A sirályszárnyas gépháztető alatt AMG-motor hajtotta, és Enzo Ferrari tiszteletére kapta a nevét a kilencvenes években egyetlen példányban született szuperautó, aminek a története is nagyon érdekes.

Az Isdera története 1971-ben kezdődött, amikor egy fiatal német mérnök valóra váltotta az álmát, és saját sportautót épített. Az Erator GTE névre keresztelt prototípus a Ford GT40-re emlékeztetett, és egy bogárhátú Volkswagen motorja hajtotta. Eberhard Schulz elautózott vele a Mercedes-Benz és a Porsche főhadiszállására is, hogy állásajánlatot kapjon, és bejött a terve.

Mind a két márkától kapott ajánlatot, de végül a Porschéét fogadta el, az Erator GTE kipróbálása után azonnal felvették a mérnöki csapatba. Schulz közben a szabadidejében egy újabb saját sportautón dolgozott, amit a legendás Mercedes-Benz 300 SL utódjának szánt.

A Porschétől kilépve összefogott a frankfurti tuningcég b&b-vel, hogy valóra tudja váltani ezt az álmát is.

A prototípust a légellenállási együtthatója után CW311 névre keresztelték, és 1978-ban kiállították a frankfurti autószalonon.

Hogy nagyobb érdeklődést keltsen, Mercedes-emblémával mutatták be az autót, ami azonnal felkerült az újságok címlapjára. A Mercedes be is perelte volna a céget, de kapóra jött nekik, hogy riválist tudnak állítani a BMW M1-nek, ezért inkább megegyeztek.

Schulz saját céget alapított 1982-ben, a mérnökirodának az Ingenieurbüro für Styling, Design und Racing rövidítéseként a jól csengő Isdera nevet adta.

A márka emblémájának a szárnyaló sast választotta, ami egyben német nemzeti jelkép is, és jól illik az ágaskodó paripa és öklelő bika alkotta sorba. Az első modellje a CW311 szériaváltozata, a Spyder lett.

1983-ban már Imperator 108i néven mutatta be az ék alakú sportautót, amit a korabeli divat szerint szárnyas ajtóval szereltek fel,

a meghajtását a Mercedestől származó 5 literes, 300 lóerős V8-as motorra bízták, később 395 lóerős 6 literesre cserélték. Minden egyes példány legyártása egy évet vett igénybe, ezért 1991-ig összesen 20 darabbal készültek el.

Schulz közben az Imperator utódján dolgozott, ami minden téren felülmúlta azt,

és az 1993-ban bemutatott szuperautó Enzo Ferrari tiszteletére kapta a Commendatore 112i nevet. A sirályszárnyas gépháztető alatt a Mercedes-AMG 6 literes V12-es motorja dolgozott, ami a Pagani Zondát is hajtja, a teljesítménye meghaladta a 400 lóerőt.

A Mercedes csak automatával kínálta ezt a motort, ezért a 911 Turbóból származó ötfokozatú kézi Getrag váltót a Ruf építette át

hatsebességesre az Isdera számára, amivel a Commendatore 112i végsebessége elérte a 340 km/órát. A BBS és a Bilstein által közösen fejlesztett futómű nagy sebességnél lejjebb ültette az autót a jobb légellenállás érdekében.

A térvázas szerkezetre feszített üvegszálas karosszéria kiváló aerodinamikáját különleges megoldásoknak köszönhette, mint a Porsche 928-ból származó süllyesztett fényszórók, a tetőre került periszkópos tükör, vagy a japán Sinkanszen vonatokról származó ablaktörlő.

Nem titok, hogy az autót a 24 órás Le Mans-i versenyre készülve tervezték.

1993-ban azonban gazdasági recesszió ütötte fel a fejét Japánban, ahonnan a befektetők nagy része érkezett, ezért nemcsak a Le Mans-i szereplés álma foszlott szét, de az Isdera is csődöt jelentett. Szerencsére az autót megmentette egy svájci konzorcium, és

1999-ben, hat évvel később módosított formában, Silver Arrow néven ismét kiállították a frankfurti autószalonon.

Számunkra azért lehet ismerős, mert 1997-ben szerepelt a Need for Speed 2-ben, ezért a neve és a formája örökre beleégett az emlékezetünkbe.

A frankfurti szalon után egy svájci gyűjtő vette meg a prototípust, amit Mercedes-emblémával, 611 lóerős motorral és a CLK GTR-ről származó tükrökkel láttak el, majd sikertelenül próbálta meg eladni hárommillió dollárért.

A közelmúltban az Isdera ismét hallatott magáról, a cég egy elektromos hajtású sportautót tervez, és 2016-ban a Commendatore 112i-t is sikerült visszavásárolniuk. A még csak 10 500 kilométert futott ritkaságot

eredeti formájába alakították vissza, Porsche Arctic Silver fényezéssel, aranyszínű BBS kerekekkel és kék-fekete Recaro kagylóülésekkel.

Most új tulajdonost keresnek az Isdera egyik legfontosabb autója számára, és itt az alkalom, hogy egy tehetős gyűjtő a garázsába állítsa,

vagy a rendszámával akár vezesse is a kilencvenes évek szuperautóinak esszenciáját, ami sokkal ritkább, mint egy Pagani vagy egy Koenigsegg. Az árát még csak elképzelni sem tudjuk.

(Képek: Isdera, RM Sotheby's)

Ez is érdekelhet:

És ezt olvastad már?
A futam leintése után is megbüntették Verstappent