemutatott Bravo az európai piac egyik legcsinosabb kompaktja lett.
Csak hogy érezd, mennyire telik az idő, a Bravo újdonságai közé tartozott a Microsofttal közösen fejlesztett Bluetooth-kihangosító, képes volt megjeleníteni a beérkező SMS-t, és pendrive-ról lehetett rajta mp3-at hallgatni. A pályafutása végén mégsem lett igazán ütős utódja, és a Fiat inkább egy minden téren egyszerűbb, olcsóbb, kevésbé formás autóhoz élesztette fel a Tipo nevet, amit a mai napig megtalálsz a kínálatában.
Player-tipp: az 1,4 literes, turbós benzinmotor teljesen megfelelő az autóhoz, de a Bravo idejében javában hódítottak a dízelek, ezért 1,6 és 1,9 literes, majd kétliteres változatban is gyártották, az utóbbi 165 lóerővel és 360 Nm-rel a mai napig combosnak számít.
Lancia Delta
Sajnos jelenleg éppen a Lancia márka is takaréklángra lett téve, de a Stellantis adott neki még egy esélyt, és a következő években új modelleket mutatnak be, már elektromos hajtással is. A Lanciát azonban még a motorsport-sikereiről és a stílusos eleganciájáról ismerheted, és míg az Delta első generációja a raliban jeleskedett, addig
a harmadik szériánál inkább a luxusra mentek rá, újra prémiummárkát csináltak volna vele a Lanciából.
Az utolsó Delta műszaki téren a fenti Bravo rokona volt, de ahhoz képest nemcsak teljesen egyedi, rendkívül látványos dizájnt kapott, hanem nagyobb is volt nála. 4,52 méteres hosszával felfelé lógott ki a kompaktok közül, egyik riválisában sem volt akkora hátsó lábtér, mint a Deltában. A műszaki tartalmát adaptív futómű, sávtartó rendszer és félautomata parkolás egészítette ki, de ez sem volt elég, hogy megmentse a Lanciát a lassú feledéstől.
Player-tipp: a Bravo motorjai adták a kínálat derekát a Deltánál is, de mivel a Lancia feljebb pozícionált márka volt, ezért két izmos erőforrást is árultak, az Alfákból ismerős 1,75 literes, turbós benzinest 200 lóerővel és az 1,9 literes biturbó dízelt 190 lóerővel.
Mitsubishi Lancer
A Mitsubishit egykor etalonnak tartották az autógyártók között, és a Lancer az egyik legrégebb óta gyártott modelljük volt, 1973-ban mutatták be az elsőt. A kilencvenes években még mind vágytunk egy jó Lancerre, majd a kétezres években valami félrement a dizájn terén, de az utolsó szériával a Mitsubishi még egyszer nagyot dobott. 2007-ben jelent meg a kilencedik generáció, amiből
kis túlzással még az alapmodell is úgy festett, mintha legalábbis egy Evo lenne.
A szűkre húzott fényszórókkal és a trapéz alakú hűtőmaszkkal a Mitsubishi nagyon eltalálta a dizájnt, a szedán magas hátsója remek arányokat adott neki, a később bemutatott ötajtós ferdehátú már nem tudott ennyire emlékezetes lenni. Már tíz éve gyártásban volt, amikor szépen lassan elpárolgott az európai kereskedésekből, a Mitsubishi pedig mintha elfelejtett volna utódot készíteni neki, és inkább teljesen kivonult az alsó-középkategóriából.
Player-tipp: az 1,5 literes, majd később 1,6 literes belépőmotortól ne várj sokat, több a pezsgés az 1,8 literes benzinesben. A kétliteres Volkswagen-dízel egyszerűen nem illett ebbe az autóba, de az Evo szerényebb testvérének tekinthető összkerekes Ralliart igazi titkos tipp.
Nissan Pulsar
Merészet lépett a Nissan, de nagyon bejött nekik, hogy a kétezres évek közepén megszüntették az Almerát, és megalkották a Qashqait, ami megalapozta a crossoverek mai napig tartó divatját.
A Nissannál időközben rájöhettek, hogy talán nem kellett volna teljesen feladniuk a kategóriát,
ahol a Golf, az Astra és a Focus arat, és mivel a keleti piacokra szánt, nem túl jól sikerült Tiida nem jött be, ezért 2014-ben bemutatták a jóval ígéretesebb Pulsart.
Már ránézésre is látszik, hogy a Pulsar nem más, mint a korabeli Qashqai egy emelettel alacsonyabb változata, a dizájnja ezért talán nem túl harmonikus, de kétségkívül egyedi. A lemezek alatt dolgozó technikája és a műszerfala is a Qashqaiból jött, még a gyártása is európai volt, a Nissan barcelonai üzemében ment. Mégsem haraptak rá a népek, ezért alig több, mint három évvel a forgalmazás kezdete után kivonták a Pulsart az európai piacról.
Player-tipp: mivel a Pulsar gyakorlatilag egy Qashqai, ezért az 1,2 literes benzines és az 1,5 literes turbódízel motorjai is abból lehetnek ismerősek. Annak idején a kedvenc tesztautónk az 1,6 literes, 190 lóerős benzines volt, egy igazi sleeper, amire érdemes rárepülni.
Melyiket vennéd az elfelejtett kompaktok közül?
Ez is érdekelhet: