A hamarosan egymillió kilométeres Volkswagen és a nyolcvankettedik életévét taposó, ám nemhogy autóját, de saját autós-motoros iskoláját ma is aktívan vezető Szűcs Lajosné Marika néni egyaránt frissen, egészségesen, fiatalosan dolgozik. Stílszerűen az érdi rutinpályára beszéltük meg velük a találkozót, és a helyszín igen praktikusnak is bizonyult az interjúhoz. Az itt-ott már kicsit patinás, de összességében jó kiállású, füstmentesen, finoman morgó dízel Jetta zavartalanul pózolhatott a kamerának, amíg én a tulajdonossal beszélgettem autósiskolája irodájában arról, mi a titka annak, hogy gép és ember egyaránt ilyen remekül tartja magát ennyi aktív év illetve kilométer után.

„Saját készítésű immunerősítőm van! Méz, de nem akármilyen, hanem repceméz; ebből egy teáskanálnyi, hozzá huszonöt csepp propolisz és egy evőkanál svédcsepp. Ezt esténként kikeverem magamnak, és jöhet nekem Covid, minden – ez megvédi a szervezetet. Így aztán szeretek is nyolcvankettő lenni, semmim nem fáj, jól érzem magam!”

Ez természetesen Marika néni receptje – az autónak ennyi nem lenne elég ahhoz, hogy ilyen kiváló állapotban legyen. Egy 996 ezer kilométeres Volkswagen nyilván semmilyen tekintetben nem újszerű, de egyáltalán nem tűnik úgy, hogy a Jetta már életútja végén járna. Futómű, fék, kormányzás, sőt, kormányrásegítés: hibátlan. Működik a központi zár, a villanyablak, a fűtés is kiváló a decemberi hidegben. Az ülések tömése még ma sem vészesen fáradt, a smirgliszerűre vásott felület alatt a kormány karimája is kemény. Érződik, hogy van már pár százezer kilométer az autóban. De hogy egymillió? Az egyáltalán nem, és annak se látni jelét, hogy ne lehetne akár még százezreket megtenni vele.

Természetesen éltem a ritkán adódó lehetőséggel, és magam is fordultam egyet a hihetetlenül sokat futott autóval. Igazi vaskos német humora van a Jettának: rögtön az első dolog, amit megfogtam rajta, a kezemben is maradt.

Az ülésállító karról lecsúszó műanyagfogantyú igazán semmiség ahhoz képest, hogy a máig eredeti, bontatlan motorját, sőt: eredeti porlasztószivattyúit viselő VW Jetta 1.9 PD TDI pöccre indul, élénken reagál a gázra. A feszes, pontos váltót egyesbe rakva rögtön elsőre sikerült lefulladás nélkül elindulnom a kocsival, pedig rettenetesen izgultam, hiszen végig éreztem magamon a tulajdonos, a sokat látott vezetőoktató kritikus tekintetét.

Nem mintha Marika néni különösebben féltette volna tőlem a Jettát. Oktatói filozófiája, hogy a tanulóknak nemcsak szabad, kimondottan kell is néha hibázni. Egy-egy padkázásra, melléváltásra szükség van ahhoz, hogy ne csak azt tudjuk vezetés közben, mikor mit kell csinálni, hanem azt is, hogy miért nem máskor és mást! Ezt pedig el kell tudni viselni az autónak, és Marika néni szerint a Volkswagen el is viseli. Ahogy elviselte a többi Volkswagen is, amelyekkel dolgozott hosszú pályája során.

ABC Autósiskola: ez Marika néni tizenkét oktatót foglalkoztató vállalkozásának neve. A betűk a kategóriákra utalnak, és ha jelenleg a C-s, vagyis a teherautós oktatás szünetel is, az A és a B, a motoros és az autós oktatás a tulajdonos aktív részvételével ma is zajlik. Marika néni még jóval a rendszerváltás előtt, biztosítónál végzett munkája mellett kezdte az elméleti KRESZ-oktatást. Hamar megszerette a tanítást, megszerezte a gyakorlati tanfolyamok tartásához szükséges képesítéseket is, és 1986-ban egy kis Polskival belevágott a főállású oktatásba. Bár Marika néni maga már nem motorozik (mint mondja, az a fiataloknak való, az ő kedvenc motorja pedig még a P20-as Pannónia volt), de a kétezres évek közepétől mindmáig lelkesen tanít motorozni fiatal lányokat is.

A Polski Fiat után jött egy négyütemű Trabant, amelyben már VW-motor ketyegett, majd egy kocka Passat, amit Marika néni nagyon szeretett, utána egy még nem VW-technikát használó dízel „kocka” Seat Ibiza, amit nagyon nem.

Jött az 1-es, 2-es, 3-as, 4-es Golf, mind dízel, majd a lelkes márkarajongóvá vált Marika néni 2007 novemberében egy márkakereskedésben megvásárolta a fehér Jettát. Egyébként a Jetta elődje, a szintén újonnan vett SDI 4-es Golf is forgalomban van a mai napig. Marika néni egyik kollégája vette meg, akkor 250 ezer kilométerrel. Szégyenszemre annak az autónak ma is még csak 520 ezer kilométer van az órájában, míg a Jetta nulláról indulva csaknem kétszer ennyit, 996 ezret gyűjtött mára össze!

Az ennyire sokat futott autók történetében rendszerint van két közös pont: az előírtnál sűrűbb olajcsere és a szinte folyamatos üzem, vagyis a nagyon kevés hidegindítás. Megfelelő minőségű, rendszeresen frissített kenőanyaggal ellátva, ideális üzemi hőmérsékleten járatva a belsőégésű motorok valóban szinte megölhetetlenek, a csapágyak, a belső mozgó alkatrészek ilyenkor gyakorlatilag nem kopnak. Ami így is kopik, az pedig cserélhető, és ha időben cserélik a szíjakat, a futómű, a fékrendszer kopó-fogyó alkatrészeit, a kilométerek száma nincs érezhető hatással a kocsi viselkedésére. De még ez sem biztos, hogy elég. Kell a különleges érzelmi kapcsolat autó és gazdája között, és kell a feltétlen gondoskodás is.

„Én együtt élek az autómmal. Olajcsere tízezrenként, méterpontosan. Kilencvenezrenként szoktuk a vezérlést cserélni. Persze ma már long life-osnak hirdetett olajak, szíjak vannak, lehet cserélni harmincezrenként illetve 120 ezrenként is  lehet – de csak másnak. Én tudom, hogy az autónak a lelke az olaj. Nagyon hűséges típus vagyok, mindig egy helyre járok szervizbe, a szerelő is ismeri az autómat. Figyelünk arra is, hogy gyári, új alkatrészeket szereljünk az elhasználódottak helyére. Egyszer ugyan, amikor 400 ezer kilométernél először kellett cserélni a kettős tömegű lendkereket, spórolni akartam és felújítottat raktunk be, de ez nem is tartott sokáig. Utána újat kapott az autó, és ma is az van benne. A motorhoz sosem kellett nyúlni, még a PD-elemek is eredetiek. Még tankolni is mindig ugyanott tankolok: kis konténerkút ugyan, de garantált az üzemanyag jó és állandó minősége.”

Bármennyire is profi az autós (és a járművezető-oktatóknál kevés profibb sofőr akad az utakon), bármennyire tudatosan, odafigyelve vezet az ember, egymillió kilométer lefutásához komolyabb baj nélkül egy autóval azért szerencsére is szükség van.

„Nem elég vezetni tudni, tudni kell ügyesen kigyulladni is. Kaptam már korábban jelzéseket az autótól, lehetett tudni, hogy a turbócsöveket elrágcsálta az idő foga, így aztán egyből világos volt, mi történt, amikor úgy négy éve az M7-esen a Balatonról hazafelé tartva füstölni kezdett a Jetta. Szétrobbant a turbó, az olajat meggyújtotta a forró kipufogó. Mindez szerencsére pont egy benzinkúti lehajtó előtt, mert a benzinkúton, ahova kigurultunk, volt egy nagyon talpraesett benzinkutas. Ahogy megjelentünk a láng- és füstcsóvát húzó kocsival, már jött is a poroltóval a fiatalember, és azonnal eloltotta az épp csak fellobbant tüzet.

A másik baj, hogy engem nagyon szeretnek az állatok. Egyszer az otthagyott pamacsok alapján a szerelők szerint egy róka, nemrég pedig egy kutya szaladt neki a kocsinak. A róka után egy díszléc esett csak le az autó oldaláról, de amikor visszafelé jöttem, ezt megtaláltam – most is az van még az autón. A kutya, egy nagy farkaskutya, amit az előttem lévő kocsitól nem is láttam, nagyobb kárt csinált. Balról érkezett, elvitte az autó elejét, de még a másik sávban mellettem érkező kocsinak is nekiszaladt – majd továbbment. Biztos valami génmódosított szuperkutya volt! Ki kellett cserélni a lökhárítót.”

A Jetta öt és fél-hat literes fogyasztása ma is vállalható, a kocsi komfortszintje úgyszintén. Úgy tűnik, nem a technika kifáradása jelenti majd ennek az autónak a véget.

A garázst sosem látott Volkswagenen már több fontos helyen kiinteget a rozsda a gyári, első fehér festékréteg alól. Most még simán átment a műszaki vizsgán a kocsi, de két év múlva már valószínűleg nem lesz érdemes a karosszériát is rendberakni egy újabb hosszabbításhoz. 2025-ben az akkor már (ha az eddigi évek átlagos futásából indulok ki) egy és egynyolcad millió kilométeres Jetta valószínűleg befejezi majd közúti pályafutását. Marika néninek pedig, ha érzelmi okokból meg is tartja a muzeális Jettát (és azt mondja, esze ágában sincs bontóba adni), talán új Volkswagen után kell néznie. És hogy az mi lesz? Esetleg elektromos autó, önvezető funkciókkal?

„Na nem! Ültem elektromos autóban, ugyan nem vezettem, de nekem annyi is elég volt. Az, hogy nem hallom a motort, nem érzem a rezgéseket, azt jelenti, hogy nem érzek a kocsiból semmit! Ha hozzám vágnának egy elektromos kocsit, nem azt mondom, hogy nem tudnék eljárni vele, de soha nem szeretném úgy, mint ezt. Talán egy benzinest el tudnék képzelni, de én a dízel Volkswageneket szeretem!”

Lesz még új dízel Volkswagen, amivel taxizni is lehet? Egy darabig még igen: