Egyre többen választják az elektromos közlekedési módokat, van, aki villanyautót, van, aki villanymeghajtású vonatot. Ez Nyugat-Európában már egyáltalán nem az anyagi helyzettől függ, de Magyarországon is rengetegen vannak, akik egyszerűen szeretnek vonattal utazni, mert kényelmes, gyors, és mert esetleg nem szeretnek vezetni, vagy elvesztegetett időnek tartják. Sokan státusszimbólumként választanak elektromos autókat – de ez egyáltalán nem baj, sőt, három óriási előnnyel is jár.
Először is a legnagyobb benzinfaló sportkocsikat, SUV-ket és országúti ragadozókat lehet így kiváltani, és egyetlen jármű lecserélésével három átlagos autó szén-dioxid-kibocsátása tűnik el. Ez különösen lényeges, ha a cseppet sem oda való közlekedési eszközökkel városban közlekednek tulajdonosaik, hiszen így a legsűrűbben lakott területeken is tisztul a levegő.
Másodszor így sok olyan közlekedő is – akarva-akaratlanul – részt vállal a klímacélok elérésében, akiket egyébként ez a probléma egyáltalán nem motivál cselekvésre. Egy jó játékszer esetleg igen.
Harmadszor pedig a kezdeti drága modellek segítenek finanszírozni az autógyáraknak a villamos hajtásláncok, a komplikált módon az autó szerkezetébe beépített akkumulátorok és az autók hájpjához hozzátartozó sosem látott kütyük, kiegészítők és extrák fejlesztését. Ezek az autók egyben közelebbivé hozzák annak a kritikus tömegnek az elérését, ami megalapozza majd a mindennapos és mindenki számára elérhető elektromos autók használatát, így a töltőinfrastruktúra, a szervizháttér, vagy az elektromos autókra fölkészült szálláshelyek és attrakciók kiépítését. Ami ma még nehezen megfizethető érdekesség, az így igazán zöld használati tárgy lehet.
Az elektromos autók nemcsak magukban zöldek, de tovább zöldítik majd az elektromos szektort is, mivel a megújuló erőművek fő problémáját, az energia nehéz tárolhatóságát is részben megoldják. Ugyan az akkumulátorok hatásfoka nem túl jó, de a villanyautó így is olcsóbban gurul, mint a benzines vagy dízel, így a tárolási veszteséget tulajdonképpen bevállalja a fogyasztó. Elképzelhetőek olyan töltők, ahol a tulajdonos az okostelefonjával indíthatja majd a töltést, ha a túltermelő megújulók miatt alacsonnyá válik az energiaár, és ha eláll a szél vagy beborul, és emiatt fölmegy, le is állíthatja.
Sokan váltanak repülőgépről vasútra a nagyobb távolságú utazásaiknál is, ennek már neve is van: repülési szégyen, vagy svéd eredetijében „flygskam”. Ebből alakult ki a „tågskryt”, vagyis a vasútbüszkeség, amit azok reklámoznak magukról, akik a környezet miatt váltottak a kötött pályára, és nem bánták meg.
Németországban és Ausztriában a fokozott környezettudatosság, és a hatóságok hathatós támogatása miatt növekszik a vasúti utazás iránti igény. Oroszországban pedig létezik egy "Jobb vonattal!" elnevezésű kampány, amely elősegíti a vasúti közlekedés utasforgalmának növelését. De nem Európa az egyetlen fejlett vasúti rendszerrel rendelkező régió: például a japán sinkanszenekről ismert gyorsvasúti rendszer a közelmúltban növelte sebességét, és negyven százalékkal csökkentette energiafogyasztását. Japán nagysebességű vasútjának a nagy kihasználtsága a fenntarthatóságának másik tényezője. Tokió és Oszaka között a sinkanszen napi forgalmi kapacitása megközelítőleg 320 ezer utas. Minél intenzívebb a tömegközlekedés, annál környezetbarátabbá válik.
Az amerikai nemzeti vasúti üzemeltető a tisztább technológia új formáit is alkalmazza, amelyek csökkentik az üzemanyag-fogyasztást és vele a szénhidrogén-lábnyomukat is. Ezek a módszerek magukba foglalják a könnyebb vasúti vagonok használatát, a dízel üzemanyag, a rekuperatív fékrendszer és az üzemidőt csökkentő operációs rendszer használatát.
A technológiai fejlődés nem áll meg, így a szakértők új módszereket keresnek a környezetre gyakorolt negatív hatások csökkentésére, miközben növelik a felhasználói élmény sebességét és minőségét.
A nagyfokú villamosítás (kb. 55%) az európai vasutak környezetbarátsága mellett szól. Ezenkívül nemcsak a közvetlen, hanem a közvetett kibocsátás értékelésekor is kulcsfontosságú az energiaforrás környezetbarát jellege.
Még az elmúlt években selejtezett, fekete füstjükről híres budapesti buszok is kevesebb káros anyagot bocsátottak ki egy utasra vetítve, mintha az utasaik autóval közlekedtek volna. Minél több az autós, annál nagyobb a dugó, és a városközpontokban akár az autók negyede is azért körözhet, hogy parkolóhelyet találjon. A közúti infrastruktúra fejlesztése pedig csak újabb és újabb autósokat vonz oda.
Ugyanez igaz a vasúti infrastruktúrára, annak a fejlesztése újabb vonatokat, gyorsított, zónázó menetrendet, és több vasúti utast vonz.
A high-tech elektromos buszok csöndesek, és pontszerű töltőállomásokkal jelentősen megnövelhető a napi futásteljesítményük is. A villamosvonalak pedig nagy területet fedhetnek le, csökkenthetik a rágyaloglási távolságot, így a városokban sok helyen akár a metrónál is gyorsabb háztól házig eljutási időt eredményezhet az építésük.
A környezeti mellett van egy társadalmi-környezeti szempont is. Például köztudott, hogy Moszkvában a Metrovagonmas szerelvényeit nemcsak a főváros diákok és a város látogatói, hanem bizony üzletemberek is használják. Az ottani metróban szokás, hogy az idősebbek átadják a helyüket, és vannak speciális helyek a mozgáskorlátozottak számára is – ez voltaképpen egy demokratizáló megoldás vagy ha úgy tetszik, akkor a társadalom ökológiájának szabályozója.
Budapest is elindult a forgalomcsillapítás útján a belvárosban, reméljük, hogy a jövőben további P + R parkolók épülnek. Ez összességében az ottlakók és a city dolgozói számára is a környezet kellemesebbé válását fogja eredményezni. Egy kicsit belekóstolhatunk majd ebbe a Lánchíd felújítása idején. Ezután a város sokkal biztonságosabbá válik az ingázók számára, és így remélhetőleg egyre többen fognak biciklizni.
A Tatra villamosokon már kerékpárt is lehet szállítani, ehhez remek kiegészítő lesz a városi vasút, és talán csúcsidőn kívül az akadálymentesített metró is. Ebben még fontos szerepe van a magaspadlós villamosoknak, mivel nagyobb rajtuk a szabad padlófelület.
Az emeletes vonatokon kisgyerekkel szinte kötelező fölmenni az emeletre bámészkodni – sok felnőttből is egyre inkább ezt a lelkesedést és rácsodálkozást váltja ki a közösségi közlekedés. A legtöbbet úgy tehetnénk a környezetért, ha egyáltalán nem utaznánk, még a munkahelyünkre is a lehető legkevesebbszer és legkevesebbet, de ez igencsak irreális elvárás. Hogy az utazásainkat a lehető legkörnyezetbarátabb módon, villamos hajtású, kötött pályás eszközzel tegyük, az ma már egyáltalán nem az.
A szerző, Takács Bence közlekedésbarát, fizika-technika-informatika szakos tanár, a portoftrans.net alapítója és a falujaromotorvonat.blog.hu szerzője.